ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-05-02 / 18. szám
méjét. Pedig kedves szerkesztő ur, tessék elhinni, hogy nincs szebb dolog a világon, mint május elsejének ünneplése Soroksáron, ezt állítják nevetve a mi szocialista vezéreink, és a gyengéden végigsimogatott és a szocializmusért lelkesülő Jakab. A fötanfelügyelő üdvözlése. Az esztergomi tanítóképezde tanári kara szerdán azaz ápril hó 28-án tisztelgett Guzsvenitz Vilmos id. igazgató vezetése alatt dr. Walter Gyula kanonoknál, az uj főtanfelügyelönél, a kit ezen alkalommal a következő beszéddel üdvözölt: Nagys. és ftdő Kanonok, Fötanfelügyelő Ur ! Midőn az esztergomi tanitóképezde tanári kara a jelen alkalommal Nagyságod előtt megjelent, nem pusztán a hivatalos és köteles tiszteletnek, hanem a mi sokkal becsesebb, Nagyságod iránt érzett őszinte nagyrabecsülésének és szive mélyéből fakadó örömének akar kifejezést adni Ő Eminenciájának azon legbölcsebb elhatározása fölött, hogy az esztergomi egyházmegye tanügyének élére épen Nagyságodat emelte és Nagyságodban azt a férfiút, a kinek neve a magyar kath. tanügytől elválaszthatatlan, hazánk tanférfiai előtt tisztelet és tekintély. Mindazok, akik a kath. tanügynek fölvirágzására komoly munkálkodással törekesznek, őszinte örömmel üdvözlik 0 Eminenciájának legmagasabb elhatározását, de senki sincs, akinek öröme bensőbb és közvetlenebb volna, mint annak az intézetnek tanári karáé, a mely Nagyságod kitüntetésében a maga fölmagasztalását látja és Nagyságodban azt üdvözölheti, a ki évek hosszú során át vezére és éltető lelke volt. Annál nagyobb bizalommal és örömmel üdvözöljük tehát Nagyságodat az esztergomi egyházmegye tanügyének élén. mennél inkább megvagyunk győződve arról, hogy Nagyságod velünk együtt mélyen átérzi intézetünkre, mint az egyházmegye egyetlen tanitóképezdéjére váró feladatnak fontosságát és mennél inkább reméljük, hogy Nagyságodban buzgó támogatót és jeles vezért nyertünk, a ki meg nem szűnik bennünket buzdítani és irányítani, hogy megfelelhessünk annak a várakozásnak, a melyet 0 Eminenciája és az egyházmegye ehhez az intézethez joggal füz. Nemzetünk kulturális haladásának előmozdítása és a keresztény szellem terjesztése lebeg ennek a tantestületnek szeme előtt, a mely kettős célnak elérésében egy pillanatra sem kételkedik, mert 0 Eminenciájában a hazaszeretetnek és hithűségnek magasztos eszményképét, Nagyságodban pedig kipróbált vezérét birja. Ezen törekvésünknek komoly igéretét adjuk mi át Nagyságodnak zálogul a mai alkalommal, midőn tiszteletünknek és lelkesült örömünknek ismételten kifejezést adni szerencsénk van és nem kérünk mást cserébe, mint kegyes jóakaratának azon mértékét, a melyet szándékainknak tisztasága, a ránk bizott feladat komolysága és kitűzött célunknak fontossága megérdemel. Isten éltesse Nagyságodat ! Dr. Walter Gyula az igazgató beszédére lekötelező szivélyességgel válaszolt. Megköszönte a tanári kar figyelmét. Ismeri — úgymond — feladatának nehézségét, de bizik az Isten segítő kegyelmében, hogy uj állásának nem csekély nehézségeit le fogja győzhetni és feladatát sikerrel fogja megoldani. Minden tényezőnek közre kell munkálkodnia a népnevelés nagy munkájában, mert csak igy leszünk képesek törekvéseink sikerét biztosítani. 0 a maga részéről mindent megtesz, hogy a tanári kart nehéz munkájában támogassa és hasonló buzgó támogatást vár a tantestület részéről is. Az új főtanfelügyelő szívélyes szavai rendkívüli jó benyomást tettek a tisztelgő tanárokra, mert meggyőződtek, hogy benne munkás, jóakaró és feladatával teljesen tisztában lévő vezetőt nyertek, a ki tudásával és tapasztalainak kincseivel hivatva van az esztergomi egyházmegye tanügyének fölvirágoztatására. Csütörtökön délután a helybeli fels. nőnevelő intézet üdvözölte az új tanfelügyelőt egy improvizált kis ünnepélylyel: Megnyitó, két kézre előadta: G arger Elza, »Improvisation Lichnertöl.« Üdvözlő beszédet mondotta : Thurner Naudin. Üdvözlő ének Mendelsohntól. 3 hangra. Énekelték az int. összes növendékei. Nagyon szépen és érzéssel adták elő német és francia nyelven üdvözlő szavaikat, Struglitz Ilona és Mihályfy Fedóra. Az ünnepély végén dr. Walter Gyula szép beszédet intézett a növendékekhez, megköszönve kegyeletük s ragaszkodásuk eme spontán megnyilatkozását. HÍREK. * Személyi liir. Villányi Szaniszló bakonybéli bencés apát a mult héten több napot városunkban töltött. * Pellet kanonok jótékonysága. Pellet József apátkanonok ur, nemsokára ünneplendő arany miséjének emlékére, a helybeli tanitóképzőintézet tanszereinek gyarapítására 2000 koronát, a katholikus legényegyesület javára 1000 koronát s a budapesti legényegyesületnek szintén 1000 koronát adományozott. Őszintén óhajtjuk, hogy a hálás szivek égbe szálló imája eszközölje ki Istennél, hogy a jótékony apát-kanonok ur egyházunk s hazánk, javára számos éven át lehessen még Sionunk büszkesége. Végtelen nagyrabecsüljük az apát-kanonok ur azon nemes intencióját, melylyel adományával a helybeli tanitóképezde felvirágzásához hozzájárult. Legyen minél több követője, a nemes emberbarátok nyújtsák ki kezüket azon ügynek támogatására, mely a tanügy fejlesztésének s igy az egyház és haza jövő haladásának egyik főtámasztó oszlopa. A tanitóképezde mai napon küldöttségileg köszöni meg az apát-kanonok ur nagylelkű adományát. * Majláth Gusztáv gróf püspök felszentelésére, mint ki hét esztendeig tagja volt az esztergomi papnevelő tanár- és elöljáró-testületének, Budapestre utaztak dr. Rossival István kormányzó, dr. Halmos Ignác aligazgató, dr. Kereszty Viktor tanár és dr. Anhäupel György tanúim, felügyelő. — Egyben helyreigazítjuk múltkori közlésünket, amennyiben dr. Kereszty Viktor nem Rómában töltötte a húsvéti szünidőt, hanem Pécsett. * Szentségimádás. Az Oltáregylet tagjai számára f. hó 8-án, azaz szombaton délután 5 órakor litánia és szt. gyónás lesz. A szokásos istentiszteletet pedig f. hó 9-én, azaz a jövő vasárnap fogják megtartani a vízivárosi zárdatemplomban. Sz. mise lesz: */ 2 7, 8, 9 és 10 órakor. Délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Az „Esztergomi kath. főgymnáziumi Czuczor-önképzökör" 1897. április 30-án, pénteken d. u. 3 órakor igen sikerült diszgyűlést tartott Czuczor Gergely bencés költőnek az önképzőkör védőszentjének tiszteletére, a kinek nevét is viseli a kör. A szorgos gonddal összeállított műsorozat a következő volt: Elnöki megnyitó beszéd; tartotta Nagyfalusi Lajos VIII. o. n. p. ifj. elnök. »Riadó« Czuczor Gergelytől, szavalta Stróbl Gy. VIII. o. n. p., r. t. »Örörn és bű« Czuczor (4.-től, szavalja Wetzenkircher M. VIII. o. n. p., r. t. »A rosz gazdálkodás« Czuczor »Paprikas verseiből«, szavalta Mrenna J. VII. o. n. p., r. t. Czuczor Gergely »Paprikas versei«, pályadijat nyert értekezés, irta: Schuster F. VIII. o. n. p., r. t., felolvasta Cseh .1. VIII. o. n. p., r. t. »Panaszhangok« önképzőköri elfogadott költemény, irta: Rolkó R. VIII. o. n. p., r. t., szavalta Takács G. VII. o. t., r. t. »Szeressétek egymást . . .!« önképzőköri elfogadott elbeszélés, irta: Mattyasovszky K. VIII. o. t., r. t, felolvasta Odvarka R. VIII. o, n. p., »Kont« CzuAz életmentő. — Igaz történet az amerikai szabadságharcból. — Az amerikaiak vívják szabadságharcukat. Elkeseredetten foly a harc életre-halálra és méltán, hisz egy nagy nemzet létéről van szó, váljon rabszolga maradjon-e továbbra is, vagy pedig saját maga intézze sorsát? Felkelt egész Észak-Amerika, hogy részt vegyen a küzdelemben, és dicsőségben. Lépésről-lépésre szorítják ki a gyűlölt angolokat, s minden talpalatnyi földet honfi vérrel váltanak vissza. Diadalt diadalra halmoznak, s a forradalmi tanács büszkén tekinthet az eddig elért eredményre. De im, hallom, mint dörögnek az ágyúk, villognak a kardok, s a rettenetes csatazajba belevegyül a sebesültek jajkiáltása, a haldoklók utolsó hörgése. Ropognak a fegyverek, s a borzasztó ágyúk tág utcákat nyitnak a halálnak. Hulllanak a hősök jobbra-balra, a vér patakban folyik, de azért lelkesen hangzik: hogy előre, csak előre ! S a yankeek mennek, rohannak . . . kezökben a diadal, övék a csatatér . . . Szól a zene, harsog a trombita, a dob pereg, hirdetik a fényes győzelmet. A katonák kebelét büszkeség tölti el, s diadalmámorosan kiáltják: éljen a fővezér, sokáig éljen! A lenyugvó nap bíborpalástot vet a csatatérre, s a rajta sürgő-forgó katonákra. Tábort ütnek, hogy a heves küzdelem fáradalmait kipihenhessék, s hogy másnap friss erővel folytathassák elő nyomulásukat. Egy hatalmas folyó partján áll a fővezér sátra, körülötte a tiszteké, s kissé távolabb az egyes századoké. Köröskörül állnak az őrök, kiket azon szigorú parancscsal küldtek helyeikre, hogy egy lelket se bocsássanak a táborba, ha nem tudja a jelszót, legyen az akárki, Lassan . . . lassan kialszanak a tábori tüzek, s nyugalom honol az alvó sereg felett, csak egy sátor világos ; a fővezér dolgozik. Éjfél lehetett, midőn a harmadik század talpra állott, hogy a parancshoz hiven kémszemlére induljon. Fiatal francia volt a százados, lelkes, bátor katona, kiért tűzbe mentek volna katonái. Halk hangon osztogatta parancsait, s nesz nélkül, szép rendben hagyták el a tábort. Kissé izgatottan, da azért remegés nélkül indultak veszedelmes útjokra. Öt óráig mehettek egy folytában, midőn a vezető hirtelen megállást parancsolt. Egy erdőhöz értek. Széjjel váltak, s igy indultak lassan előre — be a mélybe. De alig értek az erdő szélére, a meglepetés sikoja hangzott ajkaikról, az angol sereg egy fél mértföldnyire készen állott, hogy ismét támadólag lépjen fel. Nem volt vesztegetni való idö. Azonnal küldtek a táborba, s a század rendben megkezdte a visszavonulást, hogy az esetleges támadást feltartsa egy darabig, s igy a fősereg időt nyerjen a harc elfogadására. A követ félig futva tette meg a nagy útat. j Egész fáradtan érkezett a tábor közelébe, s dobogó szivvel közeledett az első őrállomáshoz. Alig lépett azonban vagy tizet, máris az őr harsány szava megállapodásra kényszerité. — Ki vagy? — Jóbarát, a harmadik század egyik legénye. — Azt bárki is mondhatja. — Mit akarsz? — A fővezérrel akarok sürgősen beszélni. — A jelszót! Ijesztő csend, csak a közeli folyó csobogása hallatszik. — A jelszót, vagy lövök ! — Irgalom, kegyelem, kiáltá most kétségbeesetten a küldönc, elfelejtettem a jelszót, s most küldetésem sikerétől függ az egész sereg élete. Irgalmazz bajtárs, bocsáss a fővezérhez. — Egy lépést se. mert Istenemre lenyeled ez ólmot, válaszolá érzéketlenül az őr, s egyidejűleg éles sípjával felriasztá az őrséget. Abban a pillanatban ott termett élükön a szolgálattevő tiszttel, ki midőn értesült a dologról, azonnal intézkedett: Ragadjátok meg! Egy perc, a szegény katona birái előtt állott. — Mit akarsz ? volt ismét a kérdés. Reszkető ajkakkal ismételte küldetése célját, s esengett irgalomért, de hiába — semmi eredmény. KŐSZÍVŰ emberekre talált. A tiszt hamar határozott: halálra Ítélte. Nem tudja a jelszót, agyon kell lőni. Egy, kettő, készülj, rivall az őrségre, s már hallatszott a kakas ijesztő zöreje. Halálsápadtan rogy térdre a szegény áldozat, s remegő kézzel vet magára keresztet, — az utolsót ebben az életben. De ime csoda-e, vagy valóság, az őrség a keresztvetés látására, ebben a pillanatban lábához ereszté halálthozó fegyverét. A követ szabad volt. A jámbor fővezér aznapra a keresztvetést rendelé — »jelszónak.« Tr . ~ , J Y ig-Csenk.
