ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-25 / 30. szám

hatunk. A választás július 16, 17. és 18-án folyt le. Az első nap a Boncz-párt kirukkolt tüntetőleg. Mint »hithű« katholikusokhoz illik, először 10 órakor szent misét hallgattak, olyanok is voltak a misén, kik talán csak akkor voltak templomban, mikor megkeresztelték őket. Leszavazott a Boncz-párt zöme valami 24, mind hithű katholikusok, kik értekezleteiken tárgy hiányában a papok revendáit porolták. Mind az előkelő »intelligencia« vagy négy rendőr s egyéb alantas közeg, kiknek »muszaj« volt Bonczra szavazni. Három nap alatt számuk 31-re növekedett s amin meg is állapodtak. Nem is gondoltuk, hogy a liberális finomság ismeri e szép szavakat »szemtelenség«, »disznóság« stb., mikkel a választási termekben gorombáskodtak, mivel három úr kimaradt az összeirásból, kikről szegény összeirók nem is gyanitották, hogy katholikusok, s kik azt hitték, hogy ök oly ismerős nagyságok, hogy lehetetlen kimaradniuk a lisztából. Persze a választás »törvénytelen«, mert a papok rettenetesen * izgattak«, »keszakarva« kihagyták a szavazókat az összeirásból stb. stb. Ugy jártak, mint a keszegfalusi plébános. Ugyanis három pesti káplán Komáromba rándult, s azt gondolták magukban, hogy megkellene látogatni a keszegfaiusi ismerősüket. S mikor beállítottak, akkor vették észre, hogy hiszen ma ott szavazás van. Bezzeg járta a hir Komáromban, hogy » Keszegfalván a plébános iszonyúan izgatott. Választás napján négy-öt káplán is szaladgált az utcán, s fogta el a Boncz-párti szavazókat.« Szép volt vasárnap a kőműves és ács-társulat föl vonulása, kik vagy 200-an »Éljen Pechata Antal« föliratú zászló alatt vonultak az iskolába, s egy szálig leszavaztak. Autonómiai választás Esztergomban. Tegnap vette kezdetét a belvárosi plébánia kerületében az autonómiai képviselők választása. Tegnap a szavazatok nagy része Frey Ferenc országgyűlési képviselőre esett. A szavazás a városház nagytermében ma folytatódik, holnap pedig befejezést nyer. Mint értesülünk, a bajóthi kerületben Reviczky Győző központi főszolgabiró jelöltnek föllépett, minek azonban semmi komoly következménye nem lesz. A pozsonyi ll-dik választó-kerülethez tartozó SzollŐsön e hó 18-án 265-en éltek választási jogukkal, kik mindnyájan gróf Pálffy István jelöltre szavaztak, A pozsonyi III. kerületbe osztott Magyarbélen és fiókközségeiben megtartatott az aut. képv. választás. A 420 összeirt közül 3

/

4-e, mintegy 282 jelentkezett és nyilt szavazásnál 281 Sághy Gyula dr. egyetemi tanárra, 1 Klempa Bertalan pozsonyi alispánra adta szavazatát. Nyitramegye I-ső választó kerületéhez tartozó Sók és Szelöce községekben f. bó 18, 19. és 20. meglepetését, midőn a medve egyet rúgva, újra felállott, —• Hogy a fene evett volna meg, de hatalmas bundád lehet — tört ki végre az elkeseredés Istvánunk kebléből, s újból célozni kezdett. — Megállj bundás, ezt a másikat már el nem viszed szárazon, felrobbantom a bőröd, még ha oly hatalmas is az ! Egy villanás, s a fegyver ismét dörrent. A mackó meg se moccant. — Tyüh a milliom áldóját ennek a dolognak, most már zsákban vagyok ám — gondolta a kamarás, s már-már az ágakra akart kapaszkodni, ha ideje lett volna. De nem volt, a medve két ugrással mellette termett. A kamarás azonban nem vesztette el lélekjelenlétét — helyt állott. — Megállj csak, majd bedugom én a szádat, csak feltátsad, s evvel a puska ágygyal erősét ütött az állatnak fejére. S ime a hatalmas mackó, mely már 2 golyót hordott bundájában, most egyszerre a földre rogyott. Szepessy pillanat alatt mellette termett, hogy vadászkésével szerezze meg magának a drága zsákmányt, de majd holtra ijedt, mikor a bunda alól két csizmaszárat látott kikandikálni. Hirtelen felrántotta a bundát, s ott találta a tréfa szerencsétlen áldozatát, a föerdészt vérbe ^agyva. Vig-Csenk. napjain ejtetett meg a választása az autonómiai kongresszusra küldendő képviselőnek. Az összeirt 684 választó közül szavazatát leadta 609 választó egyhangúlag dr. Marsovszky Endre országgyűlési képviselőre. A nyitramegyei IL választókerületben (galgóci, kosztolányi és radosnai esperesi kerület) közlelkesedéssel egyhangúlag id. Oeskay Rezső volt főispánt jelölték világi képviselőnek a katholikus kongresszusra. Ocskay, ki 83 éves aggastyán, kijelentette, hogy a jelöltséget elfogadja, a kongresszuson megbizóinak szártdéka szerint fog eljárni. A nyitrai III-ik választó kerülethez tartozó nyitra-udvarnoki, kis baábi, nyitra-ujlaki plébániákban a szavazás már megtörtént a kath. kongresszusi képviselőre. Mintegy ezer szavazat esett dr. Hortoványi Józsefre, 1 szavazat gróf Apponyi Albertre, 1 gróf Eszterházy Istvánra. Szavazati jogukat többen nem gyakorolták. Hát ez uj intézmény, nem csoda, ha csikorogva indul meg. A protestánsoknál sem kezdődött simán. A nyitrai IV. vál. kerülethez tartozó FelsőDiós mezővárosban 259 választó szavazott Majláth György grófra. Más jelöltre senki sem szavazott. Győr-Révfalun július 18-án volt a választás. Leszavazott 103. Ebből Pechata kapott 89 és Szabó István 14 szavazatot. Kolthán július 11, 12: és 13-án szavaztak. Boncz kapott 141 szavazatot, s Pechata Antal egyet. A plébános úr nevét nem találjuk az ötös bizottságban. A hrmt-selmeci autonómiai választókerülethez tartozó nádasi plébánia területén összesen 364 választó Íratott össze. A választás július 18-án befejeztetvén, Zichy Jenő grófra esett 300 szavazat, Timon Ákos dr.-ra 1 szavazat. Szent-Péteren (Komáromm.) és filiálisában üjGyallán július 9, 10. és 11-én. illetve július 18-án ment végbe az autonómia kongresszusba küldendő világi képviselő választása. Mindkét községben egyhangúlag Pechata Antal ügyvédre szavaztak. Szárazpatak (Pozsnymegye) községben vasárnap, folyó hó 18-án volt az autonómiai választás. Összesen beadatott 377 szavazat, valamennyi Majláth György grófra. Nagy-Bresztován (Pozsonymegye) községben folyó hó 18-án volt a világi képviselőre a választás. 307 beadott szavazattal egyhangúlag Majláth György gróf zavari nagybirtokos választatott meg. Szomolány és Losonc községekben az e hó 11. és 12-én megejtett kath. autonómiai választásnál a 369 jogosult katholikus választó kivétel nélkül Majláth György gróf zavari nagybirtokosra adta szavazatát Az ürményi esperesi kerület papsága f. hó 17-én rendkivüli gyűlést tartott az autonómiai papi képviselők megválasztása ügyében. Megválasztattak : dr. Prohászka Ottokár theol. tanár, Molnár János apát és dr. Csernoch János kanonok. Az udvardi liberálisok a választást, mint halljuk, megtámadják, mivel nem három napig szavaztatott az elnök, hanem három napon át kitűzött órában. Kitűnő ! Ezért biztosan megsemmisítik e választást! Aztán meg hogy a káplán mennyországgal és pokollal állott elő, s igy fanatizálta (?) a népet. Ismerjük már jól ezt a támadást. A petíció alá 11 gyászvitéz neve van alá irva. A csesztél plébánia területén f. hó 17, 18. és 19-én a plébániához tartozó 460 autonómiai választó közül leszavazott 364, kik mindannyian gróf Pálffy Istvánra adták szavazatukat. Kápolnán (Pozsony m.) az autonómiai választásnál dr. Sághy Gyula 164 szavazatot, Klempa Bertalan (alispán, a liberálisok jelöltje) 12 szavazatot kapott. A nagymagyari plébániában az autonomikus követválaszt Is f. hó 18-án ejtetett meg. Leszavazott 309 választó, valamennyi dr. Sághy Gyula egyetemi tanár, orsz. képviselőre. A kormány-párt jelöltje Klempa Bertalan alispán egy szavazatot sem kapott. Sopornyán (Nyitramegye) és a filiális községben Pattan f. hó 18-án tartatott meg az autonómiai világi képviselő választás. Leszavazott Sopornyán 409, Pattan 288 választó, valamennyi Marsovszky Endre országos képviselőre. Nagy-Bajcson szintén megvolt a választás. A szavazatok mind Pechatára estek. Ásványon és a hozzá tartozó Bárón szintén vasárnap volt a szavazás. Ásványon leszavazott 238 választó. Ebből 234 Pechatára, 3 Boncz Ferencre szavazott. Egy szavazó visszautasittatott. Rárón leszavazott 124 szavazó. Pechatára 119 ; Bonczra 5. A bazini és jókői esperesi kerületek papságának gyűlésén a következő autonómiai papi képviselőjelöltek nyertek legtöbb szavazatot: Jedlicska Pál felső-diósi esperes-plébános, Prohászka Ottokár dr. lelkiigazgató és Molnár János apát. Furcsa munkásvédök. A ' Esztergom, július 23. U « Azok az újságíró urak, kik szeretik a koncot s a tollforgatást kamatozó üzletbefektetésnek tartják, kaján szemmel nézik, mint jó üzletemberekhez illik, ha más valaki, a ki nem tartozik a a céghez, szintén megpróbálkozik a sajtó problémáival s hozzászól a napikérdésekhez. Kivált a munkáslapok szerkesztői szeretnék körüllécelni a munkáskérdés telepét s önmaguknak tartván föl a hozzászólás jogát, azt irják föl e kérdések fölé: idegeneknek tilos a bemenet. Sohasem értettem ezt a kartell- ós tsukkrendszert az igazság s az eszmék világában s minél többet gondolkoztam róla, annál inkább meggyőződtem, hogy az ily kiváltságnak igénybevétele nem jelent mást, mint azt, hogy féltik azok a jó urak az ő jó üzletüket; ők szeretnék megtartani az egyedárusági szabadalmat; zsebre akarnák vágni azt a busás irodalmi prémiumot, melyet az újságírásnak ez a neme hoz. De arról, hogy ezek a cégéres emberek csakis saját érdekeiket s kenyeres gazdájuk parancsszavát szolgálják, soha sem győződtem meg annyira, mint e héten, midőn »A Mi Zászlónk« cimü újságot kezembe vettem s ott Hock Jánosnak az arató-sztrájk ügyében intézett interpellációját lerántva láttam. »A Mi Zászlónk« a magyar munkások hetilapja akar lenni, s e minőségében igy köszöni meg Hock J. interpellációját: A képviselőház e héten ismételten munkásügyekben dolgozott, ezúttal tisztelendő Hock János úr kegyelméből. Könnyű dolog nagyon a Ház előtt legénykedni mindenkinek, de legkönnyebb Hock Jánosnak, akinek minden kelléke meg van a legénykedéshez. Ért is hozzá becsülettel és tud módot találni rá, hogy a nehéz napokra könnyű, mulatságos órák is jöjjenek, nehogy unalmas, egyhangú legyen a ház. (Tehát a jeles munkáslap szerint Hock János csak komédiázik. Eszünkbe jut itt az irás egy szava: magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták ezt neked és mondatják el veled ?) A tisztelendő képviselő úr, mint derék hazafihoz illik, rosszalását fejezte ki a csendőr-hadosztály fölállítása és működése ellen, a mi ebben az országban nem tetszik senkinek, még talán a miniszternek sem .. . Most csak Hock úrnak akarunk elmondani néhány megszívlelendő dolgot. Az alföldi nép azért háborog, mert mesterséges uton izgatják és félrevezetik. (Mondhatja azt egy munkáslap, hogy napszámosok, kik 30 krért is dolgoztak reggeli 4-től esti 8-ig, kiket haszontalan jött-ment bérlők kiszipolyoztak, hogy ezek a napszámosok csakis azért háborognak, mert izgatják őket?) Hasonlít ez állapotában a haza ellenségéhez, mert hiszen kezdi megtagadni hazáját, (miért bánnak vele ugy, mint a sehonnaival ?) s tényleg akkor, mikor nem dolgozik, önmaga, családja és hazája ellen vét (hát mikor nem fizetik, mikor zsarolják a népet, azok nem vétkeznek.) Ha ilyen imminens a veszély, indokolt-e a Házban legénykedni? (Nem, ugy-e ? akkor hallgatni kell, hogy ezután is lopják a napot obstrukciókkal és makacskodásokkal.) Vájjon a dicső ősök az országgyűlésen forgatták-e szablyáikat, a mikor jött a török, a tatár, a német ? (A dicső ősök, amennyiben dicsők voltak, okos törvényeket iparkodtak hozni s azt természetesen az országgyűlésen kell hozni ; azután a dicső ősök a dicstelen kormányt tücskön-bokron