ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-04-04 / 14. szám

nek, minél nagyobb hajszát indítanak a katholikus papok és írók ellen, annál gyorsabb léptekkel közelednek saját bukásukhoz. A mint Euröpaszerte, ugy végez majd minálunk is a nép a liberalizmussal. A néppárt nem »fölforgató, (( hanem, regeneráló irányának üdvös hatása el nem maradhat. — Püspöki konferencia. Ő Eminenciája a biboros-hercegprimás a püspöki kart az eddigi megállapodás szerint f. hó 7-ére, azaz szerdára, budavári palotájába egybehívta. A tanácskozmány főtárgya a kultuszminiszter átirata révén az autonómia lesz, s kétségtelenül megállapodás jön létre a kongresszus idejének meghatározására is. Mint halljuk, a kormány igen előzékeny magatartást tanusit, kész az alapok és alapítványok kiadására is. Hogy taktika-e a kormány magatartása, vagy felsőbb helyről kapott-e utasítást, azt a következmények fogják igazolni. Az is tény, hogy egy Bánííyt követő új minisztérium — minek lehetősége pár hónap alatt bekövetkezhetik, — más álláspontra helyezkedhetik az autonómia ügyében, mint elődje. A kongresszusnak, s különösen a kongresszus őreinek, a magas püspöki karnak elég alkalma lesz meggyőződni a kormány komoly irányú magatartásáról. Vigyázni kell mindenesetre, óvatosnak s ébernek kell lennünk, mert a megtévesztés sokszor elterelte már a magyar katholikus egyházat programmja elérésétől éppen akkor, a mikor legjobb hiszemmel fogott neki a munkának. Amint múltkori vezércikkünkben megszivlelésül kimondottuk, úgy ezen alkalommal is ismételten azt valljuk, hogy a kongresszusi képviselők milyensége nagyban befolyásolja az autonómia kimenetelét. Ha úgynevezett liberális katholikusokból álló kisebbség lesz, a kormány keze mindjárt szabadabb ; ha pedig vérből és húsból való katholikusok lesznek a képviselők, még ha 1—2 ultra-liberális be is kerül, a kormány esetleges intencióinak nem talál magában az autonómiában gyökeret, s igy felsőbb helyen sem apellálhat egy háta mögötti tekintélyes kisebbségi pártra. — A „Népnevelő" tanügyi politikája. A Sz.-István-társulat kiadásában, s ez időszerint Ember Károly szerkesztésében megjelenő „Népnevelő" nevelés és oktatásügyi lap f. évi 13-ik számában modortalan s mint a kinek elevenére tapintottak, mérges hangon méltatlankodik az -»Esztergom^ kritikája fölött azért, mert lapunk nem Egy zimankós, hideg téli napon, megbízatásom teljesítése közben eljutottam a város egyik külső részébe is, hol egy zúg-utcában, egy düledező házikó piciny, szennyes ablakában megpillantottam egy sárga papirlemezre mázolt, csinos alakú női cipőt, s a mázolás alatt: »Kis Mihály cipész« feliratot. A házikónak ronda külseje, a cégnek gyarló volta; elég érthetően megmagyarázták nekem azt, hogy abban a műhelyben nincs mit vizsgálnom. De vonzatva a kíváncsiságtól és érdeklődéstől, s valami megmagyarázhatatlan érzelemtől űzetve, mintegy öntudatlanul nyitottam be az udvarra szolgáló, fakilincsű, alacsony kis ajtón a műhelybe, vagyis a lakásba. Amint kinyitottam az ajtót, sűrű gőzféle, szürke légáramlat csapott az arcomba, amely agykábitó illatával, azonnal sűrű tüsszenésre ingereltn az ilyen öldöklő illathoz nem szokott orromat. Pár percnyi küzdelem után megszoktam a szoba dohos levegőjét; bemutattam magamat, s elmondám, hogy mi járatban vagyok. Beszédemre keserű mosolyt s bánatos sóhajt nyertem válaszul a lakásban levő, magas, sovány, halvány arcú nőtől, ki láthatólag zavartan kinált meg engem leüléssel; a szék hiányában egy kicsiny faládikán, mely bizonyosan a kerekszéket szokta pótolni, helyet foglalék. Amint igy ültömben körültekintettem az alacsony, piciny szobácskában, egyszeriben olyan siró kedvem kerekedett, hogy nem csekély küzdelmembe kerül könnyeimet visszatartani. De hogy is ne keseredtem volna el, mikor az a bűzhödt, penészes levegővel telt zugoly, a nyomor és keserv dústanyája volt. Láttam amint a vékony deszkából összetákolt ajtó tágas hézagjain besivitott az éles decemberi szél, a bizonytalan osztja a »Népnevelő« felfogását a tanítói ötödéves korpótlékről. Hogy egy katholikus tanügyi lap undorral fordul el egy másik katholikus laptól, mert a szabad kritika jogával éltünk, evvel nem törődünk, ez utóvégre a »Népnevelő«-re jellemző privát gusztus. Beillik mucsai nagyzolásnak, de nem komoly tanügyi replikának. A »Nepnevelo«, nem tudjuk miért, nem lévén tisztában a viszonyos cserepéldány illő küldéséről, cikke későn jutott tudomásunkra, s igy azzal érdemileg jövő számunkban foglalkozhatunk. Annyit azonban már most kijelenthetünk, hogy az »Esztergom« állásfoglalását, épen a tiszta katholikus felfogás szempontjából, nemrég Gyürky Ödön nagynevű s hivatásos katholikus paedagogusunk a »M. A.« egyik tanügyi rovatában ellentétben a »Népnevelő«-jével, egyedül helyesnek elismerte. Mócsy Antal képviselő felszólalása az appropriacionális vita folyamán épen azon alapon mérlegelte a korpótlékot, mint az »Esztergom«, s álláspontunknak adott igazat a minapi hidasi eset is. Más dolog szorultságban igénybe venni az államsegélyt és ismét más elbírálás alá esik egy katholikus tanügyi orgánumban annak publikus hírlapi ajánlata és a mellette való korteskedés. A »Népnevelő« az általa hajszolt ügyben nem áll a puritán katholikus állásponton, bármennyire kérkedjék, mi már magában véve jelemzö öreg hiba, Jó" katholikusságával. A kath. tanügyi kongresszusra való hivatkozás illuzórius és tapintatlan, különösen attól, a kinek tudnia kell, hogy annak a kongresszusnak csak első napja volt a szankcúmáló követelményeknek megfelelő, a többin szavazott boldog-boldogtalan, anélkül, hogy a képviselők mandátumára tekintettel lettek volna, s igy érvénytelen a korpótlékban hozott határozata is. A »Népnevelő«nek tudnia kellene, hogy a kongresszuson az ő felfogásán alapuló ötödéves korpótlék épen katholikus szempontból mennyi rekrimináció tárgya volt, tudnia kellene, hogy azt a kongresszusi téves határozatot a püspöki kar se akceptálta. Egy magas társulat hivatalos orgánumának szerkesztőjétől elvárhatjuk, hogy még nurkoltan se irjon oly közleményeket, melyek megtévesztik a katholikus tanítókat. — A győzelmes bécsiek gyászjelentése. A bécsi választások a hagyományos bécsi humor napját is a delelő-pontra rúgtatták föl s nemcsak a törött korsók mellett sugárzottak tőle az arcok, hanem rávette a fejét, hogy partét nyomat a szörnyet-halt munkás-liberális koalíciónak illendő eltakarítására. Bizony föl is cihelődött a bécsi humor, gyászruhába öltözködött, feketeszegélyü gyászjelentést készített; de ebből a gyászos, fekete keretbői oly jóizüt kacag felénk, hogy kacagásától alighanem kijózanodtak azok a munkások is, kik részint a szocialista jelszavaktól, részint a liberális parfümös ölelésektől el voltak kábítva. A szociálisszínű, ki és bedőlni indult nedves falakon girbegurba vonalakat róttak a lassú tempóban le-le görgő vízcseppek, melyek körül a fal mentében a szoba gödrös földjén apró pocsolyákká váltak. Midőn a látottak borzasztósága által előidézett megdöbbenésemből magamhoz jövék, egy önkénytelenül elszabadult sóhajjal könnyiték elszorult keblemen. Végre, hogy hosszas némaságom a jelenlevőknek fel ne tűnjék, társalgást kezdtem az aszszonynyal, ki mosóteknő mellett durva katona ruhák dörzsölésével foglalkozott, mely nehéz munkájában egy vézna testalkatú, sápadt leányka segédkezett neki. Társalgásunk folyamán megtudtam azt, hogy Kiss Mihály szaktársam a nyolcvanas évek elején egyetlen előkelő és jólétnek örvendő cipész mestere vojt K. városának, ki műhelyében folytonosan tizenkét munkással dolgoztatott, de csakis rendelt munkát. Férjem, kezdé szomorúan elbeszélését a nő, tizenöt éve mult, hogy engem nőül vett. Kétezer forint készpénzt hoztam hozományul, mivel az üzlet csak erősbödött. Pár évig jól is ment minden és mi már boldog és nyugodt aggkort láttunk magunk előtt. »De ember tervez; Isten végez.« Történt, hogy férjem váratlanul megbetegedett s hat hóig élet-halál között őrizte az ágyat. Mire teljesen felépült nehéz betegségéből, a megrendelők nagyobb része elpártolt tőlünk. A munkások is temérdek kárt okoztak, amíg férjem betegsége miatt nem lehetett köztük. De azért nem panaszkodhattunk, mert még mindig volt annyi megrendelés, hogy három munkást elbirt férjem judokratikus munkás-barátkozás szörnyet-halt, igy hirdeti azt a gyászjelentés; a drága halottuk porhüvelyét Palesztinába szállítják ; misét nem mondatnak ; de az aj-waj-t a börzén fogják eljajveszékelni. A halottnak sok apja van, csupa szereplő, bécsi notabilitás; anyja pedig a szabad szerelem ; gyermekei : az istentagadás, rágalom, verekedés, curruptio, csőd! Ha nálunk hal meg majd egyszer a liberalizmus, akkor a többi gyerek közt, ott lesz majd a provízió is ! Mi is, mint a bécsi humoristák, tisztességből csendes részvétért fogunk a gyorsan elpárolgott jelenség részére könyörögni ; de koszorúkat kikérünk magunknak. Minek költségbe verni a szegény gyászolókat. A köpés bécsi humor azonban csak foghagymakoszorúkat emleget, mintha bizony nem magyar vanília volna a foghagyma, hanem osztrák. Ebben a bécsieket mi már nem követhetjük. Ha ők eltiltották a hagyma-koszorúkat a koporsóról ; mi tekintve a magyar vanília specialitásos voltát, ezt hajlandók leszünk megengedni. De csak is foghagyma-koszorút engedünk meg; minden másneműt kikérünk magunknak. — A néppárt tevékenysége. Bámulatos volt az a tevékenység, melyet a néppárt a képviselőházban az appropriacionális vita alatt kifejtett. A 280 tagból álló nagy kormánypártból mindössze csak hárman beszéltek e törvényjavaslathoz ; a 34 tagból álló nemzeti pártból csak egy beszélt: az 51 tagból álló álló Kossuth-pártból is csak egy; a 8 tagu Ugrón pártból egy; a kis néppártból heten beszéltek. Ezen buzgóság arányában a kormánypártból 140 beszédnek kellett volna elhangzania. Ámde ott nincs kötelességtudás, mint a néppártnál. Ez a kis pártocska úgy érzi magát, mint háborúban a legvitézebb csapat, melyet a legnehezebb pontokra állítanak s legelői küldnek a tűzbe. A néppárt állandóan tűzbe van, mert folyton harcol, igazi magyar becsületességgel teljesiti kötelességét. Bámulnak rajta még az ellenségei is. Először kicsinyelték, majd mosolyogták, most már respektálják, s oly komoly ellenfélnek tekintik, hogy a szabadelvű párt korifeusait, Csáky Albint, Tisza Istvánt küldi ki ellenük. A kormánypárt is kénytelen bevallani, ha savanyu arccal is, hogy ez oroszlán-bátorságu kis párt emberül megállja a helyét. — A nemzeti párt a sajtószabadságért. A nemzeti párt legutóbbi értekezletén az »esküdt bíróságról* és a »bünvadi perrendtartás« életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatokkal foglalkozott. Az elsőre vonatkozólag a törvényjavaslat 35-ik §-a ellen, mely az esküdtbiróságok működésének a minisztérium általi felfüggeszthetéséről szólt, határozott álláspont elfoglalásában állapodott meg folytonosan munkával látni és az én kétezer forintom is meg volt érintetlenül. Lassan azonban minden megváltozott, a megrendelés napról-napra kevesebb lett, utoljára már annyi munka sem volt. amennyit férjem maga megtudott volna csinálni; ezen időnek már lehet vagy nyolc éve. Férjem, e kétségbeejtő jelenségnek abban találta magyarázatát, hogy akkoriban lett szentesítve az ipar szabadon gyakorolhatóságáról rendelkező ipartörvény. Látod, monda férjem, azért maradtak el az én megrendelőim, mert most már a boltokban is lehet cipőt kapni, még pedig igen olcsó áron. Kevés megtakarított pénzünk napról-napra fogyott, s hogy a bajnak elejét vegyük, elhatároztuk, hogy elköltözünk más városba. Midőn már teljesen útra készek voltunk, eljött hozzánk az egyik cipőkereskedő és előadta férjemnek azon tervét, miszerint ő nagyobbítani szándékozik üzletét s keres egy olyan szakembert, ki képes volna üzletében a szabászi és munkavezetői teendőket elvégezni, s végre rábeszélte férjemet, hogy fogadja el nála azt a felajánlott állást. Mivel igen magas fizetést ajánlott, én sem voltam ellene, mi tehát maradtunk. Oh! mi együgyűek, bár ne tettük volna. Hittünk a sima beszédű kereskedő szavaiban, kiben mi mentő angyalunkat láttuk. A kereskedő pedig nem az volt, a minek tartottuk, nem becsületes, de rosszlelkű, hitvány, gazember, ki tervszerüleg tett bennünket tönkre. Lassankint annyira telebeszélte eget-földet igérő, mézes-mázos szavaival fejünket, hogy férjem végre üzlettársa lett annak a csaló himpellérnek, s odaadta neki befektetés végett minden pénzünket és hozományomat is. Két évig aztán csak meg-