ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-09-05 / 36. szám

népies elem, a hivő hozatik közvetlenebb szövetségbe egyházához. Az egyház világi vonatkozási! ügyeibe joghatóság engedtetik meg a hivő népnek, a tanuló egyház tagjainak. Oly mozzanat ez a magyar kath. egyház történetében, hogy önkénytelenül eszünkbe jut azon korszaka az egyháznak, midőn a sacerdotium szövetkezik a populussal, a papság a néppel. E hónap második felében összeülj püspöki konferencia meg fogja jelölni, nem kételkedünk, azon jogkört, jobban mondva a részeltetés azon határait, melyeket az apostoli joghatóság sérelme nélkül a püspöki kar az autonómiának átengedhet. Természetes, hogy az apostoli joghatóság jogait s hatalmát sem a pápa, sem a püspök senkinek el nem idegenitheti, mert azok eltörölhetlen jelként vannak lelkébe nyomva. Tőle meghatározandó részben azonban másokra delegálhatja űgy, hogy a delegáltak a joghatóság átengedett részét a delegáló nevében és soha ellene gyakorolni tartoznak. Mondhatjuk, ez is azon pont, mely körül az autonómia kérdésében sok félreértés és tájékozatlanság forog fönn, s e sarkpont megoldására a püspöki konferencia bizonyára határozott és minden kételyt eloszlató irányitást fog adni. A határvonalak kijelölése igen nagy körültekintést, méltányosságot és figyelmet igényel. Azonban minden nehézség megkönnyebbül, ha az illetők a Szentlélek sugallatára hallgatnak, aki az „Apostoli cselekedetek" szerint az ősi keresztény egyház föpásztorainak szivét és lelkét egygyé forrasztotta. Viszont világi katolikusainknak meg kell gondolniok azt, hogy az apostoli joghatóság hit-erkölcsi fórumán, a szentélyen kivül marad még elég hely az egyházban, hol vallásos tevékenységük és munkásságuk kifejtésére alkalmat találnak. Csakhogy e tevékenység az egyház alapelveivel ellenkezésbe nem jöhet, mert nincs a világon olyan testület vagy társaság, mely tagjainak oly hatáskört engedne, a milyennek használata magának a társaságnak alapjait támadná meg. A katholikus autonómiának legelső feladata, hogy a püspöki kart az egyház jogaínak megmentésében támogatva, köréje bizodalmas lélekkel minden gyanú nélkül csoportosuljon. Ne vádolja a püspöki kart senki lanyhasággal vagy határozatlansággal. Más ma a helyzet, mint a 70-es években. A püspöki kartól nem szabad rosz néven venni, ha óvatossággal, elövigyázati rendszabályok szerint tartja magát, ha e keresztényellenes, többnyire zsidó és antikatholikus irányzatoknak hódoló világi katholikusok látására, sz. János evangélista azon mondását veszi zsinórmértékül : »ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg, váljon a lelkek istentől vannak-e ?« A püspökök saját tekintélyük kockáztatása nélkül úgyse követhetnek más irányt", mint a mely az egész magyar alsó-papságé. Együtt kell élniök, harcolniuk s ha kell, a szent ügyért való küzdelemben meg is halniok. — Püspöki konferencia.aüt^nájrrli^ ügyében Ő Eminenciája a biboros hercegprímás elnöklete alatt, az eddigi megállapodások szerint f. hó 17-én püspöki konferencia fog a primás budavári palotájában tartatni. — Autonómiai választások. Az esztergomi esperesi kerület központi bizottsága, melynek tagjai voltak dr. Csernoch János főszékesegyházi plébános elnöklete alatt dr. Helcz Antal, Mattyasovszky Lajos lovag. Félezer Lipót esperes. Perger Lajos, báró Jeszenák Gábor, Hermán József plébánosok, szeptember 1-én vizsgálta át az öszszes beérkezett választási jegyzőkönyveket és összeadta a beérkezett szavazatokat. Frey Ferenc orsz. gyűlési képviselő kapott 7864, Reviczky Győző főszolgabíró 139, dr. Földváry István 1. és Kara Mátyás 1 szavazatot. E szerint Frey Ferenc lett az esztergomi kerület katholikus kongresszusi képviselője. — A budapesti esperesi kerület papsága tegnapelőtt délelőtt 11 órától délután 5 óráig szavazott a központi papnevelőintézetben. A jegyzőkönyvet Röschatt János jegyző tegnap terjesztette föl az érseki hivatalhoz. E szerint összesen 77-en szavaztak. Prohászka Ottokár dr. theol. tanár 66, Bogisich Mihály 48, Molnár János apát 37, Csernoch János dr. esztergomi kanonok 30, Aschenbrier dr. esztergomi kanonok 11, Palkovics esperes 6, Jedlicska esperes 3 szavazatot kapott. Ezeken kivül még tizennégyen kaptak egy-egy szavazatot. — Az esztergomi nem lelkészkedéssel foglalkozó papság kedden választotta meg autonómiai képviselőit. Megválasztattak dr. Prohászka Ottokár 16, dr. Csernoch János 13, Molnár János apát 13 szavazattal. Szavazatot kaptak még Aschenbrier Antal 2, Rajner Lajos 1, dr. Csajka Ernő 1. — Néppárti gyűlések. A néppárt a parlamenti szünet alatt a népet keresi föl, részint hogy oktassa, részint hogy bajait kitapogassa s az orvosságról gondoskodjék. Legközelebb Kapuvárott, Rákodban és Lövőn lesz néppárti gyűlés. Kapuvárott, 1897. szeptember 8-án, Kisasszony napján, d. u. ^fd-kor a plébánia előtt levő téren lesz a politikai nagy-gyülés a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Nándor gróf. 2. Molnár János orsz. képv. beszámoló beszéde. 3. Közgazdaságunk bajairól. Tartja : Mócsy Antal orsz. képviselő. 4. A néppártról. Tartja Lepsényi Miklós orsz. képviselő. 5. Elnöki zársző. — Rákodban, (Szolnok mellett) 1897. szeptember hó 12-én, Szűz Mária neve napján, a templom előtt levő téren tartják meg a néppárti gyűlést következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Aladár gróf. 2. Közgazdasági bajainkról. Tartja: Lepsényi Miklós orsz. képviselő. 3. A néppártról. Tartja: Kálmán Károly orsz. képviselő. 4. Elnöki zársző. — Lövőn 1897. szeptember 19-én, vasárnap d. u. 3 órakor lesz a nagy-gyülés a következő programmal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Nándor gróf. 2. A politikai helyzetről. Tartja: Páder Rezső, lövői orsz. képviselő. 3. A gazdasági és ipari válságról. Tartja : Mócsy Antal, orsz. képviselő. 4. A néppártról. Tartja: Kálmán Károly, orsz. képviselő. 5. Elnöki zárszó. — A liberális lapok és a PéterfiHér. A liberális lapokban időközönként megszokott jelenni egy kis hirecske a pápa mesés vagyonáról és a Péterfillérről. Olyan ez a hír, mint az a bizonyos fiumei cápa, mely mindig akkor jön, mikor a fiumeiek legjobban szeretnének fürödni a nyilt tengerben, vagyis nyáron. Hogy ezt megakadályozzák, először a fiumei lapok, azután a többiek szabadon eresztik a készen tartott cápát, a fürdőző publikum pedig oda viszi garasait az uszodákba. Most is, hogy a francia legitimisták csupa politikai makrancoskodásból azt határozták, hogy addig, mig a pápa ugy nem politizál, ahogy ők azt akarják, megvonják a szeretet adományát, a Péterfillért, minek folytán a pápa nagyobb mérvben szorul fiainak támogatására, mint eddig, legott előállottak a liberális lapok a pápa vagyonával. Ilyenkor természetesen azzal a bizonyos feneketlen angol bankkal hozakodnak elő, a hol több az arany, mint Kalifornia összes arany bányáiban s annak talán legnagyobb része a pápa tulajdona. A sok aranyat s ez ismét természetes, a liberális lapok újdondászai tartják számon és talán kezelik is, a mi 1 azért is valószínű, mert az rohamosan szaporoI dik. Ezek sütötték ki, hogy a pápának ott oly óriási pénzei vannak, hogy azoknak egy napi kamatai »egész vagyont kepviselnek«, nyomban közlik is, hogy legutóbb is hatszázezer frankot tett be a pápa. Hát mindez csak a katholikus hivek áldozatkészségének csökkentésére kiszámított hämo o visegrádi Mótjás forrásnál. Ez ozon helj, o hol o mi dicsű királyunk Mótjás von Honjadi sokszor idűzte. Itt jötte ő össze, miként o történelembe olvassuk igen jakran o bájos Zách Klórika kisosszonynyol, aki volt edj igen szép leóny. itt ültek űk ketthecskén, (itt rápislogtam Regina kisasszonyra s láttam, hogy elérzékenyült) itt jöttek össze édes hozónk nodj fiai, itt dünthötték el o csoták sorsát. Itt jöttönk össze mi is mo, odjonozon szivvel, báthorsággal. lelkesedéssel, mint űk. 0 mult e szép emlékeihez jütt oz egész hozofias intelligenc o Leopoldvárostúl. éppen őzért kióltsok: Héljen o hozofias hülgyközönség von der Leopoldstadt, éljönk mi, éljen o hozofios nogymorosi nyoroló khözönség, éljen az egész Lipútváros«! Csengtek a poharak és a hegyek háromszorosan verték vissza az éljenző hangokat, s mindenki bámulva történeti alapos tudományomat és megkapó szónoki tehetségemet, kezemet rázta

; s mondogatta: Gatt wie gewaltig. Eközben megjelenik a visegrádi romok savanyu képű sváb őre, ki a touristákat útjuk alkalmával tudományos magyarázatokkal szokta ellátni, és ismeri az omladozó termek minden egyes zugát, s hozzáfűzi magyarázatait: »Thohott ter König Ludwig mitter Kottáner Helen gtanzt,«stb. E jó Szeprl bácsi kezében mindig árvalányhaj csokrot hord, melynek szálaival kínálja a touristákat. Regina lelkem a mint meglátja a Szeprl bácsit az árvalányhajjal, oda rohan hozzá, vesz 2 krajcár ára árvalányhajat, és kalapomra tűzi : ».Tokobkam, the odj nézel ki mogodnok mint" edj alföldi legény« ! Az áldott lélek már tegezett. Ki írhatja le boldogságom teljét ? Regina példája gyujtólag hatott, és egyszerre az összes Jakabok és Dávidok kalapján ott lengett az árvalányhaj. Fessebb legényeket még Debrecenben sem lehet találni. A rendezőség e közben megjelenik és osztogatja a hölgyeknek a táncrendet. Midőn az első budapesti vásárcsarnokot, melyet kizárólag mi monopolizálunk, ünnepélyesen megnyitották, a lipótvárosi kaszinó termeiben bált rendeztek. Ez alkalommal igen sok táncrendet nyomattak, melyekből fönmaradt 200 példány. Ezeket Fuszschweisz Pinkásztól megvettük leszállított áron és a jelenlevő hölgyek között kiosztottuk. Lett erre szaladgálás. »Nodjsadkam, szobod khérnem a második nédjes? Szobod khérnem walzer ? Hangzott minden felé. Legtöbben a Il-ik négyest kérték (ez a szerelmesek négyese). Én természetesen a Il-ik négyesre, de meg az elsőre is, kivel mással angazsáltam volna magamat, mint Spundloch Regina kisasszonynyal. A táncrendben szerepeltek az összes uj táncnemek, a Kreuz-polkát kivéve, mert ezt az orthodox fiatalság nem táncolja, hanem e helyett jártuk a Zwiebel-polkát. remek egy táncot. Legtöbbször azonban szerepelt a csárdás, mert sehol e széles hazában nem járják annyi graciozitással a rezgős csárdást, mint minálunk a Lipótvárosban. Az én Reginámat, midőn a rezgőst járja, élvezet nézni. Hogy rezeg minden porcikája. Van is rajta rezegni való, hiszen csak 92 kilót nyom. Ő legalább ennyit vallott be nekem. Éppen a rezgőset járom, midőn egészen elhalaványodva odarohan Freszíieber Márkus barátom s lihegve mondja: »Jokabkam khérlek, ne ijedezzél meg, hanem szaladj, fuss, menekülj mogodat, jön Száli, a thied feleség« ! Tyű az áldóját, baj van, ott hagyom Reginát s kezdek menekülni, eszeveszetten szaladni. S a mint az erdő felé szaladok, egyszerre egy hirtelen kanyarulatnál a Száli karjaiba esik az ő hűséges férje Kükürüczbaum Jakab hősszerelmes és táncrendező.