ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-04-04 / 14. szám
II. évfolyam. Esztergom, 1897. április 4. 14. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNTFT KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-űt, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden birdetés. után 30 krajcár. Fölforgató irány. Esztergom, április 2. O E szavak kal akart a megbélyegezni Magyarországnak gyászos emlékű kultuszminisztere, Csáky Albin gróf, a néppártot és annak működését. Eddig azt hitte minden józan gondolkodású ember, hogy a nemes gróf ur volt az, a ki Magyarországon mindent fölforgatott, s ime most ö áll elö s vele a liberális párt és a keresztény néppártot vádolják a fölforgatással. Igenis a liberális politika volt az, a mely Magyarországot kiforgatta ezeréves alapjából. Elvilágiasitotta a házasságot, letörülte Magyarországról a keresztény jelleget, egyenjoguvá tette a hitetlenséget a hithüséggel, lehetővé tette, hogy amaz a törvény alapján szervezkedjék, s emezt ezeréves jogaiból kiforgassa. E célból fölforgatott mindent az alapoktól kezdve egészen föl az épület tetejéig. De nemcsak vallási téren, hanem ugyanazt tette a közgazdaság, ipar és a politikai élet terén is. A gazdaságot kiszolgáltatta a nagytökének, a kisiparost a szabad verseny prédájává tette, a papiros búzát föléje helyezte a gazda véres veritek ével áztatott búzának, meghonosította a provízió különböző nemeit, ugy hogy manap már nem is tudnak üzletet kötni anélkül, hogy maguknak egy kis províziót ki ne kössenek. Annyira fölforgattak mindent, a mihez eddig Magyarország népei szívósan ragaszkodtak, hogy rá sem lehet ismerni a régi Magyarországra. De hogy is lehetne, mikor most már fából építenek vashidakat, bűnös manipulációk mentesítésére kigondolnak paralysis progressivákat, nem találnak behne semmi kivetni valót, ha a honatyák egy kis közbenjárásért hatvanezer forintos províziókat kötnek ki maguknak, s heteken át törik rajta a fejüket, hogyan lehetne segíteni a liberális képviselőkön, a kik képviselői állásukat, az állammal szerződéses viszonyban lévő vállalatoknak rendelkezésére bocsátják. Magyarország keresztény népei nyögnek az áldatlan egyházpolitikai törvények súlya alatt. A lefolyt barbár választások alatt az egész ország visszhangzott a revíziótól. Magyarország keresztény népe ennek zászlaja alá sorakozott, s kitartott annyira, hogy csak a választási elnökök gazságai és a katonák szuronyai voltak képesek a nép akaratának jogos nyilvánulását elnyomni. És a revízió? Valóságos réme a kormánynak! S ime egy másik törvény, a melyet eddig sohasem alkalmaztak komolyan, kényelmetlen sok képviselőre ::ézve, a kik óriási hasznot húznak a bankoktól. De ezeket nem kényszerítik a lemondásra, hanem előáll a készséges kormány és azonnal kilátásba helyezi az összeférhetlenségi törvény revízióját. Ez a fölforgatás, a mit a liberalizmus előidéz. Midőn pedig a keresztény népnek tizennyolc bátor képviselője mindezektől a bajoktól meg akarja Magyarországot tisztítani, akkor kiáll a liberalizmusnak gyászvitéze, Csáky Albin gróf és a néppártot vádolja föl forgatással. Hát tanult a gróf ur logikát ? Ki volt az, a ki Magyarországot fölforgatta? Nem ö és az ö liberalizmusa? A keresztény néppárt legfölebb vissza akarja forgatni azt, a mit a liberalizmus fölforgatott, az pedig nem fölforgató irány, hanem egészen jogos visszahelyezési pör. És a gróf urnák ezen kijelentéséhez tapsolnak ! Amiért manap kinevetnék Európának bármelyik parlamentjében, azért minálunk éljeneznek és a szónokkal kezet szorítanak. Mi azonban mindezekre azt mondjuk, hogy jól van ez így. Ez a liberalizmusnak utolsó erőfeszítése Magyarországon. Be fogják minálunk is a népek látni, hogy ez egy hazug rendszer, a mely csak a saját előnyeivel törődik, de nem a nép javával. Minél vakmerőbb lesz a liberalizmus, annál biztosabb és annál hamarább be fog következni a bukása. Teljesen lehetetlen ugyanis, hogy a nép be ne lássa, hol vannak valódi barátai. Ugy volt ez mindenütt, s úgy lesz minálunk is. A néppártnak a földadó leszállítása és a börzeadó behozatala iránt benyújtott javaslatát egyhangúlag s mintegy parancsszóra szavazták le a liberális urak. Nem volt köztük egy sem, a ki rá mert volna szavazni. Ok, a kik a választások alatt eget-földet Ígértek a föld után élő gazdának, most, hogy a legelső alkalom kínálkozott a szegény gazdát segíteni, a gazdák ellen fordultak. Hát csak tovább így liberális urak. Minél inkább állanak ellen a nép jogos követeléseiAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Emléksorok Pannonhalmáról. — Latin eredetijét irta: d)\ Wargha Samu*) — Mi kelti dalra, lantom, húrodat, . Keresztülzúgva e szent halmokon? Mi oly derült örömsugár ragyog, Minden szemen és minden homlokon ? Feléd ragyog amaz örömsugár, Kit a múzsa testvérünkké avat, Kit Jusztinunk szive mélyébe zárt; Oh, nyújtsd felé baráti jobbodat! *) Hegedűs István, a classica philologiának nyilvános rendes professzora a budapesti egyetemen, régi óhaja szerint meglátogatta Pannonhalmát az 1896. évnek nagy vakációja alatt. Tatában saját nyaralója lévén, könnyen átrándulhatott a messzelátszó, kies Pannonhalmára. Itteni benyomásainak hatása alatt irta szép költeményét a pannonhalmi templomról s egyben hozzáfűzte reflexióit is. A költemény Írására sétálgatás közben Kroller Miksa, főmonostori perjel, birta rá azzal a felszólításával, hogy mig a pannonhalmi két philologus (Wargha Samu dr., főiskolai igazgató és alperjel, és Bódiss Jusztin dr., tanár) latinul és görögül szólaltatnák meg kobzukat, addig Hegedűs magyarul zengje el a látottak nyomán fakadt érzelmeit. Körülbelül egy időben fogták el Múzsáikat a nevezett férfiak, s a legrövidebb vers, mely ó-görögül van irva, négy hexameterben fejezi ki dr. Bódissnak baráti hő érzelmeit Hegedűs István iránt, amelyeknek megpecsételéseül Ciceróról szóló értekezését ajánlja fel neki. A három költemény sz. Benedek napján jelent meg a „Dunántúli Hirlap"-ba.n. A latin vers irója dr. Wargha Samu (alkaiosi formában) a pannonhalmi szelíd Múzsák örömével köszönti a szintazon irányú koszorús költőt. Kedves szolgálatot vélünk Örvendezzünk, barátim, itt van ő, Kinek érdemfüzért jelez neve: Hogy koszorú övezze majd fejét, Keresztségben „István"**) nevet nyere. Ki ö ? Tán Marsnak ádáz fegyvere Villog kezében s kéztusára hív ? Keblén talán vértet s pajzsot visel, S alatta vérre szomjazó a sziv? Nem ott, nem harci síkon szed babért; Örök művészet magvait szedi Athén s Rómának ősi romjain, S ifjú sziveknek mélyén elveti. Pannonhegy ifjúsága, néked is E kertből nyújt szellemvirágokat; Rebegjen, érte hála-szózatot Az érző sziv, az ihletett ajak! Tudós homlok örökké tündököl, Nem hal meg az, enyészszék bár pora Ragyogsz te is Kárpát határi közt, A Phlegeton el nem ragad soha. Gondolj reánk, akár kies Tata Berkében andalogsz, akár hazánk Fővárosában töltöd napjaid: Pannonhalmára emlékezz' s reánk! azért tenni t. olvasóinknak, ha az esztergomiak előtt kegyeletes emlékezetben megtartott Wargha Samu alperjel úr latin költeményét magyar fordításban közöljük. **) Görögül: azé(pavoq — koszorú. Árnyképek az iparos-világból. A szocialisták egyre hangoztatják, hogy osztály-öntudat kell a munkásnak, s hogy mig az föl nem ébred benne, addig hiába való minden sápogás és panasz. Valami igaz van e buzdító szóban, de több félreértés kerül ki belőle, mint amennyi betű van benne. Öntudat, öntudat; öntudatosságból van elég: hiszen a sok öntudatosságtól züllik szét minden rend, s válik dirib-darabra a társadalom szervezete. Ne azt mondják, hogy öntudatosság; de mondják, hogy hozzáértés, műveltség, tájékozottság, szakképzettség segit az iparosokon s egyáltalán a munkán. Addig, mig a munkások nem fognak birni annyi képzettséggel, hogy önmaguk vegyék kézbe saját boldogulások s érdekeik ügyét; addig, mig az iparosok nem emelkednek a mai társadalom műveltségi színvonalára, melyen értsenek s döntsenek s ne csak vezettessenek és elöntessenek s döngettessenek másoktól, addig nem segit rajtuk senki. E bevezető sorok után méltán azt mondhatjuk: de ha oly iparosaink lesznek, mint Esztergomban többen vannak, s ha az elsők közt olyanok állnak majd, mint a milyen Wanitsek Rezső, kinek fölolvasását mult vasárnap a kath. legényegyletben élveztük: akkor a magyar iparra is ráhasadt egy jobb jövőnek hajnala. A fölolvasásból sugárzik az igazi iparos és munkás-öntudat, meleg, lelkes részvét az ipar nyomorúsága iránt, a javulás s javitás eszközeinek helyes fölismerése, egy mélységes erkölcsi irányzat, mely lefőzi a szabadságban utazó európai törvényhozásokat. A fölolvasásból a következő megkapó részletet adjuk: Körülbelül négy éve lehet, hogy az 1. fokú iparhatóság részéről én is műhelyvizsgálói teendőkkel bízattam meg. Megbízatásomat nem úgy fogtam fel, mint azt igen sok elődöm tevé, t. i. hogy nem mentek megbízatásukat teljesíteni sehova sem.
