ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-31 / 5. szám

A kultuszminisztérium és áz egyházi ügyek. Esztergom, január 29. O A kultuszminisztérium által tárgyalt egyházi ügyek elintézésénél ujabb időben különféle, sok­szor nagyhorderejű és messzekiható nehézségek merülnek föl. Hogy egyebektől eltekintsünk, elég reáutalnunk a Majláth-ügyre, a mely méltó fölhá­borodást keltett Magyarország katholikusai között, sok méltatlanságnak tette ki az ország néhány legkiválóbb katholikus családját. Nem akarunk most a legközelebbi okokkal foglalkozni, a melyek következtében az erdélyi koadjutor ügy oly ferde útra került, különös vi­lágításba hozva hazánkat a szentszék előtt; mert ez nem a legelső ügy, a mely bizonyítja, hogy az ily s hasontermészetü ügyeknek ellátása körül sok hibát követnek el ujabban a kultuszminisztérium­ban. Kétséget nem szenved, hogy úgy abba, mint más hasonló ügyekbe i^iTrgyon belejátszott a po­litika, sőt bátran mondhatjuk, hogy az játszotta a főszerepet. Mindazonáltal az is tény, hogy a kultusz­minisztériumnak egyik nagy hibája, hogy ott a katholikus ügyek elbírálásánál nagy tájékozatlanság uralkodik s ez a tájékozatlanság az oka, hogy sokszor oly álláspontot foglal el a kultuszminisz­térium bizonyos ügyekben, a melyből a beavatot­tak és szakférfiak már előre tudják, hogy az ke­resztül nem vihető. A kultuszminisztériumban azon­ban ezt nem tudják s igy minduntalan vannak, amint mondani szokták »kellemetlen« ügyeik. Régente simán, minden nagyobb baj és fenn­akadás nélkül folyt az egyházi ügyek adminisz­trációja. Akkor még tömve volt a kultuszminisz­térium azokkal a régi kipróbált hivatalnokokkal, a kik az egyházi ügyek kezelésének élő corpus jurisai voltak. Ha nem is voltak valami nagy tu­dósok, de az egyházjog tanaira támaszkodó hosszú gyakorlatuk oly ügyesekké és finom érzéküekké tette őket a legkényesebb ügyek elintézésében, hogy ritkán voltak összeütközéseik az egyházi ha­tóságokkal. Ez a régi gárda azonban már kive­szett. Kiszorította őket a halál vagy előléptetés vagy pedig helyet kellett csinálniuk a fiatal stré­bereknek és nyugdíjba vonulniok. Erre azt mondhatná valaki, hogy ott van a katholikus ügyek osztálya és annak élén oly papi osztálytanácsos, akinek hivatása és kötelessége a kultuszminisztert kellő tanácscsal támogatni. Hát az bizonyos, hogy ennek az osztálynak és az élén álló tanácsosnak kellene annak az őrszemnek lennie, amely a katholikus érdekekre ügyel s gon­doskodik, hogy azok a kath. egyházjog szellemé­ben intéztessenek. Csakhogy ezt az osztályt is ujabb időben ugy szervezték, hogy annak a legfon­tosabb katholikus ügyekről sokszor tudomása sin­csen. Különösen Berzeviczy Albertnek államtitkár­sága óta, ez az osztály alig foglalkozik egyébbel, mint anyakönyvi javításokkal, meg kisebb segé­lyeknek a vallásalapból való utalványozásával. Berzeviczy, aki az állami omnipotenciának megtestesült képviselője, mindent magához ipar­kodott ragadni, főkép ennek az osztálynak kénye­sebb ügyeit, minők különösen a személyiek, egé­szen kivette az osztály ügyköréből. Azt a szégyen­letes kémrendszert is, amely most a kultuszmi­nisztériumban divik, ő honosította meg. Midőn a legnyomorúságosabb falusi javadalom betöltéséről van szó, ez a kémrendszer a legutolsó falusi kártyázó kompániát is belevonja az informálok körébe s voltaképen az az értesítés a döntő, amely az ily körből kerül ki a jegyző révén a főispán kezébe s innét a kultuszminisztériumba. Azonkívül az ügyosztály élére állítandó papi tanácsosok személyében sem igen válogattak. Az az dehogy nem, sőt inkább keresték azokat, akik legkevésbbé voltak alkalmatosak az ily nehéz és kényes természetű ügyek ellátására. Mert nem azt nézték, van-e az illetőnek elegendő egyházjogi képzettsége, vagy gyakorlata, hanem eléggé meg­bizható-e a szabadelvű politika dolgában. Ha ez megvolt, akkor megvolt egyúttal a kvalifikáció az osztálytanácsosi állásra. Hogy azután ezeknek tá­jékozatlansága, mily kiszámíthatatlan károkat oko­zott az általuk képviselt ügynek, azzal édes ke­veset törődtek, sőt talán annyival inkább törőd­tek, amennyivel gyöngébben voltak a katholikus ügyek képviselve. Németországban a kultúrharc alatt a ber­lini kultuszminisztériumnak katholikus ügyosztálya a legnagyobb támadásoknak volt kitéve, annyira szemet szúrt a kulturharcos liberálisoknak az osztálynak bátor magatartása és egyházához hű ragaszkodása. Szeretnők, ha nálunk is ugy szer­veznék ezen ügyosztályt, hogy hivatásához mért köre is legyen s vezetői is bírjanak azzal a ké­pességgel, amely az ily fontos kérdések eldöntésé­hez megkívántatik. Nem beszélünk a jelenről, de hogy a közelmúltban e tekintetben sok kívánnivaló volt, azt a beavatottak mind tudják. Legyen ez az osztály a katholikus ügyek őre ; legyen meg neki az őt megillető működési köre, legyenek hivatott vezetői, és ha egy kis jó akarat és őszinteség lesz a mindenkori kultuszmi­niszterben, akkor a holdutcai palota nem lesz annyi fiaskónak kiinduló pontja. Ő Felségének pedig legmélyebb alattvalói hódolat és köszönet, hogy uralkodói bölcsességé­vel a Majláth ügyet ismét azon helyes útra terel­te, a melyen az kezdettől fogva elindult. Külföld. —cs.— Ausztriában jelenleg a közelgő kép­viselőválasztás foglalkoztat mindenkit. Ezen válasz­tás eredménye elé a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek nemcsak otthon, de a szomszéd álla­mokban is; főleg pedig Magyarország majdnem lényegesen érdekelve van általa. Most fog életbe lépni az új választási törvény, melynek célja az, hogy a népességnek lehetőleg minden tekintetben megfelelő képviselete legyen az országgyűlésen. Ez alkalommal lesz megkísérelve az »általános szavazatjog* alkalmazása is, mely után főleg a szociális politikusok óhajtoztak. Badeni magatartása most, a választások ve­zetésénél, igen figyelemre méltó. Ugyanis az összes választások 20 nap alatt történnek (márc. 4—24.). mely idő úgyszólván elégtelen azon bonyolult működés kifejtésére, mely szerint a választás az uj törvények értelmében történik. Mert 5 kúrián keresztül vezetni jelöltjeit ily rövid idő alatt alig lesz képes bármely párt is. Választanak : az általá­nos szavazatjog alapján, azután a községek, vá­rosok, kereskedelmi kamarák és a nagybirtokosok. Ha már most egy jelölt az általános szavazásnál megbukik, nem lesz idő őt a felsőbb kúriákban újból felléptetni. A kormány ezen ravasz rendelkezése nagy nehézséget fog okozni egyes pártoknak. Nincs azonban ez cél nélkül Badeni részé­ről. T. i. ez úton reményli megmenteni a liberális pártot a teljes megsemmisüléstől; mit Magyarországra való tekintetből kell tennie, különben a kiegyezés ezen részről nagy nehézségekkel fenyeget. Tehát a magyar liberálisok ismét befolyásolják az ausztriai bel­ügyeket a saját érdekükben! Jó lesz ezt meg­jegyeznünk és megemlékeznünk róla akkor,- midőn az egyes ausztriai pártok visszaadják a kölcsönt és szintén nyomást gyakorolnak a magyar parla­mentre. Főleg a keresztény-szocialistákra ingerlő hatással van ez eljárás és bizonyára megemlékez­nek róla annak idején. Ami az egyes pártok haditerveit illeti, jelen­leg meglehetősen kialakultak az egyes keretek, melyekben mozognak. Bécsben és Alsó-Ausztriában a keresztény szocialisták és a német néppárt közt azon meg­Április végén jelent meg társulatunk első Évkönyve, a melyet nemcsak a már beiratkozott tagoknak, hanem a művelt közönség azon részé­nek is megküldöttünk, a melyről föltehető, hogy ilyen ügy iránt érdeklődik. Az erkölcsi sikerrel társulatunk meglehet elégedve; úgy a helyi la­pok, mint a szakközlönyök, különösen a Száza­dok és az Archeológiai Értesítő elismeréssel szól­tak az Évkönyvről. Sajnos ! az anyagi eredmény nem felel meg a jogos várakozásnak; a tagok számának tetemesebb szaporodása iránt táplált reményünk csak igen csekély mértékben teljesült. December 20-án társulatunk, alaptőkéjének nevelésére, fölolvasással összekötött hangversenyt rendezett, a melynek tiszta jövedelme 43 frt 57 kr. A valóban élvezetes est sikeréhez nagy mér­tékben hozzájárult a Schedl Arnulf és Borovicska Adolf vezetése alatt álló főgymnasiumi ének- és zenekar ; a legfokozotabb várakozásnak is meg­felelt Bellovits Karolin, Brenner Juliska, Perényi Irma úrhölgyek, úgyszintén Felsenburg Gyula és Magurányi József urak művészi zongorajátéka. De a műsor legkimagaslóbb pontja dr. Czobor Béla, egyetemi m. tanárnak előadása volt, ki a kiállí­tás történeti csoportjának egyházi részéről tartott magvas, vonzó és tanulságos fölolvasást. A vá­lasztmány nem is késett a közreműködőknek szives készségükért és fáradozásukért hálás kö­szönetét nyilvánítani. Társulatunk, kettős céljának megfelelőleg úgy a régészeti mint a történelmi irányban, az elmúlt évben is iparkodott erejéhez képest fel­adatának megfelelni. A Szentkirály-földeken 1895. évben megkezdett s az Évkönyvben már ismerte­tett ásatást sikerrel folytattuk és egyúttal be is fejeztük. Hálás köszönettel tartozunk a múzeum­őrnek, Némethy Lajos esperes-plébános úrnak a munkálatok vezetésénél kifejtett fáradhatatlan buzgóságáért; valamint Schedl Arnulf bencés-ta­nár úrnak az egész terület pontos fölméréseért és lerajzolásáért. Esztergom történetének földerítésére is történt egy lépés. Némethy Lajos úr »Török-világ Esz­tergomban «'cimű legújabb munkáját felajánlotta a társulatnak azzal a kijelentéssel, hogy a nyomdai kiadások födözése fejében a 20—25 ivre terjedő mű mindenkorra tulajdonunk marad. A választ­mány örvendetes lelkesedéssel fogadta az érde­mes tudósnak eme, a társulat javát célzó, önzetlen és szives ajánlatát. A mű nemsokára elkészül, s a tagok 50 krajcárért, nem tagok pedig egy fo­rintért megszerezhetik. Aki a csekély összeget nem sajnálja, az nemcsak Esztergom történeté­nek egyik szomorúan érdekes fejezetével ismerke­dik meg, hanem társulatunk anyagi erejének nö­veléséhez is hozzájárul. Ezen kivül társulatunk tervbe vette a Knauz Nándor püspök úr által annyi áldozattal föltárt Ákos-palota gondozását, tisztántartását, s a kö­zönséggel való megismertetését; továbbá Katona István hírneves történettudósunk lakóházának emléktáblával való megjelölését; űgyszintén az Iparbank falán emléktábla elhelyezését, a mely hivatva volna az előtte elterülő és néhány évvel előbb kiásott sz. Lőrinc-templom helyét megörö­kíteni. Hogy ebben a tekintetben mikor és mennyit tehet társulatunk, az a helybeli és vidéki művelt közönség érdeklődésétől és pártolásától függ. A társulat tisztviselői és a választmány tagjai erkölcsi kötelességök tudatában legjobb akaratuk és tehetségük szerint minden lehetőt megtesznek a kitűzött cél elérése végett; de viszont számí­tanak arra, hogy a megye és város érdekében kifejtett tevékenységök úgy egyesek, mint testü­letek részéről kellő erkölcsi és anyagi támoga­tásban részesül. Most pedig köszönetet mondva titkári je­lentésem türelmes meghallgatásáért, kérem, hogy azt a mélyen tisztelt közgyűlés tudomásul venni szíveskedjék. Esztergom, 1897. január 24. Rózsa Vitái, a társulat I. titkára. A mostoha sorsa. Mikor a kerekfalvi korcsma ivószobájának közepén Barna Istók Fehér Tercsivel a táncra kiállott, Bandi cigány kezében egy pillanatra a vonó megállott s a kontráshoz így szólott: »Jaj, azst gondolom, hogy ilyen lehet azs, mikor a felsiges Árgirus királyfi gyenyerísíges fele­sígivel, a Tündér Iluskávál, táncra perdült!« »Mi közsöd hoz^zsá, bibas, — feleli a kon­trás — vigyázszs, mert azs a Argirus királyfivá avanzsírozott Barna Istók úgy fejbe vág, hogyha nem jól húzsod a nótáját, hogy odahazsa öreg anyád úgy felsikit, mintha talpát nyüzsnak.« E rövid szóváltásból láthatja mindenki, hogy szép egy pár lehetett Istók és Tercsi. Nemcsak a cigány bámulta meg őket, hanem rajtuk felejtette

Next

/
Oldalképek
Tartalom