ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-15 / 33. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. augusztus 15. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendó'k. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Szent István öröksége. Esztergom, augusztus 14. Valahányszor sz. István király emlékével foglalkozom, mindannyiszor a nemzeti újjászületés korszakát a maga egészében látom magam előtt. Az ö hite ragyog felénk a századok homályából, az ö szentsége él az utódok kegyeletében, az ő alkotása áll diadalmasan nemzeti intézményeinkben; az egész magyar hazában, mely ünnepén porba omolva áldja Istent és kiáltja Jeremiással: »Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk.« Szent vallásunk szellemében rejlik az a csodálatos bölcsesség, hogy sz. István királyunkban az apostoli buzgalmat az oltár magaslatára emelte, egyszersmind benne állitá föl példányképét örök időkre az igaz hazafiságnak. Szeretni, szolgálni az Istent mint sz. István szerette és szolgálta; szeretni és szolgálni a hazát mint sz. István szerette és szolgálta — ez a tanúsága, ez a viszfénye sz. István évenkint megújuló ünnepének. Isten a világtörténelem szegletköve és éppen azért csodálatosak az ö intéző kezei. A szép és gondolat sugarát szétárasztja a jog és politikai egység tudatával megajándékozza Rómát, az egyistenség biztosítására kiválasztja Izraelt, a nagy eszmék és egész az áldozatig fokozódó érzelmek forrását megnyitja a francia lelkében, a tudás munkájával megbízza a germánokat, az olasz fantáziát a művészek mesterévé ihleti, a spanyolt az Óceán túlpartjára küldi, hogy a keresztény polgárosodás mindenütt terjedjen. De mikor bajnokra és hősre volt szüksége, akkor előhívta a magyart, és sz. Istvánt adá neki, egy apostolt, ki odafüzi országát sz. Péter sziklájához, egy lángészt, aki népe számára elhódítja az alkotmányt és civilizációt. Ezért volt sz. István apostoli és államférfiúi krédójának az a sarkalatos alaptétele, hogy boldogulásunkat a keresztény hit talaján csak a király és nemzet bizalomteljes együttműködése biztosithatja. Népek ereje, politikai s kulturális jelentősége mindig egyenes arányban áll azon tisztelettel, amelylyel nemzeti és vallási hivatásuk tudatát őrzik és annak hagyományaihoz ragaszkodnak. Ez a hivatás tartotta fönn a magyart történeti útjában, ez a hivatás adott neki erőt, hogy az öt környező idegen nemzetek között el ne merüljön. E hivatás alapfeltételét az áldozat és kötelesség képezik, mert áldozat, hogy más jogát ne sértsük, és másokra kötelesség, hogy jogainkat tiszteletben tartsák. Mindezen elvekből együttvéve foly az engedelmesség erénye, mely betetőzi a vallási és állami élet teljességét. Amely nép az Ltten törvénye iránt az engedelmesség erejét elveszte, az megérett a szolgaságra; viszont az Isten törvénye szerint vezetett nép a despotismus minden támadása ellen védve van. »Más alapot senki sem vethet azon kivül, mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.« Sz. Pál ezen igéjével vértezte föl magát sz. István, midőn az államszervezés nagy munkáját megvalósította. A magyar állam szervezésében ott látjuk az egyház szellemét, viszont az egyház beillesztése az alkotmányos keretek közé, •— keresztény állam-bölcsészeti munka volt. Igy lett a katholikus egyház legelső alkotmányos tényező, és a magyar alkotmánynak sarkköve. Az alkotmány ilyképpen keresztény színezetet, a nemzet vallásos jelleget kapott, és elmondhatjuk, hogy a magyar világtörténelmi hivatást és jelentőséget, csak az egyház által nyert. Ahol azonban összetépik az állam és egyház közötti viszonyt, ott a szakítás mindig rendkívül bomlasztó az államérdekek összes ágaira; ahol az egyház nem adhatja meg az erkölcsi elvek és szellemi érdekek erejét, ott az állam szelleme megbénul, ereje megfogyatkozik. Legyen sz. István napja a magyar nemzet lelkiismeret vizsgálásának nagy napja, hogy megemlékezzék a frigyről, amelyet országalapitónk a vallással kötött. E szövetség tűzött elénk' nagy feladatokat a múltban s adott erőt azok megoldásához. E tény igazsága oly világos, oly általános, hogy nemzeti tudatunk s intézményeink nyiltan hirdetik, s maga a nagy ünnep, a lelkesedés kitörése, nem-e ünnepélyes elismerése és szentesítése e történelmi igazságnak ? Nélkülözhetjük-e támogatását, testvéri közreműködését, baráti hü szolgálatait annak az egyháznak, mely nemzeti létünk istápolója, állami függetlenségünknek mindenkor védelmezője volt? Szólaljatok meg ti az oltárok mögé rejtőzött könnyek, ti templomokba menekült sóhajok és beszéljetek az egyházról, mely a nemzettel együtt gyászolt, az isteni reményről, mely imáink között született és a közszellemet ápolta és vezette! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomi takarékpénztár története.*) Ház-vétel ós épités. Az alapszabályszerű ténykedésen s az üzleti kör fejlesztésén kivül még egy más irányú actióba lépett a társulat. Az eddigi intézeti ház helyiségei a nagyobb forgalom folytán szűkeknek mutatkoztak, miután pedig ez épület a városnak egy mellékutcájában a forgalmi vonalon kivül feküdt, — ki sejtheté ekkor, hogy egy állandó dunai hid ezen utcát fogja a főforgalmi útvonallá átalakítani — és miután ekként e háznak tetemesebb költségekkel átalakítása oly műveletnek mutatkozott, mely az ingatlan értékét a beruházott pénz arányában nem fogja növelni, ennélfogva egy nagyobb és a város központjában fekvő ház vételét tervezgette a választmány. E tervbe belejátszott a speculátió és amennyiben városunk területén bérház alig létezett, egy *) Veterán és derék takarékpénztárunk 50 éves jubileumát ünnepelvén, ezen momentozus alkalomból Reusz József, az intézet ügybuzgó és érdemes igazgatója megirta a takarékpénztár történetét. A diszes kiállítású munka 3000 forintba kerül, s kedves szolgálatot vélünk tenni tisztelt olvasóinknak, ha ismertetésül annak egyik fejezetét mai számunkban közöljük. Szerkesztő. ilyennek építése által pedig az intézet céljaira szolgáló helyiségek berendezésén kivül oly magánlakások előállítása céloztatott, melyek bérjövedelmével az épités költségei amortizálhatok leendők. De e tervezgetésből egy megbocsájtható csekély rész a hiúságnak is jatott, mely egy monumentális épület létesítésében kereste kielégítését, e mellett azonban ama cél is vezérelte az intézőket, hogy ily alkotással a város diszét emeljék, nem kevésbbé pedig, hogy ez által a társulat iránti bizalmat is fokozzák. És e tervezgetések az 1859. március 31-én kelt választmányi határozattal, mely az igazgatókat egy alkalmas ház vételére felhatalmazá, a megvalósuláshoz közelebb jutottak, s igen valószínű, hogy e határozat idejében a megveendő ház is kiszemelve volt, mert már az ápril 21-iki ülésben bejelentetett és jóváhagyatott a nagy piacon most Széchényi nevét viselő téren fekvő és e térrel párhuzamos Buda-utcáig kiépített, tehát két utcára nyíló homlokzattal biró »Hunkár «háznak 23,000 frton történt megvétele. A választmány megbízza egyúttal az igazgatókat, továbbá Leipolder József és Gremsperger János urakat, hogy e ház építtetése iránti tervek készíttetéséről gondoskodjanak. Az 1860. január 9-iki választmányi ülésen bemutattatnak az építési tervek, melynek egyikét a soliditásáról és műszaki képzettségéről ismeretes helybeli építész Feigler Gusztáv, a másikát pedig Hild József pesti építész nyujtá be. E terveknek szakértők által való fölülvizsgáitatása, továbbá azok közül az el fogadandónak kijelelése, az igazgatókra és a velők együtt működő fennevezett két választmányi tagra bízatott; e bizottság továbbá arra is utasíttatott, hogy az építési költségek fedezésére olcsó kölcsönről gondoskodjék. Mindezen intézkedéseket az 1860. február 7-én tartott közgyűlés nemcsak, hogy magáévá tette, de elfogadta a választmány azon javaslatát is, mely a benyújtott tervek közül kivitelre Hild József építész tervét ajánlotta ; ezzel kapcsolatban Nitter Ferenc igazgató, Leipolder József, Gremsperger János, Frey Vilmos és Rédly Gyula választmányi tagokból alakított bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy az építkezési költségvetés tüzetes átvizsgálása után az épités foganatba vétele iránt azonnal intézkedjék ; tekintettel továbbá azon körülményre, hogy az építkezéssel felmerülendő, tetemes kiadások által a takarékpénztár, üzletszerű pénzügyi műveletei körében hátrányt ne szenvedjen, teljhatalmú megbízást adott e bizottságnak arra, miszerint a takarékpénztár terhére megfelelő összegű jutányos kölcsönt vehessen fel. Sokkal fontosabb e fent megérintett házépítési ügy. hogy sem ez elhatározásoknak és következményeiknek külön fejezetet ne kellendjen szentelnem. A munkálatok még 1860. évben megkezdettek s vezetésök az ujabb nemzedék előtt eléggé ismert jeles szakférfiú, Prokop János építészmérnökre bízattak. A serényen folytatott építkezés előhaladta iránt 1862. évi január 20-án tartott választmányi