ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-07 / 23. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. június 7. 23. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A szent korona ünnepén! Esztergom, június 6. István, a magyarok uj fejedelme leszáll aranyos székéről, fafeszületet vesz kezébe és evangéliumot, hogy a magyar magyartól, a nemzet az ö fejedelmétől hallja az Istennek igéit. Aki uralkodik az egész ország fölött, az testvéreinek nevezi alattvalóit, rámutat a keresztfajára, az isteni sziv szeretetébe füröszti népét és feltűzi tornyainkra a keresztet és magyar zászlót. Európa őrszeme már helyén áll, de az állam alkotásnak még nincs alkotmányos államformája. Hova forduljon az ifjú állam, annak fejedelme, hogy szentesítve lássa alkotását? Ha a császárhoz fordul, ha attól kér királyi koronát az akkori nemzetközi jog szerint, annak felségi jogait ismeri el, sőt hűbérese lesz. Ha a pápához, ennek a vallás ügyeiben való felsöbbségét el kell ugyan ismernie, mint minden keresztény hivönek, — de az állam különállása, a fejedelem felségjoga sértetlen. A császárság nyomasztó lett volna az uj állam bimbózó erejére, a pápaság szellemi hatása pedig tápláló, mint az anyatej a csecsemőnek. A fejedelemnek választása ihletett szelleméhez méltó volt. Követséget küld a pápához, kéri nemzetének a keresztény népek közösségébe felvételét s a királyi hatalom szimbólumát: a koronát. A pápa csodálja István hitét s alkotásait, apostolnak nevezi, s angyal által álmában megintve, a lengyel fejedelemnek szánt koronát oda adta a magyarok ifjú fejedelmének, s hogy a hitterjesztés nagy füvében kifejtett buzgalmát megjutalmazza, apostoli souverenitása egy részét önként adja át a magyarok szent királyának. A koronával igy kötötte össze a pápaság az egyházat és államot. Igy lépett frigyre egymással Magyarország és a pápaság. A nemzet megbecsülte a szent szövetséget és megpihent annak árnyékában. Fölnevelkedett s megtermékenyitette az ezeréves fönmaradás magvait. Ezért rajong a magyar a szent koronáért, azért emelte a koronázást oly piedesztálra, mint egy se a többi nemzetek között. Szent előtte a korona, nemcsak azért, mert Isten kijelentésére küldte II. Szilveszter, mert Szentek halántékát övezte, mert a koronázás esküvel jár, ele szent azért is, mert a korona a kapocs az egyház és nemzet között. Meghatva állja tehát körül minden magyar azt az ereklyét, mely fényt áraszt ragyogásával úgy a legelső magyar ember halántéka körül, mint a nemzet történetére! Emlékénél s látásánál szálljon vissza minden magyar lelke a zivataros múltba, és látva fölötte lebegni a szent koronát, tanulja meg benne a nemzet életét megismerni. Mindazon életet és erőt, mely a nemzet szerveiben lüktet, a szent korona tartotta épségben. A koronát ért csapások a nemzet sorsára is kihatok voltak. Az ellene intézett támadások a nemzetet is megtámadták, viszontagsága egyúttal az ország szenvedése volt. Magyarország heterogém nemzetiségi viszonyai mellett a nemzeti egység csak a monarchia szimbóluma: a korona által menthető meg. A korona által jelképezzük a királyi hatalomnak Istentől való származását, és a koronázás figyelmezteti a fejedelmet hatalmának törvényes gyakorlására. Ez köti és pecsételi meg a bizalmat, melyet a fejedelem s alattvaló egymásba helyez. Ez emeli fel a király szivét s teszi atyává, ez lobbantja lángra az alattvaló lelkesedését, s teszi a fejedelmi atyáért élni-halni kész hőssé. A koronázás közjogi tény Magyarország alkotmányában, a vele járó kapocs oly mély jelentőségű, hogy nélküle a királyi hatalom semmis. És mikor a nemzet karja hanyatlott, ereje fogyott, ismét a koronázás gyógyitotta be a nemzeti csapások sebeit, száritotta föl könynyeinket, töltötte el várakozással a nemzeti öntudat forrásait. Magyarország legújabb történetében is azt a borút, mely nehéz árnyékát a jövőre vetette, azt a redöt, mely a királyi homlokon barázdát vont, a koronázás szentsége oszlatta és simította el. A békecsókot, mit Ferenc József a nemzettel váltott, a koronázás pecsételte meg. A történelmi jelentőségű napot, mely az alkotmányosság hajnalhasadását hirdette, a koronázás tette fényessé. És a királyi jelszót: » bizalmam az ősi erenyben« mi ihlette volna meg a nemzet előtt, ha a király fejét nem ékitené szentIstván koronája! Mikor Ferenc József a pesti királydombon szt. István palástjában, kezében az ország jogarával, oldalán szt. István kardjával, fején a szent koronával, az evangéliumra tett ünnepélyes esküvel igérte meg a vallás és az alkotmány védelmét, egy ország, egy nemzet szive dobbant meg, mert előtte állt a koronázás által megszentesitett és törvényesített király, felruházva a kormányzat, a hatalom és felségjog attribútumaival. Úgy következményeiben tehát, mint kötelességeiben mély, elhatározó, sőt életbevágó tényt képvisel a koronázás, lehet mondani, magában foglalja a keresztény királyság eszményi szépségét. Legyen azért dicsősége annak, ki szt. István koronáját ma viseli, legyen ereje a legelső magyar embernek, ki imádja Istenét és atyja népének. Találja meg benne a király a fejedelmi léleknek megnyugvást nyújtó kapcsot: az állam és egyház közötti testvéri frigyet, melyet a koronázási eskü szentsége tett felbonthatatlanná.