ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-15 / 33. szám

Övezd fel hát magadat Sión leánya, Krisztus jegyese, Anyaszentegyház és folytasd utadat, sz. István nemzetével annak jövője felé! Félreértve számtalanszor, megszomoritva nem egyszer, fájdalmad ne keressen más vigaszt, mint a nagyságot és boldogságot, melyre a magyart emelni segited I — Gryórffy Gyula és a szabadkőművesség. Az erdélyi kath. status gyűlésén a következő általános érdekű jelenet játszódott le : Majláth gróf püspök, mielőtt berekesztette volna a gyűlést, fölemiitette, hogy előtte a gyűlés egyik előkelő tagja, dr. Györffy Gyula ellen azt a vádat emelték, hogy Györffy tagja egyik budapesti szabadkőműves testületnek, a Korvin-páholynak. Ézt fölemlitve, a püspök alkalmat kivan adni Győrffynek, hogy a vád alól tisztázza magát. (Nagy mozgás.) Györffy Gyula szólni kivan. Sándor László főispán, mielőtt Györffy fölszólalna, siet megjegyezni, hogy az ilyen természetű ügyek voltaképen nem a közgyűlés elé valók. Kivételesen hallgassák most meg Györffy feleletét, de ki kell fejezni, hogy ez az eset precedensül nem szolgálhat. (Élénk helyeslés.) Györffy Gyula egyéni és cselekvési szabadságát teljes érinthetetlenségében kivánja föntartani és csak ennek előrebocsátása után ád magyarázatot a fölvetett kérdésre. Kijelenti, hogy nem volt szabadkőműves, ma sem az, hogy lesz-e valaha, azt nem tudja. (Majláth gróf tiltakozólag int.) Kéri válaszának tudomásul vételét. (Helyeslés.) Majláth gróf püspök megjegyezve, hogy ennek a személyes ügynek a tárgyalása a jövőre precedens lehet, indítványozza, hogy a stáfusqyülésnek és főleg az igazgató-tanéicsnak ne lehessen tagja, a ki szabadkőműves. A közgyűlés hozzájárul az inditványhoz. Ennyiből áll az eset. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy Györffy Gyula egy cseppet se csodálkozzék, hogy meggyanusitották a szabadkőművességgel, mikor éppen ő volt az, a ki mint szélsőbali politikus kezdett szerepelni, dicsőségesen végig küzdötte az egyházpolitikai harcokat s azután belépett az egyházat üldöző liberális pártba. Vál asz a különben szintén nem korrekt, mert azt katholikus ember nem mondhatja, hogy nem tudja, lesz-e valaha szabadkőműves vagy sem. A lapok szerint Majláth gróf püspök tagadólag intett akkor, mikor Györffy ezeket mondotta. A püspök ur integetése bizonyosan e szavakra vonatkozott, mert katholikus embernek tudnia kell, hogy ő addig mig él, nem lesz szabadkőműves. A katholikus hit a szabadkőművességet kizárja s miután az egyház minden vasárnap a szentbeszéd után elmondván a hit, remény és szeretetet, azt is szokta hozzátenni: „E hitben állhatatosan akarok élni. és halni," a katholikus ember tudja, hogy addig mig él, szabadkőműves nem lehet. Majláth gróf püspök urat pedig szivből üdvözöljük valóban korrekt és az egyház szabványainak teljesen megfelelő magatartása alkalmából. — A földadó leszállítása és az esztergommegyei képviselők. Az országgyűlési néppárt nevéhez és programmjához hiven küzd a nép érdekeiért. Az országgyűlésen már másodszor nyújtotta be javaslatát, hogy a földadó leszállittassék és a börzeadó behozassák. A kormánypárt azonban ismét leszavazta a néppártot, azaz nem a néppártot, hanem a gazdákat s különösen a népet, mert e javaslatok leszavaztatása egyenlő a nép leszavaztatásával. Esztergommegyei képviselőink Kobek István és Hulényi Győző a javaslatok ellen szavaztak. Ok, ugy látszik, oly rózsás szinben !átják a földművelő és gazdálkodó nép helyzetét, hogy nem tartják szükségesnek annak terhein könnyiteni és a börzét megadóztatni. Jó lesz, ha ezt a gazdák el nem felejtik — Börzeadó. Ismét az az igéret kél szárnyra a pénzügyi minisztériumból, hogy ez év őszén a bőrzeadó javaslat a törvényhozás elé jut. Nem vagyunk hajlandók elhinni már csak azért sem, mert eddig minden ilyen uj igéret uj halasztást jelentett. A börze-ankéten a kereskedelmi miniszter a legkomolyabban jelenté ki Lukács megbízottjának referálása nyomán, hogy a beterjesztés legközelebb meg lesz. Azóta egy félév mult el. Kell ehhez kommentár? Azt azonban már csak szabad föltenni, hogy a börze-tanácskozás jegyzőkönyvei végül világot látnak. Vagy ez is tulvérmes várakozás lenne ? Az országgyűlés nyaralása. Esztergom, augusztus 13. O Bánffynak országgyűlése most kezdi a nyári szünidőt, a mely jobban beillenék már őszi szünidőnek. A milyen széles mederben folyt a vitatkozás még csak néhány nap előtt, ép oly hamarosan elbántak a fontos javaslatokkal az utolsó napokban. Még arra sem volt idejök, hogy megkérdezték volna a kormányt, mit szándékozik tenni az árvizsujtotta vidék nyomorúságának enyhítésére és váljon beszünteti-e majd a végrehajtó árverési dobjának pergését ezeken a helyeken, a hol a népnek amúgy is silány termése volt s a mi lett volna, azt is elvitte a viz. Kár volt az alkalmat föl nem használnia az ellenzéknek s nem figyelmeztetni a kormányt a nép nyomorára. Különben nem csodáljuk a dolgot. A csekély számú ellenzék valóban kimerülhetett az óriási harczban. Férfias elszántsággal vette föl a küzdelmet Bánffynak erőszakkal összehozott többségével, hogy a nemzetnek szellemi és anyagi javait megvédje s meg is védte addig, mig haza nem érkezett Londonból Kossuth Ferenc, a kormánynak hű »ellenzéki« szövetségese. Kossuth hazajövetelével kezdődött az ellenzék kapitulációja. Ekkor bizonyult be újonnan, hogy az az ellenzék, a mely a liberalizmus dolgában túllicitálja a kormányt, nem állhat állandóan hadilábon a kormánynyal. Hisz ők a főkérdésben egyek. Mert azt hiába állítják, hogy a vallás szerintök bele nem játszik a politikába. Ez nem igaz. Náluk a vallási szempont az uralkodó, mert mindent ebből Ítélnek meg. És pedig kettős irányban. Az egyik a katholicizmusnak gyöngitése, a másik a protestantizmusnak erősítése. A Kossuth-pártnak katholikus tagjai ezt nem akarják belátni, a kik pedig belátták, azok már régen hátat fordítottak Kossuthnak. Sokan közülök, akármily közönyöseknek és hidegeknek is mutatkoztak saját egyházuk ügyei iránt, végre mégis arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Kossuth-pártnak mozgató ereje a protestantizmus. Meggyőződtek arról, hogy azalatt, mig ők, mint katholikusok vallásuk elveire való tekintet nélkül politizálnak, addig a Kossuthisták mindig tekintettel vannak a protestáns érdekekre. Hiába tagadják, csűrik, csavarják a dolgot, Ugront és Polőnyit is ez kergette ki a Kossuthisták táborából. Ily ellenzékkel tehát közös akciót oly irányban folytatni, hogy az rendszerváltozásra vezessen, nem lehet; mert a rendszernek főéivé és programmja, a liberalizmus: közös. Ehhez ők is jobban ragaszkodnak, mint a kiegyezéshez, illetve Magyarország önállóságához. Ki is tűnt ez többször az országgyűlés tartama alatt. Valahányszor a néppárt csak megpendítette a revízió eszméjét, Kossuth pártja jobban dühöngött ellene, mint a liberális párt, jeléül annak, hogy ők a liberalizmus főelvében, az egyházpolitikában jobban egyetértenek, mint Heródes és Pilátus a Megváltó elleni gyűlöletben. Véleményünk szerint kár volt az egyesült ellenzéknek a kompromisszumot elfogadni. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a néppártnak magatartását elitéljük. A tizennyolc tagból álló fiatal pártot, ha fizikailag és szellemileg ülésben Nitter Ferenc igazgató azt jelentette, hogy a ház közelben teljesen be leend fejezve. Rövid időre az építkezés megkezdése után a felmerült kiadások már is kölcsön igénybe vételére utalák a társaságot. És a szomszédos gazdag győri takarékpénztár volt az, mely intézetünk részére elsőbben 40,000 frtig engedélyezett hitelt; és ezt később 70,000 frtra emelte. Az épités teljes befejezése után e ház számlája a 23,000 frt vételár beszámításával 119,524 frt 29 krral a később foganatosított pótmunkálatok és az eredeti terven fölül alkalmazott díszítések, ezek között egy balkonnak készíttetése folytán, 1864. évben e számla 129,822 frt 92 krral volt megterhelve. Ezen ingatlanba fektetett nagy érték volt az, mely az intézet mérlegének hosszú időn át achillesi sarkát képezte; mert noha az épület mind hatalmas arányai, mind külcsín tekintetében a város legszebb házai felett állott, mégis a beható szigorú bírálat a mérleg ez értékénél a helyes alap hiányát azonnal felfedezhette annyival inkább, mert jövedelmezősége a beruházott tőkéhez felette kedvezőtlenül viszonylott. Nem tagadhatni azonban, hogy e hátrány mellett ez építkezés magára az intézet forgalmára oly előnyöket hozott, melyek a kezdeményezők feltevéseit igazolták. Köztudomású tény, hogy midőn valamely vállalatnak művei szemlélhető és oly alakban mutatkoznak, melyek minden további munka, hozzájárulás és áldozatok nélkül jövedelmet látszanak biztosítani, az ily müveket létesítő társulat a közönség bizalmát részben már eleve lefoglalta. És e tapasztalás után nem vélek csalatkozni, midőn azon feltevésből indulok ki, hogy ama 253,022 frt többletet, mely az intézet 1858. évi betétjein felül 1863. év végével mutatkozott, részben az eredményezte, mert a betevők közül sokan különösen azok, kik nem a belkezelésben, hanem küljelekben keresik tőkéik garanciáit, a társulat impozáns házában találtak indokot ama bizalomra, melylyel filléreiket intézetünk kezelése alá bocsájtották. De eltekintve ezen az építkezést inditványzó választmány által reménylett és bevalósult ténykörülménytől, a ház építése más oldalról is, még pedig nem kicsiny!endő előnyöket hozott. Az építkezéshez beszerzett anyagok, a berendezésre vállalkozott iparosok, az alkalmazott munkások a helyi piac forgalmának emelésére szolgáltak, mely körülmény ismét az intézet üzleti életének adott nagyobb lendületet. Mindezeknél fogva, bár a fennebbiekben leirt házvételt és építést az eredmények után a későbbi kor többszörösen. — s talán egy kissé szigorúan és egyoldalulag — bírálta, sőt a helyesen foganatosított leírások miatt elitélte, — mind amellett, nem hiszem, hogy találkozzék valaki, ki városunk házai közt ezen egyik legszebb épületnek létesítéséért, az akkori igazgató-választmány irányában, ha egyébbel nem, de legalább a jó szándék iránti méltánylással ne adóznék. Jakabunk nyaralása. ii. Sajnos, hogy az »Esztergom» nem jelenik meg képekkel illusztrálva, mert ez esetben hires nyaralási helyemnek képét beküldöttem volna. Annyit azonban mondhatok, hogy ritka olyan hely, ahol annyi intelligenciát, arisztokráciát, plutokraciát, szóval a szellemi és anyagi világ képviselőjét együtt lehetne találni, mint a hányan az én nyaralási helyemen voltak. Az bizonyos, hogy a Jakabnak, már mint nekem, kitűnő izlése van. E tekintetben azt hiszem elég, ha csak Szálira, kedves feleségemre hivatkozom, mert ő az aestetikusok valódi ideálja. A nyaralási helynél, egész természetes, hogy a legelegánsabbat választottam, és olyat, mely általános föltűnést kelt. Mert, tetszik tudni, sokfelé lehet nyaralni, de engem nyaralásomban nemcsak a nyugalom és a pihenés szeretete vezérelt, hanem találkozni, eszméket cserélni akartam korunk legelső politikai és erkölcsi vezérférfiaival. Tirol, Svájc, Helgoland, Ischl mind csak smarn az én nyaralási helyemhez képest. Hogy tehát az olvasóközönség esetleges kíváncsiságát kielégítsem, bemutatom első sorban