ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-03 / 1. szám

nek fokozása, miután a szenvedély és önzés megsemmisüléssel fenyegeti korunk társadalmát. A veszélyekben a gyenge emberi lélek, mint a vergődő madár, mindig a valláshoz fordul, nem nélkülözheti a természetfölötti világ magasztos hatásait, áldó sugarait, — kell tehát az egyháznak társadalmi erejét és fontosságát minél nagyobb téren irányadóvá tenni, hogy az eszményi világ gazdag vigasztalásaiban részesitse azokat, kik e földön áldozatoknak látszanak. A múlt tapasztalatai ne törjék meg bizalmunkat, melylyel a jövőre tekintünk; ne törjék meg akaratunkat, melylyel dolgozunk. Meggyőződésünk, hogy törekvéseink müvét be fogjuk fejezni, mert az uj hajnal sugarait már látjuk a látóhatáron. Bármily mély sebeket rejt tehát a múlt emlékezete, azért nemcsak a bánat forrása, hanem a lelkesedésé is. A múlt sirjánál nemcsak a veszteséget érezzük, hanem rajta okulva, a munkásságot is. A méla fájdalom és a tetterő, mely eltölti szivünket, enyhit is, fölemel is. A bánat felhőit mintegy megaranyozza a kötelesség fénye. Kisérje az isteni kegyelem világossága a nemzet törvényhozását a vallási és nemzeti hagyományok ösvényén előre. Legyen a nemzeti erő az isteni erőhöz emelve és hozzon áldást a honnét vár, a népek és királyok Istenétől. — A pápa a hercegprímáshoz. Vaszary Kolos biboros érsek, hercegprímás karácsony napja alkalmából szokás szerint üdvözlő levelet küldött a pápához, amelyre XIII. Leo pápa a következőleg válaszolt: »Kedves fiunk ! Üdvösséget és apostoli áldást! Leveledet, a melyet Krisztus születése napja alkalmából hozzánk küldöttéi, mint a te odaadásod tanúságát, örömmel fogadjuk. Mert szeretetünket úgy Te, mint az egész magyar nemzet nagyon kiérdemeltétek. Ezt mindig emlékezetünkben tartjuk. Azon-jóakarat felől pedig, a melylyel irántad és néped iránt a jövőben is viselkedünk, legkevésbbé sem kételkedjél. S mig a reánk bizott hivatalért hálát adunk, apostoli áldásunkat, szeretetünk zálogát, a legkedvesebben küldjük Neked és a Te gondjaidra bizott híveknek.« Ő Szentségének ezen válasza jele azon bizalomnak, a melylyel Biboros Főpásztorunk iránt viseltetik, s melyet minden magyar katholikus hálatelt szívvel vesz tudomásul. — A képviselőház munkarendje. A képviselőház karácsonyi szünete elnyúlik csaknem január hó közepéig. 11-én lesz az első ülés, amelynek napirendjére kisebb javaslatok vannak kitűzve : bizottsági jelentések vicinális vasutak dolgában, zárszámadási jelentések, továbbá egy törvényjavaslat is az olcsó marhasó dolgában. Lehetséges, hogy időközben formális rövid ülést is tartanak és Szilágyi Dezső elnök felhatalmazást is kér arra, hogy szükség esetén ilyen ülést egybehívjon. Az érdemleges tárgyalások, mint ezekből látszik, legfeljebb 12-én kezdődnek, dehogy mely fontosabb előterjesztések kerülnek napirendre, azt a kormány mély titokban tartja. Vagy a költségvetést, vagy a kiegyezési javaslatokat kell elővenni és valószínű, hogy a kormány mindenekelőtt a költségvetést akarja biztosítani és annak tárgyalását fogja kérni. — „Emlékirat." Dr. Haydin Károly fővárosi ügyvéd, a köbölkuti kerület volt néppárti képviselőjelöltje egy röpiratot adott ki, a melyben bukásának indokolását illetéktelen kommentárral kiséri. Nem lehet terünk a röpirattal, melyet nem is küldtek be hozzánk, érdemlegesen foglalkozni, mert a röpiratok legtöbbször az iró szubjektivasának jellegét viselik magukon s e röpirat is nem egy párt, hanem egy férfiú egyéni nézetének megnyilatkozása. Ha mégis tudomást veszünk Haydin röpiratáról, tesszük azt annak egyes hibás, téves és illetéktelen indokolása miatt. Értjük, ha valaki iiem egyhamar felejti el bármely ügyben vagy téren a bukást, s mi is csak sajnálni tudjuk, hogy nem Haydin lett a köbölkuti követ. De az már a szenvedély kinövése, mikor valaki oly tényezőt okoz bukásáért, a ki a pártok ügyeibe be nem vonható. Az elkeseredés nem jó inspirator, s igy nagyban tévedett Haydin Károly, midőn Magyarország hercegprímását bevonja és felelőssé teszi az ő ügyéért. Azt feltételezni is abszurdum, hogy a püspöki kar, élén a hercegprímással, ellentétbe helyezné magát a néppárttal, de az ismét nem ismeri egy főpap hivatását, aki azt kívánja tőle, hogy kortesnek csapjon föl, s a pártküzdelmekben oly tényező legyen, mint más választó polgár. Egy püspök, aki főpásztor s Magyarország hercegprímása is, a pártok csatájába nem elegyedhetik, a küzdelmek fölött áll, lehet neki, s kell is hogy legyen politikai krédója, de annak érdekében a a választási izgalmakba nem bocsátkozhatik, mert a püspöki tekintélyt meghurcolni s esetleg a párttusák inzultációjának kitenni nem szabad. Csak sajnálni tudjuk, hogy egy oly férfiú, mint Haydin az elkeseredéshez fordult tanácsadásért. Ha minden bukott néppárti képviselő igy tenne, hol marad a lélek hősiessége, az elvben való erős hit, a mely a verességben nem lesz kicsiny hitüyé, s a melyet a küzdelem megszokott edzeni a további munkásságra. Ä néppártra óriási megpróbáltatások várnak, nem szabad tehát azoknak kislelküvé lenni, akik már sebet kaptak. A néppártnak s igy Haydin Károlynak is elszánt lélekre, a megpróbáltatások átölelésére van szüksége; valamint a mennyország erőszakot szenved, úgy a néppárt politikáját szintén szenvedések árán fogja elérni. Ne rontsuk tehát és ne bántsuk az alapot, amelyre építhetünk, s ne tegyük pellengére a tekintély szent elvét, melyet egy főpásztor iránt megőrizni hivatásos kötelesség. — A oarsi alispánválasztás. Lapunk 51-ik száma már hirt adott a barsi alispánválasztás eredményéről, de nem lesz érdektelen dolog reá kissé bővebben kitérni, mivel az a választás is csak azt mutatta meg, hogy szervezkedés nélkül még a független érzelmű barsi ellenzék is csak úgy tudja keresztülvinni jelöltjét, ha a főispán úr is úgy akarja Az előző alispánnál úgy akarta. Harcot színlelt Ruffy ellen, mutatta hogy neki Kuffy nem kell — s az ellenzék beugrott, megválasztotta dr. Ruffy Pált, a kinek tulaj donképen a főispán úr nyitotta meg az alispáni széket. S most? — Beszéljenek a tények. A három számbavehető jelölt közül az egyik, Ordódy Endre lévai szolgabíró, független gondolkozása miatt kegyvesztett a főispán és pártja előtt annyira, hogy Ordódy nem is akart föllépni épen ez oknál fogva. Az ellenzék nagy része azonban nem nyugodott meg Ordódy ezen elhatározásában, s addig sürgette, mig végre Ordódy — kit 20 éves megyei szolgálata, pártatlansága és igazságszeretete amúgy is jogosítottak a fellépésre, rászánta magát s az utolsó napokban fellépett. De az ellenzék egyik másik része ekkor már Kosztolányi Aurél mellé sorakozott, annak igérte oda szavát, mivel ezt gondolta egyedüli jelöltnek s igy esett meg, hogy az ellenzék két jelölt nevével ment bele a választási küzdelembe a főispán úr és pártja nagy örömére. Ily előzmények mellett virradt föl dec. 17-ike, a választás napja. Természetesen a főispán úr jelöltje. Simonyi Béla kapta a legtöbb szavazatot mindjárt az első szavazásnál. De mert absolut többsége még sem volt, megkellett ismételni azt Simonyi és Ordódy között, mint a legtöbb szavazatot nyerők között. S ekkor Kosztolányi pártja a helyett, hogy elvtársa győzelmét elősegítette volna, Kosztolányi jeladására, ki pártjából elsőnek szavazott Simonyira, — szép nótára, a Karsayék kedvenc nótájára húzott, amelyik úgy kezdődik, hogy: »Lehullott a rezgő nyárfa ezüst szinü levele.« Mily másképen hangzott most ez a dal. Mintha feltámasztani akarná a drága halottat. És a Fenyő Ida csöndes zokogása olyan szép kiséret volt ahhoz a szomorú nótához. Nem szólt semmit, ajkai nem nyíltak meg panaszra, csupán csak a szive zokogta: Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves . . . „E^y régi okmánylelet." A hírneves Auwarthe (olv. Eiwert) éppen most tartja az északamerikai Unió államokban fölolvasásait. Impressariója kiséri útjában és mindenütt óriási reklámot csinál neki. A közönség csak ugy özönlik, hogy meghallg e szellemes iró humortól szikrázó ötleteit. Bejárja az EgyesültÁllamok minden nevezetesebb városát, megfordult már New-Yorkban, Pittsburgban, sőt Chicagóban is. A fölolvasás előtt óriási plakátok jelennek meg a falakon s rajtok ökölnyi betűkkel: »Itt a hires Auwarthe ma este 7 órakor a Britt Hotel nagytermében kezdi meg felolvasását. Belépti dij 1 dollár. A fölolvasás mindaddig tart, mig a hallgató közönségnek legeslegutolsó tagja is nevetési görcsöket kapván, megszökik. A kinek nevető kedve van, ne mulaszsza el a kedvező alkalmat, a mely oly ritkán kínálkozik. Föl polgártársak, nevessünk, hisz csak 1 dollárba kerül!« A jelenlegi amerikai divat szerint, kétféle fölolvasások vannak. Mind a kettő abban egyezik meg egymással, hogy rendkívül soká tart. Vannak humoros és komoly fölolvasók. Az előbbiek közé tartozik a már emiitett Auwarthe. A humoros fölolvasások mindaddig tartanak, mig az egész közönség nevetéstől rángatózási görcsöket nem kap s el nem szökik, a komoly felolvasóknak pedig mindaddig kell olvasniok, mig az egész publikum, kifáradva a hosszas hallgatásba, el nem alszik. — Főképpen a legutóbb lefolyt elnökválasztás alkalmával beváltak a fölolvasások, mint hatalmas kortes eszközök. Ugy az arany- mint az ezüst-valutás párt emberei tartottak fölolvasásokat amerikai stylusban. A győzelem a Mac Kinley pártjára dőlt el, nemcsak azért, mert az ő emb*erei a leghoszszabb fölolvasásokat tartották, hanem azért főkép, mert ő az arany-valutának lévén hive, aranynyal győzte meg a tisztelt közönséget, illetve a mélyen tisztelt választó polgárokat a Mac Kinley bili hasznos voltáról. Az aranynak nagyobb a vonzó ereje mint az ezüstnek, a mit, ugy hiszem, a mi intéző kormányköreink sem vonnak kétségbe. Miutánk pedig alapszabályaink 5. §-a értelmében a politizálás körünkből ki van zárva, ne tessék félni attól, mintha én talán most politizálni készülnék. Isten ments; a politikához és a korteskedéshez nem értek, nem is foglalkoztam vele, de az amerikai fölolvasások annyira megragadták lelkemet, annyira megnyerték tetszésemet, hogy midőn körüknek n. elnöke fölszólított, hogy egy kis rövidke fölolvasást tartsak, azonnal megfogamzott bennem a terv, hát ha sikerül ezen érdekes amerikai fölolvasási divatot nálunk is meghonosítani ? és miként az itt előttem fekvő óriási iráscsomók bizonyítják, talán szándékom sikerülni is fog. Midőn Esztergom városához hozzáépített négy község egyesítése megtörtént, a levéltári átadáshoz mint szakértőt kutatások céljából a szentgyörgymezei községi hiteles levéltárba engem is meghívtak. Kutatásaim közben a szerencsés véletlen kezeim közé juttatta ezen okmányokat is, melyek érdekes fényt vetnek a jelen század első évtizedeire és talán nemcsak a történet és régész tudósokat, hanem a m. t. közönséget is érdekelni fogják, annál is inkább, mert magyar nyelven vannak irva s könnyen érthetők és a mi közönségünk pedig olyannyira szereti a fölolvasásokat, hogy rendszerint nem sikerülnek. Közbe-közbe beleszúrom az én kiegészítő magyarázataimat és legalázatosabban esedezem, végtelenül hosszú és mondhatom rendkívül nagyrabecsült türelmükért, melyet ez alkalommal jó hosszú időre igénybe venni szándékozom. A történelem múzsája, mely minket történettudósokat kutatásaink közben sokszor a legfontosabb okiratok megtalálására vezet, e váratlan pillanatban nekem is kezem ügyére járt. A szentgyörgymezei hiteles levéltár ladula 53, Capsula 27, fasciculus 17 alatt találtam e hatalmas iratcsomót. Ha tudták volna a szentgyörgymezeiek, mily fontos okmányaik vannak, akkor bizony sem a nyerendő vágóhíd, de sőt még a sertés piac és a legújabban a villamos kivilágítással egyetemben kilátásba helyezett és a Széchenyi-térről oda vezetendő villamos vasút kedvéért sem mentek volna bele az egyesítésbe. Ezen iratok, szalagokkal szépen átkötve, ezt a címet viselték : nemes, nemzetes szerelemmezei és ámor-