ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-01 / 31. szám

meg, mely igen alkalmas arra, hogy ugy a gazdaközönséget, mint a kereskedő világot és az egész külföldet gabonánk értéke tekintetében határozottan tévútra vezesse. A cikk tartalma oda konkludál, hogy Magyarország búzaszükséglete a bevetésre és fogyasztásra 19 millió méter mázsára tehető és hogy a buza- és lisztkivitel 12 millióra rug. Ez a két tétel összesen 31 millió métermázsát ád, a mi hogy helytelen, az elég szembetűnő, ha csak a tavalyi viszonyokat vesszük tekintetbe. A mult évi búzatermés ugyanis 38 millió métermázsát tett ki, az 1895. évből visszamaradt készlet pedig legalább is 4 millió volt, összesen tehát a legutolsó kampány alatt 42 millió métermázsa buza fölött rendelkeztünk Ha már most, a mint a fönt emiitett cikk iröja állítja, a fogyasztás, bevetés és kivitel egy évben összesen 31 millió métermázsát tesz ki, a tavalyi búzamennyiségből még 11 millió métermázsának az országban kellene lennie. Kérdem a tisztelt cikkirót, hol van az a tömérdek búzamennyiség ? Mert ha megvan, akkor valahol csak kell lennie ! Hiszen általánosan ismert dolog, hogy készletek az uj kampányra nincsenek. Ezzel azután pedig legegyszerűbben ki van mutatva, hogy a cikkíró teljesen helytelen számításokat állit föl, illetve hogy a fogyasztásra és bevetésre szükséges menynyiség sokkal nagyobb, mint 31 millió és legyen az idei termés 2ö vagy bár 28 millió métermázsa, az a belfogyasztásra nagyon is elégtelen és hogy igy a kivitelre semmi sem marad. Ily helytelen és teljesen légből kapott számitások a gazdát akarják félrevezetni s azért óva intjük a gazdaközönséget az ily abszurdumoktól, mert esetleg elég alkalmasak arra, hogy károsodásokat idézzenek elő. Autonómia. Autonómiai programmok. Az autonómiai választásokkal egyidejűleg akárhány programmot is hallottunk, melyek a jelöltek részéről hivatva voltak tájékozást nyújtani. A Polónyi-íéle 12 ponttól eltekintve, ezek a programmok legtöbb helyt a katholikus szellem megnyilvánulásai voltak. Azok közül, melyek a közvéleménybe kiszivárogtak, nevezetesek: Erdődy grófé, Szegedy Györgyé, Eredics Ferencé. Kanócz Istváné, Lubriché, Timkó Józsefé stb. Örvendetes mindenesetre, hogy maguk a világi katholikusok jönnek rá a viszonosság azon abnormitására, melyet eddig a kath. vallás a többi felekezetekkel és az állammal szemben türt. A mi kiváltságos önkormányzatot élveztek a többi hitfelekezetek, abból a katholikus vallás 1848, tehát csaknem 50 év óta ki van zárva. Jól esik hallanunk s olvasnunk, hogy világi hivő katholikusaink köveéreztem, mintha itt közelebb lenne a jó Isten s szinte megnyugodva folytattam utamat tovább. Pár óráig barangoltam igy, a nap aranyos sugarai már rézsút vetették fényüket a fák lombjai között, ugy látszott, mintha ezen sugarak aranyos zománccal vonnák be a növényzetet; igen szép és megkapó volt ezen látvány. Ha festő lettem volna, ugy minden esetre azonnal ecsetet ragadok s iparkodom ezen tájképet megörökíteni. S a mint igy mendegélek, egy kis tisztás tünt fel szemeim előtt, gyönyörű zöld pázsit terült el itt az erdő ezen részén és ennek közepén óriási tölgy- és hársfák között egy kis házikó állt. Közelebb érve láttam, hogy egy igen rendes kertecske is van a házikó mögött, mely különféle hasznos veteménynyel volt telve, de azért jutott hely egy pár gyönyörű rózsatőnek is. Fáradt voltam s ezen épület hivogatólag állt előttem. Nem sokat gondolkodtam, hanem a szándékot tett követte; megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. A szoba, a melybe léptem, kicsiny volt és egyszerű, de abban minden tárgy ragyogott a tisztaságtól. A falon a boldogságos Szűz képe és egy fafeszület függött s ezek erdei virágokkal voltak feldíszítve. Egy tisztes öreg asszonyka jött elém és barátságosan tekintett reám s igy üdvözölt: — Isten hozta! jó uram ! tessék csak bejönni telik az autonómia részére: 1-ör a kath. alapok és alapítványok kezelését; 2-or a javadalmak betöltésénél a hármas kijelölési jogot; 3-or a kath. iskolák ügyeinek kormányzatát. Semmi olyast tehát nem kivan, amit a többi hitfelekezetek nem élveznek. Hogy e kívánalmaknak a jelenlegi kormány ellensége: az könnyen érthető. Gazdálkodni a más vagyonával; püspököket, kanonokokat, dignitáriusokat kineveztetni talán tett, talán teendő politikai szolgálatok jutalmazásául és tartalékban őrizni stréber és nagyravágyó papokat, katholikus pénzen — a katholikusok kizárásával — kir. katholikus, alias állami iskolákat fentartani, igazgatni, tanárokat kinevezni: — bizonyára nem megvetendő gyönyörűség. Öntsön minden autonómiai képviselő tiszta bort a pohárba, és ha méltán katholice gondolkodik, akkor tudnia kell, hogy vannak anyaszentegyházunknak oly ügyei és viszonyai, melyek nem isteni, hanem emberi rendelkezésen alapulnak s azért szent vallásunk sérelme nélkül vonhatók az autonómia hatáskörébe. Ezeket három pontba lehet foglalni: 1. A személyi ügyek. Kívánatos, hogy a kath. autonómiának közös részvét és befolyás nyujtassék a legfőbb egyházi állások, a hivatalok és méltóságok betöltésére. 2. Vagyoni ügyek. Okvetlenül szükségesnek véljük, hogy a kath. autonómia hatáskörébe engedtessék át úgy a kath. egyház vagyona, valamint a kath. egyház alapitványainak, javainak, pénzeinek kezelése, ellenőrzése, minél gyümölcsözőbb befektetése, minden támadás és veszély elleni megvédése, csonkitatlan fentartása s ha lehet, gyarapítása is. 3. Katholikus nevelésügyünk, kath. iskoláink. Ezen ügyek a kath. társadalom legvitálisabb érdekét s jogát képezik ; magától értetődik tehát, hogy azok intézése a kath. társadalmat képviselő autonómia teendőjét képezi. Ezen három pont képezi főképen a katholikus autonómiának tárgyát és tartalmát. Az autonómiai képviselő-választás Esztergomban. Az autonómiai kongresszusra küldendő képviselőnek választása városunk minden kerületében e hó 25-én vasárnapon és azt megelőző és követő napokon folyt le, mindenütt szép eredménynyel és érdeklődéssel. A belvárosi plébánia területén július 24., 25. és 26-án folyt le a választás dr. Helc Antal elnöklete alatt. Az 1696 választó közül leszavazott 1079, mind Frey Ferenc országgyűlési képviselőre ; 2 szavazat esett Beviczky Győző főbíróra és egy s ha valami kis frissítővel szolgálhatnék, az legnagyobb örömömre lenne. Megvoltam lepve ennyi szívességre s csodálkoztam azon, hogy egy egész idegent is igy fogad. De örömmel engedtem az ily önzetlen meghívásnak ; elfogadtam a felajánlott frissítőt is. Ez jó édes tejből, erdei eperből, fekete kenyérből és friss forrásvízből állott, s ha bármi egyszerű eledelek voltak is ezek, mégis jobban ízlett, mint bármily más finom étel; mert meg voltam róla győződve, hogy ennél a jó öreg asszonykánál senki sem kinál szivesebben s őszintébben. Az evés alatt beszédbe ereszkedtem és a többek közt azt a kérdést intéztem hozzá : —• Miként van az, hogy nem kívánkoznak innen el, mert mégis igy magányosan unalmas lehet mindég az élet, különösen télen; mikor a hózivatarok gyakran az utakat mind elzárják és még a szobából se léphetnek ki ? De ő erre tagadólag válaszolt. — Ellenkezőleg jó uram, ha távol élünk is itt férjemmel, a ki favágó ; mi soha nem kívánkozunk be a városba, a hol talán könnyebben megtudná keresni a mindennapi kenyeret. De mi nem kívánunk semmivel se többet, mint a mit most is birunk, s igy mi igen-igen boldogok vagyunk. Engem meglepett a jó öreg beszéde s ezt dr. Földváry István városi ügyészre. Frey Eerencet megválasztásáról táviratilag értesítették, ki meleg hangon köszönte meg hithű polgártársainak bizalmát. Az esztergom-vizivárosi plébánia területén a választás 25-én reggeli 8 órától esti 7 óráig történt a szenttamási alapítványi iskolaház egyik tantermében. A választók nagy számban gyülekeztek a bizottság elé, úgy, hogy ennek elég dolga volt a szavazatokat regisztrálni. Az 563 igazolt választóból leszavazott 341, mind Frey Ferencre, a kit folyton megéljeneztek. A sz.-györgymezei plébánia területén a választás ugyancsak mult hó 25-én folyt le a fiúiskola épületében. Leszavaztak 254-en, mind Frey Ferencre. * Azt tapasztaltuk, hogy nagy érdeklődéssel részt vett a választáson városunk intelligenciája épúgy, mint az iparos és földműves osztály. Minden katholikus közös ügyét látja abban, hite érdekét. Ami már a felekezeteknek meg van, legyen meg a katholikusoknak is. Az »E. és V.« 60. száma vezércikkez e választásokról és abban tendenciózus enunciációval a néppárt ellen fordul, sőt azt óhajtaná elhitetni olvasóival, hogy az autonomikus választásoknál a néppárti ingerencia okozója a katholikus intelligencia feltűnő közömbösségének. Ezen állítás legalább is városunkban nem felel meg a valónak, mert a választási lajstromok, melyeket ép eme állítás következtében tanulmányoztunk, bizonyítják, hogy az intelligencia igen is részt vett; közüle csak távol maradtak néhány igen öreg úr és magától értetődik azok is, akik nem a néppárt, hanem a vallás iránt apathiával viseltetnek. A feltűnő hiány a munkások osztályából volt észlelhető, akik nagyrészt kénytelenek városunktól távol keresni kenyerüket, kivált most, az aratás idején. Elmaradt ezek közül néhány azért is, mert szavazása fejében nem volt kilátása a honoráriumra. Egyikmásik kimondta nyiltan: >Elmegyek szavazni, ha adnak 5 frtot voksomért!« Meg van már rontva a nép a politikai kufárok üzelme által! Az esztergomi autonómiai választó-kerületben, a hozzánk beérkezett tudósítások szerint, eddig az alábbi helyeken tartattak meg a választások az autonómiai képviselőre a következő eredménynyel : látva azt tapasztaltam, hogy mégis vannak boldog emberek is e világon, s hogy ezen embereket nem a gazdagok és előkelők között kell keresni. Mert se a pénz, se a hir, se az előkelő születés nem tesz boldoggá senkit. Hanem kereshetjük a boldog embereket a szegénysorsúak között, mert ki megelégszik avval, a mit bir, azt mind boldognak lehet nevezni. Kipihenvén magam, megköszöntem a jó öregnek irántam tanúsított szívességét s felüdülve ugy testben mint lélekben; elhagytam ezen egyszerű kis lakot, s azon tanulsággal tértem vissza a városba, hogy én is és minden ember boldog lehet, ha nem nagyravágyó, hanem megelégszik avval a mije van s azon a polcon, a hová a jó Isten helyezte. Nem kivan se nagyobb rangot, se gazdagságot, s hálával fogad mindent, a mit a jó Istentől nyer. Sohasem felejtettem el ezt a csendes kis, boldog házikót és annak istenfélő, jámbor öregeit. És azóta >Tél időben, fergetegben Ki-kijárok én ide, Mint viharvert árva madár Melengető fészkibe: Dereshaju öreg nyárfák Beszélgetnek én velem, Ajkukon ha vágyva csüggök Bánatom nem érezem.* (Lévay Mihály.) Szúró-Töviske.