ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-01 / 31. szám

* Aranymise. Főmegyénknek egyik érdemes papja: szőkefalvi Nagy József, a szépművészetek és bölcsészet tudora, eperjesi plébános (Pozsony vármegyében), a jövő héten szerdán, aug. 4-én tartja aranymiséjét. Káplán volt: Örményben, Egyházkarcsán, Hidaskürthön, honnét megkapta az alsójattói plébániát; rövid idomulva jelenlegi plébániájára: Eperjesre ment, hol most is működik az Ur szőllőjében. * Esztergomi bencés növendékpap. Mattyasovszky Kázmér, Mattyasovszky Lajosnak, a katholikus kör fáradhatlan és köztiszteletben álló elnökének íia tegnap utazott el édes atyjával Pannonhalmára, hogy augusztus 8-án a szent Benedekrend öltönyét magára vegye. A jeles tehetségű ifjú a pályaválasztás küszöbén szive sugallatát követte, midőn a hivatás tünde zománcával felvértezve Magyarország első rendjébe lépett, hogy majdan ő is azon fénynek legyen egyik terjesztője, mely Pannonhalmáról oly széles sugarakban szóródott szét a magyar haza szent földjén. A vallásos szellemet a szülői ház ritka katholikus buzgalma oltotta beléje, ezzel megerősitve lép a szent falak közé, s adja Isten, hogy amily lelkesedéssel lép az ősi szerzetbe, oly örömmel, oly áldottan találja fel boldogságát, s működése emeltyűjét. * Adomány. Leimeter János budapest-tabáni káplán a főegyházmegyei papi nyugdij-alapra 100 forintot adott. * Esztergom vasútjai. Egyik mult számunkban ezen a cimen közöltünk egy cikket, amelyben a M. A. V. előzékenységére és udvariasságára utaltunk és kértük, hogy ne hagyja el Esztergomot, hanem inkább emelje. Ügy látszik, most már csakugyan kezd némi figyelmet forditani városunkra, mivel legújabb rendeletében meghagyta, hogy a vasárnapokon és ünnepnapokon közlekedő rendkívüli vonatok, amelyek eddig csak DorogMg mentek, mostan már egészen Esztergomig jöjjenek. Adja a jó Isten, hogy a többi reményeink is minél előbb megvalósuljanak ! '* A központi főszolgabírói hivatal vezetését ma Takács József t. főszolgabíró vette át, Reviczky Győző megkezdvén 6 hétre terjedő szabadságidejét. * Ülés. Mult hó 29-én a kórházbizottság ülést tartott, melyen is az 1898. évi közkórház költség előirányzata került tárgyalás alá. A szükséglet fedezésére összköltségül 10886 frtot állapítottak meg, amelynek födözésére 84 kr. napi ápolási dij kérelmezését határozták el a minisztériumtól. Ez az uj ápolási dij 1 krral kevesebb, mint a folyó évi 85 krnyi dij. * Faiskola. Van egy dolog, a mivel a nagyközönségnek gyakran van dolga, de aztán nagyon kevesen tudják, hogy mire jó az és ez nem a faiskola, hanem a statisztika. A statisztikai hivatalhoz az adatokat a postahivatal, a vasúti állomásfönökség s a szolgabírói hivatal utján a közönség juttatja, de hogy mily hiányosan, gyakran rosszul, azt e hir Írójának a statisztikai hivatalban volt alkalma tapasztalni. Most, mikor Szegszárdról megkeresték a szolgabírói hivatalt, hogy a községi elüljáróságokat pénzbírság terhe mellett utasítsa a faiskolákról szóló kimutatásokban előforduló hibák kikorrigálására, merjük tenni azt az ajánlatot az illetékes köröknek, hogy ne pénzbirsággal szerezzenek helyes adatokat, mert azzal csak az ellenkezőt érik el, kitöltvén a községi elöljáróság minden rovatot ugy, a hogy tud, a büntetéstől félve, — hanem igen is Írassunk egy könnyen érthető ismertetést a statisztikáról s bocsássuk azt az adatokat szolgáltató összes tényezők rendelkezésére. A hiba a tudatlanságon alapszik, egy kísérlet igazat adna nekünk. * Gyűlés. Tegnap délután tartotta meg az ipartestületi elöljáróság rendes havi közgyűlését. * Uj szövetkezetek 1897-ben. A lefolyt félévben a különféle hitel-, fogyasztási-, gazdasági és iparos-szövetkezetek tekintetében ismét szaporodás konstatálható, a mi a jól szervezett központi vezetésnek érdeme. A szövetkezetek az ország minden egyes részében terjednek. Rendesen csekély heti és havi befizetésekkel kezdik meg működésüket és ma már oly kedveltek és népszerűek, hogy már alig van nagyközség, a hol legalább egy ne léteznék, de nagyon sok községben kettő, sőt több ily szövetkezet létezik. Legjobban bizonyítja ezen szövetkezetek szükségét és hasznát azon körülmény is, hogy ott, a hol egy kis község forgalma nem elegendő ily vállalat fentartására, ott több kisközség egyesül közös szövetkezet létesítése végett. A folyó év első felében 92 hitelszövetkezet, 32 fogyasztási szövetkezet és 9 gazdasági szövetkezet keletkezett. * Baleset. A gyakorlótéren a múltkori halálos végű szerencsétlenséget egy ujabb, kisebb baleset követte. A helybeli gyalogezred a túlsó járásban tartott gyakorlatot, s egy közbakának átszúrták a lábát véletlenségből. Ez eset is valószínűvé teszi, hogy a múltkori szerencsétlenség is véletlen volt. A megsérült katonát a katonai kórházban ápolják. * Nyilvános köszönet. Kedves kötelességet teljesítek, midőn a nagy nyilvánosság előtt fejezem ki elismerésemet és köszönetemet azért a szabatos, művészi és lelkiismeretes munkáért, melylyel a budapesti Rétay és Benedek cég a révfalusi templomban a két mellékoltár renoválását végezte. Tetszik a szemnek, felemeli a szivet. Sankovics Bertalan, győr-révfalusi plébános. * Állat az emberben. Az erkölcsök vadságát mutatja az a lassankint nagyobb számban feltünedező eset, melyről tegnapelőtt érkezett jelentős a jbirósághoz. Volák András bognár-legény érzéki szenvedélyének áldozatul esett erőszakos módon egy gyönge fiatal leány, Egerszegi Zsófia. Az ügyben a vizsgálatot nyomban megindították s mint illetékes helyről értesülünk, a §. legszigorúbb büntetését mérendik a magáról megfeledkezett emberre. * Tolvaj cimbora. Dobszai György kormányos és Rózsa János nánai illetőségű hajóslegény együtt mulattak a helybeli csapszékekben s miután Dobszai Györgynek igen a fejébe szállott a spiritusz, a kollega szép csendesen kiemelte zsebéből a 20 pengő frttal terhelt tárcát. Grantner r. biztos egy mulatóhelyen álmából riasztotta föl a deliquenst, aki nehezen álmodta, hogy az anynyira ócsárolt rendőrség ilyen gyorskezü. * Hulla a darámban. Hétfőn délután egy társaság rándult ki Kövesdre, s az vett észre a garami talpak között egy teljesen feloszlásnak induló hullát. A szerencsétlen — ruházata után ítélve — valószínűleg fürdés közben fulladt a vizbe. A homálv miatt a vízben arccal fekvő hulláról nem lehetett kideríteni, hogy férfi-e, avagy nő? Az elszállítás iránti intézkedésről nem hallottunk. * Kiállítási szédelgések. A kereskedelemügyi miniszter értesítette az országos magyar iparegyesületet, hogy az >Arcachon les Bains«ban rendezett kiállítás, — a budapesti francia főkonzulátustől nyert értesülés szerint, semmiféle hatóság védnöksége alatt nem áll, sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem részesül, hanem szédelgésre alapított magánvállalat, a mely semmiféle bizalmat nem érdemel és igy iparosaink ezen kiállításban esetleg szándékolt részvételtől visszatartandók. Jó lesz ezt megjegyezni vidéki kisiparosainknak, mert ez a szédelgő magánvállalat főleg a vidéki, tájékozatlan kisiparosokra vetette ki hálóját, s ezeket akarja hangzatos címekkel és ígéretekkel lépre csalni. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XLV. A várőrségből 4000 ember esett volt el. A kis sziget futó árkaiban 200-at vágtak le. Az őrségbeli franciák a visegrádi és pápabeliekkel egyesültek, hogy török zászlók alatt szolgáljanak. A jámbor muzulmánok Esztergom ily sikeres elfoglalását Terdschimannak, az Aja Zófia scheich ájtatos imámjának tulajdonítják, aki a nagyvezér kíséretében volt. Valóban rendkívüli szerencsének tarthatta a török Esztergomnak bevételét azért is, mert a nagynak nevezhető őrséget, amely 12,000 emberből állott, alig volt volna képes legyőzni, ha a szerencse nem kedvez neki. Ez volt a nézet egész az ostrom utolsó idejéig úgy, hogy Illésházy még szept. hó 30-án Trencséből irt Bocskaynak: »Isztergamban annyi nép vagyon, hogy nehezen veszi meg az vezérpasa « Illésházy még több 5 nappal előtt az ellenkező nézetben volt. Akkor úgy irt Trencsénből ugyanannak : »Az török Esztergomot megszállta, meg is veszi rövid nap.« A bevételnek öröm hírével Konstantinápolyba utaztak Chisr aga-kamarás, Kara Haszán csausz, és a pécsi Ibrahim, aki mint ellenőr működött a csapatok számadási kamarájánál, különben történetíró is volt. A bevétel hire nagy örömöt és szomorúságot keltett egyaránt az ellentétes feleknél. Kivált triumfáltak a törökök Sinán pasa. Erről igy ir Homonnay Bálint Illésházy Istvánnak az esztergomi táborból: »Esztergomot ma adták meg, és ugyan feladták, nem az, hogy erővel vette volna meg a vezér. Holnap hajókon viszik Komáromba az benne való németeket. Én nagyobb örömét nem láttam apámnak Sinan pasának, mint ma. Minden hadával lovakra ült és úgy örvendettek az Esztergom megadásának.« Nem tetszett Esztergom megszállása és megvívása a törökkel szövetkezett Bocskay Istvánnak, akinek szemrehányásától a vezérbasa félt és azért előtte mosakodni akarván, Homonnai Drugeth Bálintot óhajtotta volna bűnbakul oda állítani. E törekvéséről Drugeth naplójában ezeket jegyezte fel: Szept. hó 9. »Ez napon küldötte az vezér egy fő csahuzát hozzám, ki által nekem mind szép lovakat, aranyat, ezüstöt igért, csakhogy én egy kis levelecskémben irtam volna azt, hogy én akaratomból szállotta volna meg Esztergom várát. De mind azért, hogy igaz magyar vagyok, s nemzetségemnek szeretője és az én kegyelmes fejedelmemnek is hive, semmi okon neki magamat arra nem ajánlottam s nem cselekedtem és azután is magamat attól megvonzom. Mert az úr Isten látod (igy), hogy igaz szolgája vagyok Magyarországnak. Oh én édes istenem nem adtál és ne is adjon a te szent felséged nekem soha ollyan aranyat, ezüstöt, örökségeket, drága kincset és nagy országot, miért téged megtagadnálak, országomnak hivségétől elállanék és uramat eláruljam. Tartson meg a te szent felséged mind ezekben amit adtál, nagy hálákat adok teljes életemben szent felségednek !« Neheztelt Illésházy is, aki most rég táplált óhaját megsemmisülve látta, nem tetszettek neki az egyezkedések sem, melyeket a török Esztergom megnyerése iránt a császáriakkal kötni kivánt, mert minden áron kívánta volna Esztergomot megszerezni. Tanúskodik erről Homonnai naplója, aki szept. hó 20-ára ezeket jegyzi fel: »Bosnyák uram ma jutott meg Esztergom alól az vezértől levelekkel, melyekben a vezér panaszkodik nagy haraggal Illésházy uram ellen, hogy békét nem hágy neki, hanem reá irogat és az ő dolgába elegyíti magát, a frigyet is amint ir felőle, az németekkel nem javalja, sőt ellene tart benne, hanem minden szándéka és igyekezete csak az, hogy Esztergomot, Nógrádot, Fiieket és Szécsént övévé tegye.« Megnyugtatására és örömére szolgált Esztergom megvétele kivált Lalla Mohamed nagyvezérnek, aki 10 év előtt kénytelen volt azt a keresztényeknek átengedni. Most megvigasztalódott azon is, hogy a nagy templomot ismét mecsetté alakíthatták át. Nagy volt az elkeseredés a keresztény világban és hadseregben, tanúskodik erről ama kor nézeteinek egyik legmegbízhatóbb hirdetője Sleidán János történetíró, aki mondja: »Nem szégyeneitek magokat a korhelykedő és henyélő katonák, akikre akkor a vár őrsége bizva volt, ily tekintélyes fővárosát Magyarországnak átadni, vagyis inkább hűtlenül elárulni, főkép azért, mert szemük előtt volt a kilátás a segélyre. Ezen esemény miatt Mannsfeld gróf, ha halottaiból feltámadna, ugyancsak rémülne, bizonyára minden tizediket kivégeztetné. Ilyesmit ma figyelembe sem vesznek, azért e lomha és henyélő hadügyet büntetlenül hagyják. Ez oka annak, hogy a kereszténység ügye rákmódon halad, mig a töröknél a hadifegyelem napról-napra emelkedik.« Istvánffynak eme esemény felett kárhoztató ítélete ezt mondja: >Nem bizonyos, hogy a germán katonák hanyagságából-e inkább, mint hűtlenségéből, vagy a lázadó magyar lakosok egyenetlenségéből kapta-e meg az ellenség Esztergomot, miután azt a császáriak egy évtizeden át birták volt. Méhemet vezérnek nagy hadi dicsőségére szolgál, hogy ő eme várost, melybe tiz év előtt, azon alkalommal, midőn Mannsfeld a török sereget elpusztította, bejutott, amelyet a mieinktől kényszerítve átadott, és annyi idő letelte után neki sikerült megint egyeszkedéssel a magokat megadó németektől visszaszerezni. Midőn a németek Komáromba érkeztek, őket lefegyverezték, békókba és tömlöcbe vetették, azután pedig Dampierrel együtt Pozsonyba szállították. Ahol rajtok különféle büntetést hajtottak végre. Dampiere pedig mivel zsold nélkül szolgált és az átadást mindig ellenezte, katonai hatóság elé nem került. A 26 zászlóalj ellen, melyek Esztergomot