ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-25 / 30. szám

önkéntes vált be. 5 családapa közül kettőt munkaképtelennek találtak. * Árva fiú. Néhány nap óta egy apátlan, anyátlan árva fiú élt Békássy rendőr-biztos kegyelméből. A kis fiút most Nemes tehénpásztor magához fogadta, hogy apja helyett apja legyen. Nemeshez illő tett volt. * Egy jó házból való flu Buzárovits Grusztáv könyvnyomdájában tanulónak felvétetik. * A korona-érték a közforgalomban 1898. év kezdetével hatalmas lépésekkel fog tért hóditani. Mert hát sok embernek van szüksége okmánybélyegre vagyis stemplire, szintúgy póstabélyegre, régebben levélmark-nak is nevezték, vagy Briefmark-nak. Mindezek újévtől kezdve nem krajcárok, hanem fillérek szerint jönnek forgalomba, miáltal az eddigelé semmibe sem vett fillér tekintélye egyszerre zöld ágra vergődik és népszerű lesz. Ugy van tervezve, hogy az uj stemplik és levélbélyegek mihamarább megrajzolva és elkészítve legyenek, hogy újévre okvetlen forgalomba jöhessenek. * Végeladások szabályozása. A kereskedelemügyi miniszter a végeladások engedélyezése körül az elsőfokú iparhatóságok által követendő eljárás tárgyában az ország valamennyi törvényhatóságához körrendeletet intézett. A körrendelet bevezetése szerint ismételten panaszok merültek fel a végeladások, árverések és más egyéb, a közönséget tömeges vásárlásra ingerlő módon folytatott árusítások nagy száma miatt és felhozatott hogy egyes iparhatóságok az engedélyezések körül nem járnak el azzal a körültekintéssel, a mely a rendes kereskedelmi üzletek érdekeinek megóvására kívánatos volna. A miniszter, hogy ezen bajokon segítsen, elrendelte, hogy az elsőfokú iparhatóságok a végeladások engedélyezésére irányuló kérvények érdemére nézve az illetékes kereskedelmi és iparkamara véleményét minden egyes esetben előzetesen hallgassák meg s az engedély kiadása vagy megtagadása iránt ezen vélemény alapján határozzanak. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XLIV. Szept. 23-ikán a Mörsburg-féle ezredből egy vadász Depedelen erődből átszökött a török táborba, ott aljas árulást követett el, melynek következtében a török szept. 24-én hajnal előtt, midőn még az őrségbeliek aludtak, sötét ködben megtámadta, belehatolt és kardvágás nélkül elfoglalta az erődöt. A várbeliek ugyan hallottak az erőd felől három, négy lövést, de a sürü ködben nem vehették ki azok jelentőségét és igy mitsem tehettek. Midőn azonban a köd emelkedett akkor vették észre, hogy az erődön török zászlók vannak kitűzve. Az őrséget a török lemészárolta és holttesteiket a hegyről ledobatta, úgy, hogy az erődtől kezdve egész le a laposságig azok keresztül-kasul hevertek és szánalomra méltó látványt nyújtottak. Az erődben volt öt zászlóaljból alig maradt életben 40 ember. Homonnai naplója ezt szept. hó 19-ikére teszi ahol mondja: »Ez napon hozá még hirül Űzi János szolgám, mivel az vezér az szenttamás hegyen levő sáncokat egyetemben nagy erős ostrommal sok jancsár veszedelmével ma vette meg az Esztergomban levő németektől.« Istváníi eme ostromot az első ostrom nyolcadára, tehát szept 16-ra teszi, mert ő is Homonnaival már az új naptár szerint számit és azt igy beszéli el: »A nyolcadik nap hajnalán, miután már az ellenség csapatait kiegészítette, az a rohamot nagyobb hévvel mint előbb foganatosította. A katonák bíborosainknak megígérték, hogy vagy soha többé, vagy mint győztesek térnek vissza. A németek, lehet hogy előbbeni nap az ivásban magoknak többet engedtek, és azért álomtól és bortól elvoltak nyomva. Midőn a felhatoló ellenség lármájára felébredtek, védekeztek ugyan amint tudtak, de mindnyájan levvágattak és az ellenség övéinek ugyan nem csekély veszteségével a helyet elfoglalta. Német 900 körül esett el, de az bizonyos, hogy az ellenség még egyszer annyit vesztett.« Szenttamás erőd bevétele után azonnal ama sáncok elfoglalásához fogott, melyek az erődtől a Duna felé a város körül voltak. Támadását oly bátran és kitartással tette, hogy a sáncok még az nap birtokába estek. A két százados, névleg Hocheneck Lajos Henrik és Wick a legnagyobb hősieséggel védték a sáncokat. Kétszer kiverték belülök a támadókat, de midőn harmadszor is támadtak éz övéiknek nagy része elesett azon sövény mellé vonultak vissza, mely a vár alatt volt és biztosságot nyújtott, mint valami bástya. Itt nyolc napig tartották magokat, mig az ellenség azt rohammal el nem foglalta. A mieink innen a várba vonultak vissza. Istvánfi elbeszélése szerint a törökök Esztergom Vízivárosát igy kerítették kézre. Miután a gátat, mely a viziváros védelmére épülethez való fából készült, felégették (okt. hő elsején) a várost tá1 madták meg és a németek iszonyú vesztesége után elfoglalták. Ezeket a várba vonulni kényszeritették, de menekülés közben is vagdalták, melytől csak a felülről reájok irányzott ágyúk hatása következtében álltak el és vonultak vissza a Vízivárosba. Ebben a véres tusában ezernél több németet vágtak le. Köztük Oettingen gróf a vár parancsnoka. Ennek követje Richán a kapott veszélyes seb következtében csakhamar meghalt. Ezen veresség a németek bátorságát igen lelohasztotta. Másnap midőn a törökök az akna ásásához fogtak és a gát, mely a felső vár előtt volt. elégett, amidőn sokan a németek közül vagy megégtek, vagy a sürü füstben megfúltak, a vár megtartásához minden reményüket veszítették, Dampieréhez fordultak, akit az elesett Oettingen helyébe közös megegyezésből a katonák szavazatokkal megválasztottak, hevesen kezdték tőle követelni a várnak megadását. Amit nekik határozottén megtagadott és figyelmeztette őket az esküre, melyet a császárnak és a helynek védelmezése iránt tettek, ne égessék ezáltal a hűtlenség és becstelenség bélyegét* a németek nevére, amit többször komolyan és parancsolólag ismételt ellőtök. Arra is hivatkozott, hogy tanuljanak tőle, aki minden fizetés nélkül az ország eme hírneves vára védelmezésére önként katonává lett és nem habozik életét is érte odaadni. E közben a török a vizitornyot szállotta meg és a vár ellen irányozta támadását, kivált erősen ágyúztatta a várt, úgy, hogy naponta 600 golyó körül csapott bele, ezek közt több 40 fontos is. (Összesen az egész ostrom ideje alatt 4575 ágyúgolyót lőttek a várba.) Reggel és estve midőn az imát jelző lövések történtek éles fütyölés hallatszott a várban, mely a pásztorsip füttyéhez hasonlított. Erre mintegy válaszul a török táborból hasonló fütyölés hallatszott. Midőn ezt a parancsnok megtudta 100 aranyat ígért annak, aki neki a fütyülőket megnevezi, de nem tudott reájönni. E fütyülést valamely árulás jelének tartották. Nagyon járt a hire annak, hogy árulók vannak mindkét részen, akik összejátszanak. Ez ügyről az újvári táborból Bosnyák Tamás szept. hó 8-án ezt irja Illésházynak : »Esztergomot megi veszi a török, mert aligha belőle való ellensége nincsen. Mind német pattantyúsok lövik és nyilván beszélik, hogy értelme vagyon az odabe valókkal. Bár inkább a németeké lenne.« A török ostromló sereg is erősen megtizedeltetett, azért Méhemet vezérnek gondoskodnia kellett új csapatokról, a célból csauszt küldött követségben Homonnaihoz és Redeihez, engednének át neki négy ezredet. Őt erre különféle körülmények kényszeritették, többek közt az is, hogy a seregnek zöme a janicsárok a Perzsiában kiütött háború miatt visszatérni kénytelenek voltak. A magyar tábornokok amint csak birtak mentegetőztek a kívánt ezredek kiadása ellen. A bajt méginkább szította, hogy Visegrád feladása után az esztergomi várba felvett katonák nejei és gyermekei átpártoltak a törökhöz. Midőn hallották, hogy Ali pasa fővezér néhány nap múlva rohamot fog intézni a várra, e nők gyermekeikkel Dampierre gróf, mint a vár parancsnoka előtt megjelentek s kérték, hogy adná fel a várat. Amit ez nekik kereken megtagadott. Utóbb azután nézetét megváltoztatta, még azon éjjel a várban levő minden zászlótól két parancsnokot és Reichenau Menyhért gróf alezredest magához parancsolta, akik mind megjelentek. Hosszú tanácskozás után, azon okból, mert felmentésre segély nem érkezett, egyetértőleg a várat átadni határozták, ha szabadon kivonulhatnak és három napra fegyverszünetet kérni határoztak. Erre Dampierre és helyettese a bizottság beleegyezésével francia levelet állítottak ki Ali pasához, melyet Péter nevű franciának kellett volna átadnia. Ez félt és egyedül mennj nem merészelt, azért a parancsnok Reichnau alhadnagyot és néhány kísérőt rendelt melléje. Ezek szept. 29-én átmentek a török táborba és ott Ali elé bocsátották őket, akinek kezébe a levelet átadták. Midőn a választ megkapták, ismét visszai mentek a várba. Azután túzokat váltottak egy: más közt. Hármat innen és hármat - onnan. E ! három törökkel az ezredes másnap hajnalban a bástyákon körüljárt. E napon mindkét részen szünet volt. A három törököt reggel és délben a körülményekhez képest megvendégelték. Az éjjelen át pedig az ezredesnek szobájában volt szállásukIstvánífy és mások is, ettől eltérő nézetben vannak. Előbbi ezeket jegyzi meg: »Midőn a várbeliek makacsul nyilatkozatuk mellett megmaradtak és a nagyobb rész odahagyva állomáshelyét az okmány megírásával foglalkozott, melylyel. a vár átadását sürgetné, többé mitsem törődött a vár védelmével. Dampierre, akinek nehéz volt a helyzett felett uralkodni, mert a vár felmentésének reménye vajmi bizonytalan volt előtte, mégis a levelet mérgessen széttépte őket pedig lázadóknak esküjökre megfeledkezetteknek nevezte, akik a katona nevezetre méltatlanabbak a szökevényeknél és nagy hévvel intette őket, hogy térjenek magukba. De ezen makacsoknál minden kísérlete hiába való volt. A lázadás mindinkább i fokozódott és őt elfogták és elzárták. Erre Alit Budavára parancsnokát bebocsátották és vele a vár átadása és az ő elvonulásuk iránt tárgyalni kezdtek. Ez igen vágyódott Esztergomot bírhatni, azért nekik nemcsak a szabad elvonulást a maga és a vezér részéről megígérte, de biztosította őket arról is, hogy ha valaki itt megmaradni, zsoldba lépni kívánna, azt neki a meghatározott időben fizetni fogják. Eme feltételeket a német katonák közül 200-an, Dampierre tiltakozása ellenére elfogadták. És ezek, ami eddig soha sem történt, hadi jelvényeikkel, tábori dobjukkal, tisztjükkel, kezelőikkel, olyan módon, mint a császárnak szolgáltak ott visszamaradtak. A többiek körülbelül ezerén, a fogságából kibocsátott Dampierrel együtt, magukkal vivén podgyászukat is, nyilt zászlók alatt Komárom felé elvonultak. Sebesültjeiket és betegeiket hajójukon szállították. A török kiséret néhány mértföldig követte őket. Mátyás főherceg Albert főherceget, a németalföldi kormányzót, Esztergom átadásáról okt. hó 12-én kelt német levélben igy értesiti: »A megkezdett tudósításainkat szívesen folytattuk volna, de mivel szept. 14-én küldött levelünk óta semmi különös vagy érdekes nem történt, azért az értesitést máig hagytuk. Testvéri szeretettel, de sajnálattal és szívbeli fájdalommal jelentjük, hogy miután MÖrsbrug öt zászlóalj legénysége az erőditvényt és a sáncokat Eszterj g ómnál négy hétig védte az egész török sereg I ellen és néhány rohamot visszavert, mégis végre I az ellenségtől legyőzetett és nagyobbrészök levái gatott. Ezek után e hó 3-án a mieink a várat átadták. Az emiitett öt zászlóaljból, melyet Mörsburg ezredes hozott a táborba, nem maradt meg több 94 ép és másfélszáz sebesült és beteg katona. A legénységből, melyet az ellenség a várból elbocsátott, nem jött több 900 fegyverforgatásra alkalmas embernél a táborba, a többit mind vagy agyonlőtték, vagy elégett, vagy msgsebesüic. Hogy miként történt a várnak átadása, arról megbízható és alapos részletes leírást várunk, uolyet azután kedvességteknek is testvérileg k'6/.'iiiii fogunk.« Sajnos ezen a részletes leírást tártaim iz.'> levél Albert főherceg levelei között nem volt található. Mátyás főherceg azonban az esztergomi eseményekről nemcsak fivérének Albert kormányzónak irt levelet, hanem meghitt barátjának Schweickhard János mainci érsek és német választó fejedelemnek is. Ennek is október hó 12-én kelt levelében azt irja, hogy Esztergomból a részletes jelentést várja, amelyből tudósttásait merítette volna, de részletes jelentést a főherceg nem kapott. Ezt jelenti ő barátjának okt. hó 25-én, nov. hó 2, 9 és 16-án kelt leveleiben. A vár átadását követő napon a parancsot állították össze miként történjék a kivonulás, melyik zászlóalj vonuljon ki először, miként szállitassanak a hajókra a sebesültek. A pécsi Ibrahim volt a vár átvételével megbízva, ugyanaz, aki 10 év előtt azt a keresztényeknek átadta. Ali pasától ugyanis engedélyt kapott a várbeli katonaság a szabad kivonulásra, fegyverükkel podgyászukkal együtt, lobogtatott zászlóik alatt 5400 ember vonult ki. Ezeket török fedezet kisérte egész a hajókig. A betegek és sebesültek számára külön hajó állott rendelkezésre, mely egy török sajkához volt kötve, amely azt vontatta. A kiséret egy mértföldre követte őket. Az Altheim-féle katonaságból nejeikkel és gyerme! keikkel 1500 hűtlenül a törökhöz pártoltak és a várban visszamaradtak. Miután a mieink a várból kivonultak a törökök berukoltak. Midőn a mi hajóink is elhagynák Esztergomot, Ali pasa