ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-28 / 26. szám

mány a praktikus s a magyar nép érdekeit szolgáló reformgondolatokra retortákat alkalmazott, hogy leszűrhesse belőlük s lecsapolhassa a hasznosat s az életrevalót, e retortázás műveletével sikerült neki a liberális párturalomra nézve ellenszenves irányzatokat agyonütni, vagy a politikai állambölcsesség netovábbja gyanánt kivételes törvénycikkeket érleltetni. Mit tett mást'? Semmit. Igaz, ha nem is tett mást, de történt más j is. S mi az ? A kormánypárt maga is undorodik önmagától. Vannak benne elemek, amelyek megvetéssel fordulnak el ez alkotmányoskodó komédiától ; ezeket már most a janicsárok ki akarják dobni. A jelszó : a pártnak fölfrissitése. Ez a fölfrissités bizony jól esnék neki; csakhogy lehet-e elvénhedt teremtő elvekkel ? Nem lehet; fölfrissiteni az ily szervezetet legfeljebb izgató szerekkel lehet; ha ugyan van belőlük háromszáz, négyszáz embernek való. Az izgató szerek ugyanis a részvénytársulati igazgatóságok, bank- és minisztériumi tanácsosságok s más efféle 10—12 ezres jövedelmi csapocskák. De hát Bánffy ur is alighanem azt kényszerül mondani, amit Scitovszky néhai kardinális mondott egykor : carissimi, multi estis, barátim, sokan vagytok, mindegyiknek nem jut. No, ha nem jut, minek legyen akkor az ember kormánypárti képviselő ? A másik dolog, a mi történt az, hogy mialatt a parlamenti ülésszak végén máshol a miniszterek megbukott javaslatokra is tekintenek vissza ; addig nálunk minden kormány-gondolatot, mintha csak Jupiter szemöldökrángatása volna, szolgálatkészen végrehajtani, s törvényerőre emelni sietnek. A kormány nálunk le nem szavazható, még ha Bánffy ur kapitoliumából is veszi minden értelmiségét és politikai bölcsességéből hitelképességét. De már annyi belátás van Magyarországon, hogy ez a kapitolium s ez a politikai bölcsesség nem biztositéka, hanem sirásója létünknek. Ennek a kapitoliumnak lehetnek egy időre gággogó lúdjai, melyek megmenteni igyekszenek a drága főt, ezek a m. t. kormánypárti képviselők, de nem lesznek hősei; pedig hősök nélkül a kapitolium négyszáz ludnak dacára is eldől. Milléniumi koronák. O A milléniumi emlékek között nem az utolsók a milléniumi koronák. Ezeket a kormány a törvényhozás fölhatalmazásával vezette. A többi koronáktól abban különböznek, hogy nem fényesek s mindegyiknek van egy külön saját tokja. Az államnak mindenestül 27 krajczárba kerül darabja, de kurzusuk 1 frt, már t. i. ha valaki veszi; ha el akarná adni vagy pénz gyanánt fölhasználni, 50 krnál többet nem kap érte. De hát végre is ne keressük az árakat, annyi bizonyos, hogy az állam minden ember számára gondoskodott milléniumi emlékről. Igaz, hogy csinál is mellette egy kis rebachot, de a boldog alattvalók mégis jutnak egy kis milléniumi emlékhez. Ezeket a koronákat mindenki megszerezheti. Nem is kell magyar alattvalónak lennie; egy forintjával vásárolhat akár egy kocsira valót. A papságról azonban az atyáskodó kormány máskép gondoskodott. Annak külön milléniumi koronákat készit. Az országgyűlés pénzverdéjében már el is készült a minta, amely után majd veretnek a papság milléniumi koronái. A különbség csak az, hogy ezeket a papság adja majd az államnak és pedig egészen ingyen, nem az állam a napságnak. Csak egy kicsit szólja el majd magát a pap a szószéken s akadjon egy denunciáns — s hogy is ne akadna, mikor a liberálisok oly mesterek a denunciálásban — s megveszik majd a papon az 1000 milléniumi koronát. Mindenesetre szép emlék és a magyar liberálisokhoz illő hálanyilvánitás, hogy a papság oly lelkesedéssel vett részt a milléniumi ünnepeken. Még megérjük majd, hogy püspökeink valamelyikét, akik semmi költséget sem kiméivé részt vettek a június 8-iki fölvonulásban, hogy annak fényét emeljék, ugyanazon diszes hintóban majd a börtönbe hurcolják, vagy fizettetnek velők ezer milléniumi koronát. Hiszen az Isten igéjének hirdetésében ők is papok s őket is denunciálhatják a liberális spiclik. Mert ha a hesseni kanzel-paragraf nálunk is törvénynyé válik, mindenre el lehetünk készülve. Ad vocem »hesseni.« Ismeretes minálunk a hesseni légy. Ügy gondoljuk, hogy ez a paragrafus is amolyan hesseni légy lesz. Ezt is Hessenböl hozta a kormány. Azért csak nevezzük el ezt is »hesseni légynek.« Az eredeti hesseni légy pusztítja állatjainkat; ez a másik fogja pusztítani papjainkat. De mig a papokat pusztítja, az állam pénztárát milléniumi emlékkoronákkal tömi Rendezik a kongruát, hogy a papságnak legyen miből fizetnie a milléniumi ezer koronát; ezeket majd behajtják, hogy legyen miből fizetni az — anyakönyvvezetőket. » Kiállítási levél. Budapest, június 26. A fiatal mamák kedvéért e levelemet a gyermek-pavillon ismertetésével kezdem, mely igen kedves látványt nyújt a szemlélőnek. A középső teremben gyönyörű keresztruhákat találunk, melyek mindegyikénél fel is van tüntetve, hogy melyik herceg, vagy gróf tulajdonát képezik, mindjárt a bejárat mellett Mária Terézia gyermek-kocsiját pillantjuk meg. E középső teremből kis kertbe vezet az út, melyben hinták vannak a gyermekvilág szórakoztatására, jobbről-balról pedig termek, hol bölcsőket, balra ruhákat, kis székeket, asztalkákat, játékszereket, de sőt cukorkákat is láthatunk, s ez utóbbiakat szivesen el is adják jó pénzért, ha valamelyik baba-látogató kivan belőlük és szépen kérvén a kis mamát, vétet vele A gyermek-pavillon közelében van a balneológia, hol a nevezetesebb fürdőhelyeket láthatjuk gyönyörű perspektívában. Ott van többek között Herkules-fürdő, Koritnica, Teplic, Bártfa, Rajec, Tátra-Füred stb., melyek egy-egy fülkében feküsznek. s nagyon sok látogatót vonnak magukhoz. Egy külön álló fülkében pedig fényképeket láthatunk, melyek plastikusan tüntetik elő az. egyes fürdőhelyeket és körben vannak elhelyezve. E pavilion ép oly érdeklődést kelt, mint az előbbi, s aki csak két-három napra jön hozzánk, egyikét sem mulasztja el megtekinteni. Megérdemli a fáradságot ajustitia pavillonja is, mely valamivel odább van, a szalámi-kóstoló mögött. E csarnokban legérdekesebb a rabok munkája, melynek gyümölcsei, az egyes tárgyak — mint székek, asztalok, ágyak stb. — olcsó pénzen eladók is. A falakon a volt igazságügyminiszterek arcképei láthatók, melyeknek vonásai elmúlt időkről regélnek és szinte jól esik Deák Ferenc képe előtt elgondolkodni. Csak aztán vissza ne tekints, kedves szemlélő, mert a túlsó oldalon Szilágyi Dezsőt pillantod meg és akkor menthetlenül az evésre gondolsz, ez pedig a legszolidabb körülmények között is belekerül 84 krajcárba s igy sem kapsz egyebet, mint 8—9 szelet szalámit, egy pohár sört és kenyeret. A justitia csarnokában régi börtönt is lehet látni, melyhez a lejárat egyúttal kimenet a pavillonból. Itt nagyon sokan pórul járnak, mert amint olvassák : lejárat a fogházhoz, csupa kíváncsiságból mindjárt le is mennek, anélkül, hogy a pavilion többi részét látták volna. Lent aztán megbámulják a hosszúkás, szűk börtönt, melyben viaszk-alak is van, amint kulacscsal meg kenyérrel a kezében, szomorúan ül a gyékényen, majd a másik lépcsőn akarnak fölmenni, egyszer csak szép, fás területen találják magukat, s aki persze ismeretlen, ugyancsak nem igazodik el magától. Találgatja persze, hogy merre is kellene csak menni, de biztosan nem oda jut, a hova szándékozik, hanem egészen más felé. Pl. a közoktatásügyi pavillonba, ahol túl sok a látni való. A legnevezetesebb, úgyszólván az a kis üvegszekrényféle, melyben sub-auspiciis regis gyűrű van; t. i. olyan gyűrű, aminőt Ő Felsége a kitűnően vizsgázó tudósoknak ad. Látunk még egyetemi sceptrumokat, tudósi okleveleket stb. E pavillonban van a vidéki iskolák rajzai, kézimunkái, a szakiskolák produktumai, gyönyörű fa- és rézmetszetek, szóI val annyi mindenféle, hogy az ember alig képes rendszert tartani a kiállított tárgyak megtekintésében. Érdekesen állította össze egyik vidéki tanférfiú az iskolák nemzetségfáját, mely az iskolák egymásból való fejlődését tünteti elő. Az elemi iskola mellékágaként ott látjuk az ismétlő iskolát, az egyetemnél a különböző fakultásokat, u. m. orvosit, jogit, theologiait stb. Mikor aztán valaki négy ilyen pavillont alaposan végig nézett, ugyancsak vonszolja a lábait s pad után néz. hogy leülhessen. Csakhogy a padok is el vannak foglalva, s a melyik szabad, arra bizonynyal nincs ráirva, hogy ingyen, hanem ez: 5 krajcár. S inkább hozzátesz a fáradt szemlélő még 5 krajcárt s megtekintheti a telefon-hirmondó pavillonját, hol leülhet, füleihez teheti a rendelkezésére álló két kagylót, s hallgathatja a katona zenét, ének-szólót vagy más egyebet, ami soron van. E pavillonban pihen is, élvez is, muj lat is az ember. Pihen, mert ül; élvez is, szép j zenét, éneket hallgat, és mulat, mert sokszor nézni való is akad. Pl. aki sohasem hallott a telefonhírmondóról, bárgyún körülnéz, s nem tudja elképzelni, honnan jön a zene ; egyik-másik a falhoz is szoritja fülét, hogy talán a mellékszobában muzsikálnak, mások ezen nevetnének, s mivel nem illik hangosan nevetni, egy-egy elfojtott kacagást hallunk csak: »brü-hü-hü, hi-hi-hi.« . . . A végén pedig azzal a gondolattal távozunk, hogy a mulatság megérte a 10 krajcárt és szinte felvillanyozottan folytatjuk utunkat az egyes pavillonokba, melyekről máskor. Szentpétery. Lourdes orvosi szempontból.* Lourdes —• ez a szó a legélesebb ellenmondások céltábl aj a. Ez a név sok ajakra szánakozó, gúnyos mosolyt csal, de megszámlálhatatlan sok arcra az ihletett lelkesedés pirját is festi. Sokan a babonaság tanyáját, sokan a csodák városát látják Lourdesban. Vannak, a kik a természetfölötti hatalom és erő megnyilatkozásának helyét tisztelik e városban; vannak ismét, a kik szerint a levegő ott telve van suggesztióval, mely betegségeket tüntet el s a legokosabb embert is őrültté teszi. Melyik részen van az igazság? E kérdésben csak az orvostudomány lehet klasszikus tanú és illetékes biró. Az orvos mint a tapasztalat embere szól; azt mondja el, a mi szeme előtt történik. Az orvos a rendelkezésére álló eszközökkel fölismerheti a betegség nemét és fészkét; kétséget kizárólag megállapíthatja a betegnek teljes felgyógyulását; s meghatározhatja szigorú bizonyossággal azt is, tulaj donitható-e a betegségtől való megmenekülés természetes erőknek, suggesztiónak, hypnotizmusnak avagy nem. A geológus nem határozhatja meg oly megbízhatósággal e földnek egymásután következő rétegeiből, a kőzetekből a földnek egykori alkatát, mint a mily föltétlen bizonyossággal állapithatja meg az orvos az előtte lefolyó gyógyulás természetes vagy természetfeletti jellegét. A geológus az adatokból kiindulva csak számitások, következtetések utján juthat el némileg bizonyos, tudományos eredményhez; de e számításai közben nagyon könnyen kikerülheti figyelmét nem egy tényezőnek és körülménynek módosító hatása. Az orvos ellenkezőleg saját szeme előtt látja lefolyni a betegség minden mozzanatát s a teljes felgyógyulás konstatálásához nincs semmi számításra szüksége. Ha nem is dicsekedhetik az orvosi tudomány azzal, hogy ismeri a természetben rejlő és működő erőket egész összességükben; mégis világosan tudja, hogy van egy határpont, melyen túl a természetes erők hatalma megszűnik. Az orvosi tudomány világosan meg tudja különböztetni a működési és idegzavarokat az anatómiai háttérrel biró betegségektől. Az orvosi tudomány teljesen tisztában van azzal, hogy a természetes erők nem képesek lényegveszteséget pótolni, mély * Dr. Boissarie: »Lourdes története orvosi szempontból. « Forditotta : Dr. Haiczl Kálmán.