ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-01 / 31. szám

tholikusságot csak nagyhangú szólamokkal kell bizonyítani, de szétszaladnak és elbújnak, mikor csak egy szalmaszálat is kellene a földről az egyházért fölemelni. Ezek el van­nak fogulva. Érzik, hogy nekik is illenék ilyenkor katholikus hitökröl vallomást tenni, de nem teszik. Nem szeretik az egyházat, •mert nem ismerik. Hogy pedig port hintse­nek a világ szemeibe, reá fogják a mozga­lomra, hogy az néppárti mozgalom, még oly helyeken is, a hol a néppárt mint politikai párt eddig nem is szerepelt. Ezekre az urakra, mi különben katho­likus kérdésekben soha sem számitottunk s jövőre sem számítunk. Nagy érdemül tudnók be nekik már azt, ha nem ártanának ott, a hol ártani tudnak; közremüködésöket elveik zárják ki. Ha sikerül a katholikus autonómiát létesíteni, működésének egyik hatása kétség­kívül az is lesz, hogy felnő majd egy uj nemzedék, mely ismerni fogja saját egyházát s kész is lesz annak érdekeiért sikra szállani. — A szerb autonómiai kongresszus el­napolása. Az autonómiákra nézve nem tartjuk jó jelnek azt az erőszakoskodást, a mit Bánffy Dezső miniszterelnök a szerb autonómiai kon­gresszussal szemben elkövetett. Minthogy a kon­gresszus nem akart azon kötött parancs után indulni, a melyet neki adott s előbb akarta sérel­meit a legmagasabb trón zsámolyához juttatni, a királyi biztossal egyszerűen bezáratta, mert ez az erőszakos elnapolás egy jelentőségű a bezárással. A Felségnek erre vonatkozó rendelete a minisz­terelnök ellenjegyzésével adatván ki, ezért a felelősség a miniszterelnököt illeti, a ki ismét megmutatta, mennyire tiszteli a törvény által biz­tositott jogokat. Ha egy alkotmányos országban minden polgárnak van joga sérelmeit és pana­szait előadni, azt gondoljuk, hogy e jogot nem lehet elvitatni egy oly tekintélyes testülettől sem, mint a minő olyan egyházi kongresszus, mint a szerb. Hiszen még a börtönben ülő rabnak is megengedik, hogy ha panaszai vannak, azokat elmondhassa, hát mennyivel inkább kell, hogy erre joga legyen egy törvényes alapon egybegyűlt és tanácskozó kongresszusnak. De hát a liberalizmus semmiféle jogokat nem tisztel, semmiféle sza­badságot meg nem tűr. Ha a szerbeknek csak­ugyan van okuk panaszkodni, ezzel azt Bánffy * Legyen átok a földön, Legyen átok a földi göröngyön, Melynek neve kincs, s a melyre sóvárgva Lelkem gyulád ott vad, pokoli lángra! A lét, a halál legyen átkozott, S mind mi e földre hozott! . . . És átok az embereken . . . Annak, ki utamra letéved Legyen átka az élet, Veszszen nyomorultul, Kétségbeesés a bére legyen I« Felnéz a fákra, s vissza-ujra fordul S miként a fergeteg, repül a fák felé, S közöttük elvész Közéig a hajnal s ott leié A fán. Diderg a napsugár, süvölt a szélvész ; A zord szél, a fagyos zúgás Rémülve elbeszél, szerte hordja Mint átkozódott, s pusztult el Júdás. S. E. Boldogság. Nem tudom, hogy mindenkire oly mély be­nyomást tesz-e a természet, de ha nekem valami bajom van, vagy ha nem sikerül az, a mit akarok, akkor én kisietek a szabadba s itt megnyugvást találok és rendesen fel is üdülök. meg nem szüntette, mert most titokban fognak agitálni, a titkos propaganda pedig mindig ve­szélyesebb a nyilt és őszinte szónál. Az erősza­koskodás nem jó barátokat, hanem csak uj ellen­ségeket szerez nekünk. Egyébkint, a mint a tudó­sításokban olvassuk, a felfüggesztett kongresszuson a főszerepet Zsivkovics báróék vitték, azok indít­ványozták és megszavaztatták azt a Bánffy báró­nak nem tetsző határozatot; de ugyancsak e Zsiv­kovicsék a horvát országgyűlésen főtámaszai a magyar kormánynak s ellenségei minden katho­likus ügynek. Most tehát kibujt a szeg a zsákból. A Horvátországban dédelgetett szerbek most fron­tot csináltak Bánffynak, aki kénytelen volt jó ba­rátait egyszerűen hazaküldeni. Igy boszulja meg magát a katholikusok elleni horvátországi szerb­magyar szövetség. — „Hazafias kereskedó'segédek kiáltványa." E hangzatos cim alatt a következőt olvassuk a budapesti napilapokban: »A hazafias kereskedöse­gédek kiáltványt bocsátották ki, amelyben fölhív­ják á kereskedősegédeket, hogy tartsák távol ma­gukat a szocialista gyűlésektől.* Ez az egész dolog igen gyanúsnak tűnik föl. Ugy tudjuk, hogy Buda­pesten a keresztény kereskedősegédek, a bécsiek példája után indulva, keresztény szociális alapon szervezkednek és aligha nem ezeknek szól a »ha­zafias« kiáltvány. Gyanúnkat pedig arra alapít­juk, mert addig, mig a kereskedősegédek csakis »szocialis« alapon szervezkedtek, senkisem törő­dött velők, most pedig azok a bizonyos elemek, amelyek minden törekvésüket a hazafiság mezébe szokták öltöztetni, ismét a hazafisággal állanak elő, amelyet privilegiumkép szeretnének maguk számára lefoglalni. Azt hiszszük azonban, hogy a keresztény kereskedősegédek el nem fogadnak senkitől leckét a hazafiságból, lévén a keresztény­ség maga a legjobb hazafiság, amely e hazát ezer esztendőn át föntartotta s fönn fogja tartani jö­vőre is. A szociális kérdést is csak a keresztény­ség alapján lehet megoldani s azért csak üdvö­zölni tudjuk azokat, akik keresztény alapon szer­vezkednek. — A parlamenti helyzet és a néppárt. Az országgyűlési néppártnak bátor, férfias, megal­kuvást nem tűrő magatartása egészen kihozta sod­rából a kormánynak zsidó szabadkőműves félhi­vatalosát, a P. H. illetve annak bp. jelzésű, ellenzéki újságíróból, természetesen »szent meggyőződésből« kormánypártivá vedlett vezércikkíróját. Börzespe­kuláciőkra valló észficamaival neki ront az ellen­zéknek s szemére hányja, hogy a néppárttal szö­vetkezett a szabadság megrontására. Ezek a 18-ak t. i. a néppárt, szerinte ellenségei minden sza­bad intézménynek. Ime igy hazudik, ferdít a libe­A múltkor is igen boldogtalannak éreztem magam és azt gondoltam, hogy nincs is boldogság ezen a világon. Mert a mire törekedtem, nem sikerült és egészen elcsüggedtem, éreztem, hogy jót fog tenni egy kis kirándulás, hogy majd uj erőt meritek a szabad természet ölén. Alig vártam a hivatalos óra elmultát, hogy annál hamarabb útnak indulhassak. Lépteimet a városhoz közel eső erdő felé irányoztam. Útközben eleinte semmire se figyeltem, de később azok az apró szárnyasok, melyek mintha háladalt zengtek volna Teremtőjüknek, ugy csat­togtak és mind fölfelé röpültek, hogy ezek önkény­telenül az én gondolataimat is oda irányozták, s kezdtem a természet szépségeiben, színpompában gazdag növényzetében gyönyörködni; a hatalmas tölgy és más erdei fákat szemlélni. A mint ezeket nézegettem, arra a meggyőződésre jutottam, hogy minden a magasba tör és nem hajol le a porba. Felemelt ez a gondolat és bátorságot kez­dettem meriteni, hogy ne csüggedjek s ne essem kétségbe soha, — hanem ha már boldog nem is lehetek, emelkedjék lelkem fel, mert ha ezek a növények is már egyenesen az ég felé törnek ; — mit csináljon akkor az ember, kinek értelme és szabad akarata van ? Sétám közben egy kis csendes patakhoz értem, a mely lassú morajjal csergedezett a med­rében, partján számtalan piciny virág nyilt s ralis sajtó! Nyiltan az egész ország szemeláttára folyik a parlamenti harc a sajtószabadság, a szó­lásszabadság, a nemzetnek gazdasági téren való szabad mozgása mellett, a néppárt majdnem em­berfeletti küzdelmet fejt ki minden szabadságok mellett, beszédjeit olvassa, küzdelmét bámulva nézi az egész ország s akkor előáll a liberalizmus szó­csöve s letagadja a csillagokat az égből, azt fog­ván rá vakmerően a néppártra, hogy ellensége minden szabadságnak. Ha ezt teszik országvilág előtt ismert tényekkel szemben, képzelhetjük mit tesznek akkor, midőn kevésbbé ismeretes dolgok­ról van szó. Ők, kik mint janicsárok keresztül gázoltak a választásoknál a nemzeten, kik már minden szabadságot tönkretettek ebben az or­szágban, másokat szeretnének mint a szabadság ellenségeit föltüntetni. Hiába való azonban min­den törekvésök, a nemzet józanabb része többé föl nem ül hazugságaiknak. — A gabonaárak a mult 25 évben. A mostani erős gabonahausse idején felettébb érde­kes összehasonlítás kínálkozik az idei és az előző évi gabonaárak között. Az évi átlagárak 1871-től máig a következők voltak : év buza rozs árpa zab tengeri 1871. 12.18 7.85 6.30 7.46 7.80 1872. 13.32 8.26 6.87 6.25 7.92 1873. 14.76 10.69 8.03 6.64 7.82 1874. 15.08 10.35 8.06 8.53 8.70 1875. 9.72 7.74 6.13 7.67 5.68 1876.' 10.97 8.38 6 44 8.24 5.57 1877. 12.30 9.06 7.08 7.17 6.77 1878. 9.96 6.75 6.53 6.11 • 6.22 1879. 10.85 7.26 6.19 6.03 5.77 1880. 12.44 9.95 7.05 6.94 7.32 1881. 12.73 9.64 7.00 6.93 6.23 1882. 11.22 9.44 6.31 7.21 7.29 1883. 10.12 7.49 7.18 6.58 6.40 1884. 9.11 7.59 6.96 6.92 6.56 1885. 8.39 6.85 6.21 6.65 5.78 1886. 8.39 6 41 6.04 6.40 5.63 1887. 8.20 6.14 5.92 5.86 5.78 1888. 7.44 5.62 5.57 5.39 5.91 1889. 8.00 6.46 6.09 6.21 4.80 1890. 8.26 7.30 6.55 7.51 5.54 1891. 1.0.07 8.64 6.56 6.60 6.29 1892. 9.09 7.91 5.62 5.91 5.01 1893. 7.98 6.29 5.82 6.61 4.97 1894. 7.05 5.36 6.12 6.59 5.21 1895. 6.86 5.80 5.72 6.35 5.81 1896. 7.30 6.31 4.53 6.08 3.99 — Búzatermés és fogyasztás. A »Pester Lloyd« vasárnapi számában »Weizenproduction und Konsum in Ungarn« cim alat cikk jelent mintha tükörbe nézték volna magukat, fejecskéiket a viz fölé hajtották. — Itt a kis pataknál az jutott eszembe : lám ez is mily békésen folytatja útját, nem akar más utakon járni s megelégszik a neki kitűzött helylyel — hát miért legyen az ember oly nagyravágyó, hogy evvel azután szivét és kedélyét megmérgezve, az életben azt a kis nyugodtságot is elveszítse, a mely különben elérhető ? Igen jól éreztem magam itt az erdő mélyén és cseppet se vágyódtam az emberek társasága után, mert tapasztalásból tudom, hogy ritkán lehet egy őszinte szivre találni s legtöbbnyire, ha valami baj ér és ha valami kellemetlenségbe kerülünk, még barátaink is cserbe hagynak. Eszembe jutott itt a költő igaz mondása: Magányom méla csöndje zsong körül, Szivembe bú, szememre köny nem ül, Nyugalmam visszatér — pihegve bár, Miként az ágról elrepült madár, A küzdelem zaja nem ér idáig, Magányban a ború derűre válik. S a szennyes ajkak szitkozó szavát Magányom én nekem nem adja át. (Lévai Mihály-) Nem kellett itt attól se tartani, hogy kém­lelődve tekintenek reám ellenségeim és örvendve nézik az én vergődésemet; szabadon kiönthettem panaszaim a természetben. S igy megkönnyítve szivemet, többé nem voltam annyira levert s ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom