ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-17 / 3. szám

Ily drasztikus eszközökre van szükség ott, a hol a politikai tisztességérzet annyira sülyedt, mint nálunk Magyarországon. A nemzeti pártnak magatartása komoly, intő jel, mennyire képesek sülyedni a politikai viszonyok olyan kormányzat alatt, mint a minő a mostani. Intő jel, de egyúttal tiltakozás is, minden ellen, amit ez az országgyűlés tenni fog és a felelősségnek áthárítása az erőszakkal összehozott többségre. — Mailáth gróf püspöksége. A fővárosi lapoknak Mailáth Gusztáv gróf püspökségét tudósító hirére vonatkozólag, miután ez ideig hivatalosan és végeredményesen az ügy el nem döntetett, nem hozunk semmi pozitív értesítést. Ezzel tartozunk az általunk hőn tisztelt gróf úrnak, tartozunk olvasó közönségünknek, melyet a a misztifikációtól megkímélni kötelességünk. — Zichy Nándor gróf mentelmi ügye. A zsolnai kir. járásbíróság hatóság elleni erőszak cimén, melyet állítólag egy népgyűlés alkalmával követett volna el a nemes gróf — vádat emelt Zichy Nándor ellen és mentelmi jogának felfüggesztése végett a főrendiházhoz fordult. A főrendiház mentelmi bizottsága e hó 15-én tárgyalta Zichy Nándor gr. mentelmi ügyét és kiadását megtagadta. A mentelmi jog felfüggesztésének azért nem adott helyt a bizottság, mert Zichy Nándor gróf nem követett el a kihágási törvény 42. §-ába ütköző kihágást, hanem inkább bírálta a hatóság eljárását, s igy nem forog fenn büntetendő cselekmény. — Az ellenzék szervezkedése Balassagyarmaton. A balassa-gyarmati városi ellenzéki érzelmű polgárok folyó hó 10-én délután tartották szervezkedő gyűlésüket Pozsonyi Gábor, a >Nógrád-Honti Ellenzék« szerkesztője elnöklete alatt, melyen mintegy 200 szavazó polgár jelent meg. Előadó elnök többszöri élénk helyesléstől megszakított beszéde után kimondotta az alakuló gyűlés, hogy egységes párttá szervezkedik s egyesült erővel küzd a liberális kormány ellen. A pártkör programmját ugyancsak Pozsonyi Gábor terjesztette elő, mit szintén egyhangúlag tett magáévá a gyűlés. A tisztikar a következőleg alakult meg: Diszelnök lett óriási lelkesedés közt Scitovszky János volt alispán; elnökök: Aninger László, Fáy Sándor és Kommereil Gyula; alelnökök : Hottovinszky Károly, Guttman István, Weisz Simon, Benkő József és Molnár József; titkár : Pozsonyi Gábor; jegyzők: Torbicza János és Janits római katholikus káplán ; pénztáros: Petrovits Mátyás ; gazda : Káposztássy Gábor. Végül 50 tagu választmány választatott meg. A közel jövőben Nógrádmegye minden nagyobb községében hasonlókép szervezkedni fog az ellenzék. A katholikus intelligencia. A kath. körök és egyesületek létjogát sokszor támadták avval a gáncscsal — legutóbb egy helybeli lap is — hogy kizárólagos exkluzív természetűek, hogy szűkkeblű álláspontra helyezkednek a felekezetiességgel. Ez a gáncs épen a kath. körök legerősebb vonzó erejét domborítja ki. Mi a mai magyar kath. társadalom képe? Egy nagyon lehangoló, szomorú kép, — egy csatákat vesztett, szétvert, szétugrasztott hadseregnek képe. Szétvert hadseregek nem állnak soha újból helyre, ha fejvesztetten bujkálnak az erdőségekben, ha megfosztván magukat minden megkülönböztető jellegtől, elegyednek az ellenséggel. Szétugrasztott hadseregek nem szedik össze sohasem régi erejüket s hatalmukat, ha összegöngyölgetik és eltemetik zászlóikat az útszéli árkokban. Vert hadseregek csak úgy nyerhetnek újból egységet, erőt s hatalmat, ha a megugrasztott katonák ismét tömörülnek, csoportosodnak és egymáshoz csatlakoznak. Mikor Xeres de la Frontéra mellett a szaracenok szétűzték Roderick gőthjait, akkor a megfutamodott góthok Aszturia hegységeiben vonultak meg; itt egyesültek újból hazájuk felszabadítására, itt merítettek ismét bátorságot, itt edződtek a harcokra, itt fejlődtek hőseik, a Cidok. Ha a góthok az arabok közé vegyülnek, felveszik nézeteiket, s szokásaikat, elpuhulnak s a keresztény Spanyolország sohasem támad fel többé. A kath. körök képezik azon menhelyeket, azokat a várakat, a hol a megalázott és vereségeket szenvedett katholicizmus emberei gyülekeznek, a hol uj erőt és lelkesedést gyűjtenek a katholicizmus szabadságának kivivására, a társadalom keresztény jellegének visszaállítására. A kath. körök ezen természete huzza, vonzza magához mindazokat, kik előtt a katholikus karakter nem puszta név, nem csupán sallang, kiket még éltet a hit meggyőződése, kiket bánt a katholikus valláson ejtett sérelmek hosszú sorozata. A kath. körök ezen exkluzív jellege főképen az, mely varázserővel hat mindazokra, kik a szabadelvűsé gnek mindent, még a legszentebb, legerősebb meggyőződést, a vallásos meggyőződést is nivellirozó törekvései ellen ösztönszerűleg keresik a védelmet. Lamarke gondolatában, hogy a szükség uj szerveket alkot s teremt az élő lényeken, mély igazság rejlik, ha azt a szellemi s társadalmi életre vonatkoztatjuk. Az emberi társadalom morfológiai képét mindig az idők és viszonyok szükségletei határozzák meg. A létért való küzdelem erőmegfeszitéseket, alkalmazkodási törekvéseket ébreszt a társadalom testében, melyek azután uj szervek alakjában pattannak elő. A kath. körök is a katholicizmus létért folyó küzdelmének alkotásai; uj szervek, melyek az ellenséges körülmények közé szorított katholicizmus életerejét törekesznek fentartani. melyek a társadalom testét felfrissíteni iparkodnak. A magyar katholicizmus legnagyobb betegsége s gyöngesége — a katholikus intelligenciának szétzüllöttsége. Az értelmiségi pályákra az utolsó évtizedekben tömegesen tódultak a protestánsok és zsidók. Azok a katholikus férfiak pedig, kik az értelmiségi pályákra léptek, hivatásukról megfeledkezett kath. középiskoláinkban nem lettek felszerelve avval az erőteljes, bensőséges, tisztult elveken alapuló kath. meggyőződéssel, mely a nyilvános életben is bátor hitvallásra képesítette volna őket. Az opportunizmus, a szabadelvüség ezért könnyű szerrel ejtette meg zsákmányul a katholikus férfiakat. E veszedelmes betegséget első sorban katholikus középiskoláink vannak hivatva orvosolni és eltüntetni. A katholicizmus minden reményét a kath. gymnáziumokba helyezi; ezektől várja a melegebb hitű, bátrabb meggyőződésű jövendő nemzedéket. De a kath. intelligenciának megteremtésében nagy feladat jut a kath. köröknek is. És e feladatnak már is szemmel láthatólag megfelelnek. A kath. körök vannak hivatva felrázni tespedéséből, aléltságából az intelligenciát; a kath. körök vannak hivatva hitvédő hősöket, O'Gonneleket, Windhorstokat, Gideket szolgáltatni a magyar társadalomnak. Mindezen feladatokat azonban a kath. körök csakis exkluzív jellegük megóvásával teljesíthetik. Az önfentartási küzdelem kívánja meg ez exkluzív jelleget, — a keresztény felebaráti szeretet teljes érvényesülésével más nézetüekkel szemben. Még csak egy megjegyzést óhajtunk a fentebbiekhez fűzni. resztény néppárti, s hozzá antiszemita vagyok. Mindnyájan nevettek ezen, Jakab úr pedig legjobban s hamisan pislogatott a főszerkesztő felé. Talán eszébe jutott saját sorsa, és azon körülmény, hogy ő is igy került be a szerkesztőségbe. Keresztlevelemre pedig azt mondták, hogy hamisítvány. No Jakab elmehetsz. El is mentem, átkozva a planétákat. Időközben, hogy éhen ne veszszek, beálltam dr. Immerduft Izidor, a legelső kriminalista ügyvéd úrhoz írnoknak, ki szívesen fölfogadott. Elhallgattam előtte, hogy keresztény vagyok és főnököm sokszor mondogatta : »Jakab úr, ritka oljan zsidó, akinek oljan szép magyaros kiejtése volna, mint magának.« Azt elhiszem, gondoltam én, de azért csak lapítottam tovább. Másoltam, körmöltem eleget, de a vágyat, hogy újságíró lehessek, sehogy se tudtam elfojtani. Időközben az »Alkotmany« szerkesztőségében változás állott be, az antiszemita néppárti munkatársakra kimondották a halált. Hogy erről közvetlenül meggyőződjem, próbáltam beküldeni néhány erős antiszemita izü cikket, természetesen álnév alatt. És csakugyan. A legerősebbekre megjött a szerkesztői üzenet, mely e két szóból állott: »nem közölhetők«, a gyengébbekre azt felelték »majd felhasználjuk.« Örültem ennek végtelenül, hisz egy lépéssel közelebb voltam a célomnál. Cikkeim megjelentek, de a »zsidó« szót mindenütt gondosan törülték, épp úgy az erősebb kitételeket is. Heuréka! Elmentem a szerkesztőségbe újból, és jelentkeztem munkatársnak, és miután előre letettem az esküt, hogy én filoszemita néppárti vagyok és az is akarok örökké maradni, azonnal befogadtak. Nem is kellett volna sokáig esküdöznöm, orrom miatt amúgy is elhitték, s igy lett az »Alkotmany« szerkesztőségének egy keresztény filoszemita Jakabja is. Azóta felderült az én csillagom is, és hálát adok az Urnák, hogy a »kos« jegyében születtem. A szerkesztőségben nagy hasznomat veszik, mint kiküldött tudósító szerepelek mindenfelé. A budapesti demokraták gyűlésein Vázsonyi úr, ki nem tudja, hogy néppárti vagyok, hisz az orrom mást mutat, »kedves kolléga«-nak biv, a szociáldemokraták gyűlésein pedig valami vezérnek gondolnak engem, egyedül az orrom miatt. A legutóbb lefolyt választásoknál is az orromnak rendkívül nagy hasznát vettem. Ott voltam Várnán is a liberális értekezleten, ahol b. Kloch előadta az ő választási manő verj ének titkát. Szívesen láttak ott, mindent közöltek velem az orrom miatt. Arról mélységesen szoktam hallgatni, hogy az »Alkotmany« tudósítója vagyok. A liberális korifeusok mindent elmesélnek nekem, egyedül az orrom miatt. Mult hetekben kiküldöttek engem mint tudósítót a csacai választáshoz. De itt az elnök nekünk hírlapíróknak nem adott igazolványt. És én igazolvány nélkül mindenhová mehettem, mindent láttam, s azért mindent hűségesen le is írhattam. Tetszik tudni, minek köszönhetem ezt ? egyedül az orromnak. Az ország összes csendőrségét központosították Gsacán. Háromszoros kordon volt húzva. Midőn be akarok menni, megállít a csendőr, s kéri az igazolványt. Én hirtelen rámutattam az orromra, mire ő azt mondta, »átmehet.« Nekem se kellett több, mindenfelé a mint a kordonhoz értem, az orromra mutogattam, és szabadon jártam-keltem minden igazolvány nélkül oly annyira, hogy a hírhedt b. Kloch is, ki egy kordonnál csendőrösködött, maga azt mondta nekem, a mint meglátta az orromat: »passirt.« Ezóta örvendek annak, hogy Jakabnak hívnak és hogy a »kos« jegyben születtem. Okányik Lajos. Brunswick Teréz grófnő. — Mutatvány Számord Ignác igazgató sajtó alatt levó' yKisdednevelés- és modszertan« cimű pályanyertes művének I. kötetéből. 13. §. — A hazai kisdedóvás ügye egy nemeslelkű grófnő nevével van összekötve; övé az érdem, hogy hazánkban az első kisdedóvoda már e század elején létesült. Neve: Korompai gróf Brunswick Teréz. Született Pozsonyban, 1775. év jul. 27-én, vagyonos főúri családból. Kevés embernek adatott oly kiváló észtehetség, mint aminővel Isten őt megáldotta. Kitűnő elmebeli tehetségeivel párosult mély vallásossága, kiváló szorgalma. Házi, de oly gondos nevelésben részesült, hogy hozzá hasonlót