ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-09-26 / 39. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. szeptember 26. 39. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. 48-as egyházrontás. Budapest, szept. 24. Az 1848-iki országgyűlésen nálunk is világosan látjuk századunk szellemét: a vallás laicizálását. A vallási kérdés csakhamar felmerült a honositási törvény tárgyalásánál, melynél a káptalani követek gróf Forgách Ágoston pozsonyi és Biró László szathmári káptalani követ megokoló beszédjével azt indítványozták, hogy a honositandótól megkívántassák, hogy bevett vallású legyen, és csak az viselhessen hivatalt, aki a bevett vallások egyikét követi. Menten felállt Kossuth Lajos Pestmegye követe s kijelenti, hogy a vallást, mint elengedhetlen honpolgári kvalifikációt emlegetni, nagyon illiberális színezetű, mert vannak általános jogok, melyeknek gyakorolhatósága nem lehet feltételezve holmi bevett vallásoktól; s felszólalása a káptalani inditvány elvetését eredményezte. — Ugyanily szellemben beszélt többek közt Egri János Ugocsa követe, aki a vallás megemlítését fölösleges követelésnek hirdette. Felmerült e törvényjavaslatnál a külföldi zsidók beköltözködése s honosítása. A követek legnagyobb része a külföldi zsidók bevándorlását meggátolni kívánta. Kossuth, Szentkirályi Móric és mások ellene vannak a kívánatnak, s csak nagy erőfeszítéssel sikerült mégis kimondani, hogy: külföldi zsidók se be nem vándorolhatnak, se meg nem telepedhetnek. Az 1848-iki törvényhozás tette a királyi főkegyúri jog gyakorlatát a minisztérium kezébe, s előfordulhat azon sérelmes anomália, hogy egy protestáns miniszter azon jogot gyakorolja, mely egyedül apostoli királyunk személyét illeti. Ugyancsak március 31-én nyújtották be, az általános vallás-egyenlőségről szóló javaslatot is, amelyet a ház minden vita nélkül rögtön elfogadott. Ebben a törvényjavaslatban egyéb sérelmek mellett, az egyházvagyon szekularizációja is félremagyarázhatlanul ki van fejezve, midőn a harmadik cikk kimondja, hogy »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségekből fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elibe kimerítő törvényjavaslatot fog terjesztenie A vallásegyenlöségi javaslat pontjai általában, mint Scitovszky pécsi püspök a főrendeknél kimondta: a kath. egyház jogainak összeszoritását, s az egyháziak papi kötelességeinek korlátozását célozzák, általok a vallásos súrlódások esetei szaporodni, nem pedig kisebbedni fognak. Fogarassy Mihály skodari püspök a 3-ik cikkben a szent tulajdonjog megtámadását látja, mert ha a magán tulajdon sérthetetlen, annál inkább ilyennek kell lenni az egyházénak, melybe az emberi jog és szabadság legszentebbike van letéve. Nagy vita folyt a vallásegyenlöségröl külöFelelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nősen a főrendeknél, kik konservativ alapon állva, Fogarassy püspök és grófCziráky János indítványára a javaslat 2. és 3-ik cikkelyébe beigtatták, hogy a vallási viszonyosság mindenik vallás hitelveinek, egyházi szervezetének épségben tartása mellett mondassék ki s az iskolákban az oktatás szabadságát saját elveik szerint alkalmazhassák. Az alsó-tábla a főrendiház módositását a 2-ik és 3-ik cikk ügyében törölte, az eredeti szerkezetet fentartotta, sőt kimondta, hogy az egyes felekezeteknek az iskolai vallásoktatás szabadságát megadni a törvényhozás föladata. Mikor a vallásegyenlöségi törvényt a főrendek módosításra visszaküldöttek, az uj tárgyaláskor nem célzott-e Kossuth a nemzeti egyház megalapítására, midőn bizonyos energiával kijelenti: hogy a hitelvek és egyházi szerkezet nem olyan valami, mit copu' lative lehetne venni, az egyházi szerkezethez az államnak mindig „szólója" van?! Nem valami sok volt az, ami a katholikusok ismeretes petíciójában megnyilatkozott. Jogokat kért vissza, melyek a katholikusok sajátjai. Nem egyebet igényelt, mint ugyanazon jogok szabad élvezhetését, melyeket protestáns atyánkfiai részére az 1790— 91-ki 26-ik t.-c. 10-ik §-a már biztositott. Ezt is az imént hozott vallásügyi törvény elvén, tehát az alkotmányos szabadság egyenlőségének s viszonosságának alapján követelte. Mindazonáltal az ápril 7-diki kerületi ülésben Rónay J. csanádi követ által törvényjavaslat alakjában benyújtott petitio, hajótörést szenvedett. A tárgy fontossága s az országgyűlési idö rövidsége sem vivhatá ki annak egyszerű elfogadását, mert Kossuth által forszírozva az nem a plenum, hanem egy konferencia elé került, mely azt mint »elkésettet« mellőzte, s igy országgyűlési tárgyalását meg sem engedte. A törvényhozás ezen eljárásából is kitetszett a katholikusok elleni türelmetlensége. Mikor március 31-én vallásügyi törvényjavaslatot tárgyaltak, akkor egy pillanat elég volt, hogy azt a rendek megszavazzák s hitelesítsék. Most, hogy egy oly vallási törvényjavaslat adatott be, melynek nem Kossuth és hivei voltak értelmi szerzői, most az idö már nem volt elégséges; azt esti 10 órára konferenciába kellett utasítania, mikor már előre kimondották, hogy az országgyűlés elé többé uj tárgy nem vétetik fel. Az ország legnépesebb vallásának hiveit megnyugtatás nélkül hagyták, 4 pontból álló kérelmüket nagygyá fújták, hanem mikor jöttek az újvidéki szerbek, 16 pontból álló petíciójukra az országgyűlés nevében maga Kossuth ad megnyugtató választ. Nem ellenokok, hanem akarathiány miatt bukott meg a petíció. Mikor Sárkány, a bakonybéli apát azon meggyőződést fejezi ki, hogy Pestmegye követe munkás lesz benne, hogy a katholikusok Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. kérelmei is meghallgattassanak: Kossuth az egész ház derültsége és helyeslése között, el nem rejthető gúnynyal oda nyilatkozott, hogy egy kivánat van, mire nézve közreműködését ezennel szivesen felajánlja, és ez: a coelibatus eltörlése, melyet a kor előrehaladott szelleme kivan. A 48-ki törvényhozás a „városi törvényjavaslat" tárgyalásánál minden rang- és osztálynak kiszélesitette szabadságát vagy szabadalmát, csak a papságtól vonta el az állami kiváltságokat, és vette el a »Privilegium fork-t, a birósági joghatóságot, hogy a netán magáról megfeledkezett papot odadobja a nyilvánosság botrányának, s ez által megrendithesse a néptömeg vallásos érzelmeit. Hiába érveltek Rudnyánszky (esztergomi), Biró (szatmári), Szilágyi (n.-váradi g. sz.) káptalani követek, jogos igényeiket a világi követek pl. Bernáth (ungi), Zsarnay (tornai), Szmrecsányi (árvái), Pázmándy (komáromi) követek sértő gúnynyal s durvasággal rótták meg. Még a pogány Róma se büntette papjait világi biróság által; nálunk az 1848-ki törvényhozás kivitte, hogy a vallás szolgáit, s ez által magát a vallást is a nép Ítélete által prostituálhassa. Mikor arról folyt a vita, hogy egyházi, katonai, kulturális, törvényhatósági épületek ne fizessenek adót, a »superintendens-püspök« lakát egyházi épületnek vették be; a katholikus püspökét azonban már kivonták s adó alá fogták. A szerzeteseket, különösen a nem tanitó-rendüeket is ily külön kalap alá akarták fogni s csak a káptalani követek, névszerint Lipthay A. esztergomi, Vagyon István nyitrai, a világiak közül pedig Kende Zsigmond szathmári és Somsich Pál baranyai követ erélyes fellépése tudta a törvényhozást szándékáról lemondatni. Az esztergomi káptalan tudós követe Lipthay Antal a ház feszült figyelme és tetszése között a királyi városok rendezését tárgyaló javaslatnál epochális beszédet tartott a jogegyenlőségről, s óva intett a reformokat átlengö radicalismustól, melyben bizonyos nemzeti és alkotmányos halál vár ránk. Beszéde oly hatást gyakorolt, oly sok megfigyelni valót nyújtott, hogy a rendek a kérdéses törvényjavaslat tárgyalását szerették volna elnapolni. Feláll, azonban Kossuth s felkéri a rendeket, hogy a szőnyegen fekvő cikkre nézve végzés nélkül szét ne oszoljanak. Kegyes elismerni, hogy a keresztény vallásban is van »valami« a jogegyenlőségből, de menten hozzáteszi hatásra maró szarkazmussal, hogy e jogegyenlőséget nem e földre hirdeti, hanem »valami« földöntúli életre; Krisztus maga is a földi szenvedésekért csak egy hosszú váltót adott a túlvilágra, neki azért inkáhb az a revelatio kell, mit a korszellem tesz, t. i. legyünk a földön boldogok. Ki ne látná ezen szavakban a halhatatlanság merev elvetését, sőt tagadását? És ilyen szellemű ember uralta a törvényhozást a vallási kérdésekben is!