ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-22 / 34. szám

kell fogni. De hogyan ? Itt mélyebbre kell a csónakot ereszteni. Uraim, világiak ! Önök évtizedek óta »liberalizmus* hamis örve alatt egy végzetes hibába estek, a melynek keserű gyümölcseit rágják manap, azáltal, hogy befogja önöket a liberalizmus a saját szekerébe és önök érzik ugyan, hogy a caudiumi (teher) iga feltörte vonó vállaikat, önök roskadoznak és szeretnének tőle szabadulni, de nem tudják a módját. A még hullámzó — (mert még le nem zajlott) egyházpolitikai aera mit mutatott meg ? Önök uraim kénytelenek voltak oda vetni vallásukat, hogy családjuknak és maguknak a kenyeret megmentsék. Nem mondok koholmányt de tényt, hogy manap már a kath. intelligencia csak azért, mert katholikus — (még a leggyengébb is) a kenyér osztásnál a protestáns és zsidó mögé kerül és legtöbb esetben csak azaz övé, a mi a tál fenekén marad. Önök élnek az igaz, de csak rabmódon, békóval a kézen, a melylyel már keresztet vetniök sem szabad; gyermekeik pedig ezentúl már keresztleveleket sem kapnak, csak születési bizonylatot (pardon ! akár csak a faj csikók.) Miért kellett önöknek igy »meghajolni« ? Nem vezérelték kath. hitük eszméi. A kath. vallás fejleszti a férfi jellemet, midőn megtanítja az embert az Isten gondviselésében bizni. »Intrepidum feriunt ruinae« ! Azaz ha bármily útra sodorja az az embert a sors — »tonjours catholique« lesz a jelszó. Intelligens katholikusoknál megszűnt az úgynevezett gyakorlati kereszténység és beállt a hitközöny, a mely a vallást másodrendűnek tartja és azt az egyéni érdekek alá helyezi. Ennek okai! Első sorban, hogy a mi kath. intelligentiánk a vallásos irodalommal semmit sem törődik. Sajnos a kath. egyház ügyeit érintő tudományát is a »Pester Lloydbol« és hasonló szerkesztőségü lapokból meriti, mert kath. irányú lapot nem mer tartani, mert az »fenn« tán gyanúba hozná, hogy »clericalis« és az »avancement«-nél lemaradna. Hittani ismereteik a fagyponton alul állanak ; és ugy miután hittudományuk nincs, megszűnt a hitélet is, egyeseknél ugy mint családoknál. Uraim tudják mire játszik önöknél a liberalizmus ? Ne haragudjék senki, ha kimondom; a kath. laicus gyávaságára vallása dolgában. Ott vannak a tények. A protestánsok és zsidók vallásuk árával még mit sem fizettek a liberalizmusnak, csak a katholikusok ... a vértanuk utódai! Önök uraim nem mernek egy imakönyvvel a templomban megjelenni; nem mernek gyónni menni. Igen nem mernek, mert féltik a liberális renoméét. A »feszítő rudat* az autonómiát kell megfogni. Tömörüljön a kath. intelligentia. Miért óhajtja a liberalizmus, hogy az autonómia létre n

6 jöjjön ? Fél a kath. intelligentia tömörülésésétől. Tudja ő azt, hogy mit jelent az, »kath. tömörülés«, mert ezzel nem bir. Bismark az ő De a pusztában sem alusznak még. Az úri lak folyosóján halvány gyertya-világ mozog; majd egy béres nehéz léptei hangzanak ; végre itt is csendesség lesz. Künn a parton egy halász-madár sivit nagyot; valami fölverte álmából . . . * A gyertya csendes serczegéssel ég ; de világossága nem árad szét az egész szobában ; hogy ne bántsa a nehéz beteget. A beteg nehezen lélekzik; a forróság már fölemésztette testi erejét. Az ágy mellett térdelnek rokonai. Legközelebb felesége, a kivel oly boldogan töltötték napjaikat; megfogják egymás kezét. A beteg keze nem forró többé, már az hideg. Távolabb térdelnek hozzátartozói; rokonai, cselédei. — Csak lassan imádkozzunk, zokog a nő összekulcsolva kezeit férjével. — Ne : csak . . . han . . . go . . . san . . . akadozik a már nehézkes nyelv, és a száraz ajkak együtt próbálják mondani, az imádságot a körüllevőkkel. Imádkoznak . . . Az óra lassan ketyeg, mintha az sem akarná zavarni a végső imát. De mindegy ! Mindkét óramutató a tizen kettőshöz érkezik ; az óra gépezeténél fogva ütni fog. Éjfél van . . . Az imádság lassan hangzik, a melyet mindjárt meg fog zavarni az óra-ütése. Ütni kezd . . . Canossájában — Varziuban a kath. tömörülés gyümölcse. Hogy azonban tudja az intelligentia, hogy miért tömörüljön a kath. hit és egyház körül, ahhoz főképen szükséges, hogy vallásügyi informatióit ne protestáns, zsidó lapokból merítse, hanem a katholikus irodalomból. Olvasson az intelligentia kath. műveket! Ha a pénzt sajnálja, ott az egyházmegyei könyvtár, kap onnan elég régi és ujabb művet, csak olvasson. »Az Isten igéje mag« ; legyen a sziv a föld hozzá. Menjen a kath. intelligentia a templomba és hallgassa a sz. beszédeket, olyakat, melyek nem kötnek szóvirág bokrétát, hanem a melyek Krisztust hirdetik. Legyenek kath. irányú felolvasások és azokon jelenjenek meg. Pótolják ki fogyatékos hittani ismereteiket; ezzel majd felmelegszik szivük. Az autonómia várja a katholikus magyar intelligentiát, de csak olyat használhat, a mely kath. hittani ismeretekkel bir és vallási ügyeiben nem légből okoskodik, vagy nem a liberalismus fekete tejével táplálkozik. A katholikus intelligentia legyen »katholice intelligens* és csak is ugy lesz az autonómiából anyagi és szellemi haszna. Bart és Kéty esztergommegyei községekben aug. 8-án tartották meg a kath. autonómiai kongresszus képviselőjének választását. A kath. hivők kivétel nélkül Frey Ferenc országgyűlési képviselőre adták szavazatukat. A galgóci sz. ferencrendi áldozópapok folyó hó 10-én Csáky Károly v. püspök elnöklete alatt 3 papi képviselőt választottak és pedig Csernoch János kanonok, Molnár János apát, Prohászka Ottokár tanár egyhangúlag lettek megválasztva. A pozsonyi III-ik (szempci) választókerület központi bizottsága a beérkezett szavazatokat összeszámlálta s az eredmény: Sághy Gyulára 8804, Klempa alispánra, a liberális jelöltre 620, Apponyira egy. Szavazatok beküldendők még : Vedrőd, Ballony és Egyházkarcsa plébániákból. Megemlítendő, hogy' Csatajon a szavazók száma 126 és mindannyian leszavaztak Klempára. A nyitrai V. kerülethez tartozó krakovai plébánián folyó hó 8-án volt az autonómiai választás. Leszavaztak 350-en, mind Chvalibogovszky Sándor lovagra és császtkói földbirtokosra. A nyitrai V. kerülethez tartozó pöstyéni plébánián pedig folyó hó 8., 9. és 10-én ejtetett meg az autonómiai választás. Leszavaztak 665-en, szintén mind Chvalibogovszky Sándor lovagra és császtkói földbirtokosra. A vágbesztercei választókerületben világi autonómiai képviselőnek Micsura György ügyvéd 4048 szavazattal megválasztatott Teszelszky János 1 szavazata ellenében. Az érsekujvári alesperesi kerület jul. hó 31-én tartotta Érsekujvárott az autonómiai kongresszusra — Egy . . . kettő . . . A beteg felsóhajt szemeit az ég felé fordítja, utolsót imádkozik — ... három . . . négy . . . A haldokló szemeit nejére fordítja és szól akadozva: — Ilkám . . . — . . . öt . . . hat . . . hét . . . — Is . . . ten . . . — ... nyolc . . . kilenc — ... ve ... led — ... tiz . . . — A . , . viszont . . . — ... tizenegy — ... látásra ! És mire az óra elütötte a tizenkettőt a lélek eltávozott földi porhüvelyéből . . . Halott van a pusztán . . . }'{'•/• * * * Szobámban ülök. Nem lehet kimennem; sűrűn esik az eső ; és állandóan ; nem a nyári zivatarok egyike ez ; hanem lassú eső; és mintegy szürke ködréteggel vonja be a határt. Gyászol az idő . . . Harangoznak . . . A lélekharang szól, és kiséri föl a porhüvelytől megszabadult lelket az irgalmas Isten trónja elé . . . Letérdelek, imám a harang szavával száll az Ég Urához . . . A nép összefut a kis faluban ; és kérdezik egymástól: — Mi baj van? küldendő papi képviselők választását. Jelen volt 14 pap. Csernoch János dr. kanonok és Prohászka Ottokár dr. papneveidei lelkiigazgató kaptak 14—14 szavazatot, Molnár János országgyül. képviselő 10, Horváth Ferenc dr. esztergomi theol. tanár 3 és Machovich Gyula dr. tartoskeddi plébános 1 szavazatot. A nógrádi kerülethez beosztott alsó-rakoncai plébánián, a folyó hó 15-én megejtett autonómiai választáson, az összes beadott szavazatok, számszerint 116, Majláth Géza grófra estek. A barsi választókerülethez tartozó kistapolcsányi plébánián és a hozzá tartozó filliálékban aug. 8-án, 9-én és 10-én folyt le az autonómiai világi képviselő választása. Leszavazott 425 választó, ezek közül Lakner Lászlóra szavazott 416, báró Bévay Simonra pedig az egyik filiális községben 9. Szákolcán f. hó 14-én, 15-én és 16-án ejtetett meg az autonómiai választás. A plébániához tartozó katholikusok Chvalibogovszki lovag nagybirtokos körül tömörültek, kit mindenütt ugy ismernek, mint jó katholikust. Chvalibogovszkyra 631 szavazat esett. Papánekre pedig, ki ellenjelöltje volt, összesen 37 szavazat. Külföld. —cs.— A napokban időzött Rómában egy csoport zarándok, kik magukat keresztény demokratáknak nevezik. Voltak pedig e zarándokok Franciaországból, felerészben munkások, másik felerész pedig lelkész, úgynevezett demokratikus Abbék. Már egy idő óta élénk mozgalom van a franciaországi keresztény táborban és jelenleg élesen ketté válva állnak szemben, de Mun gróf követői és ezen keresztény demokraták. A mostani zarándoklatnak célja volt az, hogy Rómában mint »keresztény demokraták* jelennek meg és ily nevezet alatt remélték Ő Szentsége helyeslését kinyerni. A zarándokcsoport és általában az egész párt vezére Harmel Leo nagyiparos, ki de Mun grófnak határozott ellenfele. Ő ugyanis mindig azt hangsúlyozza, hogy a munkáskérdés megoldásánál az úgynevezett felsőbb osztályokat teljesen mellőzni kell és nélkülük esetleg ellenükre kell azt rendezni, mig de Mun gróf az együttes működést hangsúlyozza. Harmel Leo tehát ama ellentétet, mely a társadalomban jelenleg fennáll, csak még inkább kiszélesíti és az osztálygyülöletet fokozza. Tehát e csoport jelent meg Rómában azon kifejezett óhajjal, hogy ott elveik szentesítést nyerjenek. Már előre élénk vita fejlődött a lapokban a sikert illetőleg nemcsak Franciaországban, de Belgiumban és Olaszországban is, hol sok elvtársuk van. Közöltek nyilatkozatokat egyes püspököktől és tekintélyes világiaktól, sőt azt is tudni vélték, A harangszó csendesen, szomorúan susogja : — Halott van a pusztán . . . ' it V

: ':, '•• ..*!''•.:-/V'-" "#<W'i% * * A kis postás-gyerek is szomorúan megy a postára és kéri a leveleket, újságokat. — Mi bajod gyerek ? kérdi a postás — Jaj, nem lesz soha többé olyan jó urunk, mint a ki most meghalt! feleli sirva a kis fiu. Hej ! pedig máskor nem igy beszélt; mikor küldték a postára ; dacosan ment és midőn későn ért oda és kérdezték tőle miért késett el, csak a vállát vonogatta. Mikor pedig fenyegették, hogy megmondják az úrnak, milyen lusta, haszontalan, dacosan felelte : — Mit nekem az ur ? ! Nem parancsol az nekem. Ha nem akarom, nem fogom hordani neki a postát! De másként van most! Most már szivesen hordaná a postát akárhányszor az urnák, csak élne még. Nem bánná, akármilyen gyorsan kellene is mennie; csak ne halt volna meg. Sirva viszi még a meghalt ur nevére szóló, leveleket, újságokat . . . lassan . . . csendesen . . . Hja . . . halott van a pusztán . . . * * * A pusztán csendesség van . . . Szünetel a munka ; nem aratnak, nem hordanak ; csak a nyáj kolompja hallszik, mikor hazafelé jön a rétről. Elől megy az öreg bika ; valami bogár a szemébe röpült; dühösen fölrántja fejét, megrázza, és a mint a csendes lassan haladó teheneket meglátja; megint csak lehorgasztja fejét.