ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-25 / 30. szám

világ még most sem tudja, mi a nőnek a rendeltetése ? Dehogy ! én azt hiszem, hogy a manap oly bő tárgyalási alapot nyújtó női kérdés csak azt vallja, hogy a mai kor konfundálta a kérdést azáltal, hogy nem elégszik meg a régi jó idők jő és tiszteletreméltó nőivel, hanem egy uj fajta nőt akar teremteni ? Hagyjuk meg neki a jó kedvét! és én is lemondva arról, hogy akár a költök, akár a bölcsészek, természettudósok, akár a szocialisták tanaival foglalkoznám, az égetővé vált kérdést más oldalról veszem és tudom, hogy felfogásomat a férliak helyeselni fogják ; s miután nekem a cikkem miatt az »asszony« crimaceokat csinálni nem fog, (mert nincs feleségem !) s miután tudom, hogy sok férfi a házi béke kedvéért nem igen meri érinteni e thémát, megkönnyitem sok férjnek az akciót, újságcikket irok és a férfiak elmondhatják azt, a mi felett oly sokat panaszkodtak már a vendéglökben titokban. Ma-holnap újra fog hangzani Lessing bölcsész szava: »Beschütze uns Gott, vor philosophischen Frauen.« A mi öregeink csak eltűrték valahogy, hogy a régi latin világban több nő a latin nyelvet megtanulta, juxba vették a dolgot! De ha apáink látnák ma azt a sok »diák,« meg már-már »egyetemista« leányokat, bizony földhöz vágnák a legszebb tajtpipájukat és rögvest azt kérdeznék : »Hat most ki főz, ki süt és a többi ? És ha ennyi tudós asszony van, mi lesz a férfiakból ?« Erre a mi »nőink« cvikkeres arcuk cathedrális stylhez szokott gondol at-szállitó eszközükkel azt mondanák: »Hja uram, a modern női emancipáció a nőnek az ő természetadta előnyei mellett, magasabb álláspontot rendelt a társadalomban — a sparherdtnél. Szebb a toll a kézben, mint a főzőkanál, a zene, a festészet, az irodalom különb, mint a csipetkés bableves« — ma már csak a »szakácsnék* főznek,de néma »művelt nők.« Lassan asszonykáim avval a »szakácsnő« titulussal. Először is. ha a mostani »szakácsnék« qualifikációját tekintjük, akkor tán 50 között van egy-kettő, a ki türhetőleg tud és 100 között egy, a ki jelesen főz. Az önök szakácsnéinak legnagyobb része, a mostani cimkórnak felpiperézett áldozata, csak az asszonyok egy részének hizeleg az, hogy «neki« van szakácsnéja, mert rendes viszonyok között csak szolgáló competál nekik; az úgynevezett szakácsnék nagy részének pedig hizeleg a titulus — és ezzel quitt ! Ugyan asszonyaim, ha önök bevallják, hogy nem tudnak főzni, mert derogál a főzés, legalább mutassák ki, hogy a szakácsnéik hol tanultak főzni ? Tán a szülői házuknál, a kapa mellett ? Hisz alig egy pár hete, hogy lekerültek a falusi szegény zsellér cibere-leves és sóba, vizbe főtt bab kosztjáról és már önöknél szakácsnék, a. kikre önök egészen reá bizzák a konyhát ? Ugy látszik, önök azt hiszik, hogy a szakácsnéság is olyan, a milyen a költészet, hogy az emberrel születik ? Ebből következik először, hogy önöknek asszonyaim nincsenek szakácsnéik, csak a főzéssel megbízott szolgálóik, a kik nem főznek, hanem elpocsékolják a drága anyagot, a melynek megvételére a pénzt adják a férjek, kiknek a pénzt hivataluk vagy iparuk utján kell beszerezni. Itt álljunk meg, itt a nagy kérdés. Mit kivannak önöktől a férjeik? Nemde boldog családi életet. Ezen boldogság egyik igen lényeges részét képezi az asztal. Az asztal, illetőleg az élelmezés alatt nem értem én a banquettszerü, és guormandstilü asztalt. A jó asztal alatt azt értjük, hogy a ne mondjam mindennapi étel oly állapotban kerüljön az asztalra, hogy azt jó étvágy mellett jóizün el lehessen költeni; szüntesse meg az éhséget és ebédután adja meg azt a jó érzést, amit egy jó ebéd elköltése ébreszt az emberben. Már most! A férj vagy hivatalban vagy az üzletben, szellemileg és anyagilag elfárad és mint egészséges ember megéhezik. A hivatalban ugy mint az üzletben a férj nemcsak fárad, de sokszor boszankodik is hozzá. Haza jön, — leül enni, és már az első kanál levesnél kénytelen félre lökni a tányért, a második étel, a harmadik sem izlik. Első nap, második, harmadik és a többi is igy megy. A férj, aki a pénzszerző, vagy komiszan táplálkozik otthon, vagy kárpótolja magát a vendéglőben. Mindezt a »szakácsné* okozza, a feleség meg nézi, vagy egykedvűen, vagy érzi felelőssége súlyát, vagy adieu házi béke. Hány »lángoló szerelemmel« kötött házasságot bomlasztott meg már az napjainkban, hogy az asszony nem tud főzni? Hány »se testemnek se lelkemnek nem kell« alapon indult meg a válópör, amelyre az okot a rosz asztal adta? A gyomor nagy hatalom és szerepet visz az érzelmekben ! Legyen az a férj bármily munkagyötört, s boszus, a tányér jó leves meghozza neki a legjobb kedvét, de a rosz leves, még a legideálisabb szerelmet is megöli, mert a férjek a vendéglők konyhájáról haza soha se hoznak jó kedvet. A modern »szakácsnék« szülte anyagi károkról a hely szűke miatt nem szólhatok! Asszonyaim! igen, segítségül tartsanak a főzésnél valakit, hogy némely munkát, amit nem kell önöknek elvégezni, végezze a cseléd, de ne a kapanyélből faragott modern szakácsné ! Higyjék meg önöknek is, mint a régi magyar úrnőknek, nem derogál a főzés, hanem csak emelni fogja a férjek előtt értéküket. Higyjék meg, hogy se a zongora, sem más magas szellemi képzettség nem törli el egy rosz ebédnek a hatását, és a legszebb »

sonata« a zongorán nem kárpótolja a férjnek a rosz ebéd szülte boszuságát. Ne csináljanak férjeikből »asztalfutókat.« Addig önöké a férj szive, mig jó az asztala! A mi anyainknak abban telt legnagyobb örömük, ha »öregeik« jól ettek és viszont az »öregek« eldicsekedtek, hogy mily jól főz az »anyjukom.« És nézzenek hátra! A régibb időben a felsőbb körök úrasszonyai ép úgy, mint a polgárnők ambícióval főztek. Ha volt is, de az azután igazán volt is, — szakácsné a háznál, a háziaszszony mégis szemmel tartotta a konyhát. Egy festő művész keble nem dagad az örömtől inkább, ha képe bámulat tárgya, mint a régi magyar aszI szonyok szive, ha látta, hogy mikép ürülnek a tálak. És mit vesztettek a tiszteletből, a tekintélyből? Nyertek csak! És ma: a szegény nőtelen emberek óhajtva várják a pillanatot, hogy a vendéglői asztaltól saját asztalukhoz jussanak! Szegények elvesznek egy ragyogó iskolai bizonyitványnyal ellátott, zongorázó, franciául hebegő, finoman himző regényolvasó leánykát, és alig fél év múlva már ismét ott látjuk a vendéglőben kosztolni, mert az asszonyka a »szakácsnéjával« együtt nem tud főzni! Vájjon a mai szőnyegen forgó »női kérdés* első fejezetének nem válna-e be ezen cim: »A jó főzés erkölcsi és anyagi befolyása a család és társadal ómra ?« Fiatal agglegény. HIREK. * A pécsi püspöki szék. Illetékes bécsi forrásból értesülünk, hogy Ő Felsége szóvá tette a pécsi püspöki szék betöltését, s annak mielőbbi betöltése közel jövőben várható. * Személyi hirek. Lukács László és Grüß Jánosj prépost-kanonokok Emsbe utaztak. — Dr. Walter Gyula kanonok és főtanfelügyelő hülés következtében gyöngélkedik, de mint örpmmel értesülünk, állapota teljesen jobbra ifordult. —Lóskay .leromos primási jószágkormányzó Bajcsra érkezett. — Frey Ferenc országgyűlési képviselő családjával Tátra-Füredre utazott. — Reviczky Győző főszolgabíró szabadságidejét augusztusban kezdi meg. * Majláth püspök és a komáromiak. Mult héten az erdélyi püspök úr utazott át Komáromon. Nagyon természetes, hogy kiszállott a vonatról s egy jó fél óráig időzött az állomáson. Előzőleg már értesítette a plébániát, hogy kik menjenek ki, s vele beszéljenek. Az új iskola igazgatója volt az első bizonyára, még egy-két számlát intéztek el, mivel a jó püspök úr többször zsebébe nyúlt. v\ztán nagy érdeklődéssel kérdezősködött a legényegylete iránt s megnyugtató feleletet adott ama szomorú kérdésre : »Mi lesz velünk ?« és igy mindenkihez volt egy-egy nyájas szava. Az idő elmúlt s igy a plébániai fontos ügyeket Soóthy káplánnal csak a vonaton beszélhette meg, ki őt egész Szent Ivánig elkísérte. Persze a jó komáromiak másnap reggel misézni, majd az utcán menni látták a jó püspök urat. * Hymen. Dr. Palkovics Jenő primási és káptalani ügyész f. hó 31-én vezeti oltárhoz Nagy Etelkát, Nagy Pál kedves és művelt leányát. A frigyhez örömmel gratulálunk. * A főegyházmegye személyzetéből. Konyakovszky Ferenc ny.-újlaki káplán adminisztrátor lett Suránkán. Steklács Nikodem, nagy-tapolcsányi káplán, vészeiéi adminisztrátornak küldetvén, helyébe Jantausch Pál nyitra-bajnai adminisztrátor tétetett át. * Temetés. Mezey Arthurné született Pfalcz Gizellának temetése ma egy hete délután ment végbe Esztergom intelligenciájának óriási és meleg részvéte mellett. A diszkiséretet a koporsó körül az esztergomi uri fiatalság végezte. Kivonult az ács és kőmives-egylet is. A temetési szertartást segédlettel Némethy Lajos esperes-plébános celebrálta. * Bérmálás. Kelényi Sándor református vallású póstafőtiszt áttérvén a katholikus vallásra, tegnap reggel 9 órakor vette fel a bazilikában a bérmálás szentségét. Bérmaatyja Reiner kanonok volt, a szertartást Boltizár J. püspök végezte. * Változások a főkáptalani tisztikarban. I Kruplanicz Endre nyitra-pereszlényi kasznár Mikóí falura helyeztetett át kerületi kasznári hatáskörrel és minőségben. — Rajner János eddigi bessenyői ispán hason minőségben Nyitra-Pereszlénybe tétetett. * Felhívás. A mélt. fökáptalan áldozatkészségéből legközelebb megnyílik a bazilika énekkarának kiegészítését célozó karénekiskola. Mielőtt a rendszeres énekoktatás kezdetét venné, felkérem már most az érdeklődőket, a kik ez iskolát annak idején látogatni óhajtják, szíveskedjenek f. hó 29., 30. és 31-én d. e. 10—12-ig lakásomon jelentkezni. Esztergomban, 1897. jul. 25. Kersch Ferenc, főszékesegyházi karnagy. * Esküvő. Galánthán f. hó 12-én vezette oltárhoz Kovács Béla fő- és székvárosi tanitó Schrompf Ilonka, kisasszonyt. Az ifjú párt a vőlegény bátyja, dr. Kovács Kálmán uj-barsi adminisztrátor eskette, megható beszédet tartván hozzájuk. * Esztergomi építkezések. Esztergomban ez idöszerint több nagyobbszerü építkezés van folyamatban. A fökáptalan két uj kanonoki házat épít, a melyek nemsokára tető alá kerülnek. Az iparbank által épített szép csendőrlaktanya majdnem készen áll. A takarékpénztár a napokban fogja megkezdeni nagy és palotaszerü bérházának építését a Lőrinc-utcában. A kis Duna-hidnak építése is serényen halad előre. Azonkívül nagy javítások folynak a bazilika monumentális kupoláján. Hátra van a főgymnázium, a vágóhíd építése, mi ha mind elkészül, Esztergom természeti szépségeit nagyban fogják emelni az uj, modern épületek. * Adakozás. Pelczmaun László férfi szabó, az esztergomi kath. legényegyesület derék és fáradhatlan háznagya 40 koronával az egyesület alapitó tagjai sorába lépett. * A sürgető miniszter. A belügyminisztertől leirat érkezett a városhoz, melyben erélyes hangon hivja fel a várost úgy a kórház, mint a gymnázium építése ügyében. * Uj telekkönyvek. PáYkány községre vonatkozólag az uj telekkönyvi betétek szerkesztése folyamatba tétetett. A helyszíni eljárás augusztus 16-án veszi kezdetét. * Uj vendéglő. A Széchenyi-téren a Müllerféle házban Porges Béla, a polgári sörcsarnok vendéglőse szeptemberben vendéglőt nyit. * Drágul a liszt. A természeti csapások következtében kisebb gabonatermésünket már érezhetjük : a liszt ára 2 krral magasabbra emelkedett. A földmivelésügyi minisztérium első jelentését, mely az összes termett gabonát 32 millió métermázsára tette, egy másik jelentéssel helyre igazította, mely szerint az össztermés 27 millió métermázsa, a mely mennyiség a hazai fogyasztásra is alig elegendő. És ezért drágult meg a liszt, bár az árak nagyobb emelkedése nem várhatók. * Vizbefiilladt szerdán Wodicska József 6 éves kis gyermek fürdés közben Szentgyörgymezön. Hulláját tegnap egy a kapitányi hivatalhoz érkező távirat szerint Verőcén kifogták. * Szerencsétlen halál. Az éjjeli gyakorlaton, melyet háziezredünk szombatról vasárnapra virradó éjjel tartott, Mikus Sándor közvitézt karddal átszúrták. A gyors orvosi segély dacára, rövid szenvedés után meghalt. Az esetről többféle hir terjedt el, melyeknek egyike sem valószínű, a megindított nyomozás derítheti csak ki ezt is, meg azt, hogy ki a gyilkos ? Eddig a vizsgálat a meggyilkolt századának egyik tizedesét vette gyanúba, mert portopéján és bajonettjén vérfoltokat találtak. Állítólag ez gyilkolta volna meg véletlenségből a szegény katonát. * Utóállitás volt e héten a megyeházán, mely alkalommal 6 utóállitott közül 1 egyéves