ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-07 / 23. szám

Az egyetem szelleme. A hercegprímás gyönyörű beszéd kíséretében szentelte föl az »egyetemi kör« zászlóját. Magasztos intelem volt ez az egyetemi ifjúsághoz, melyre ráfér, hogy ily ajkakról halíja, mihez kell ragaszkodnia. Az »Alma Mater« úgyis mostoha anya számára, amit ott hall, akárhányszor tönkre teszi hitét, ideális gondolkozását, szivének éltető melegét. Egy pár éve ily czimű cikksorozat jelent meg egyik napilap hasábjain : »A mi dekatholizált egyetemünk.« Emlékszem rá, hogy nagy érdekkel s még nagyobb fölháborodással olvastuk e sorokat. Többször összejövök egyetemi hallgatókkal, azoktól tudtam meg a következő érdekes dolgokat. Egyik tanár — nomina sunt odiosa — nagyon szépen adja elő szóban és Írásban a magyar irodalmat, de roppantul használja a kálvinista szemüveget. Az irodalom-történet folyamán sorra kerül egy jezsuita iró, a katholikus hallgatók egymásra néznek, mi lesz most ? Egykét semmit mondó szó s letűnik a történet színpadjáról. Jön egy kálvinista iró, roppant kis tehetség, mi lesz most ? Óraszámra beszél róla, lapokban dicsőíti eddig ismeretlen nagyságát. Egyik katholikus iróra került a sor, a világtörténelem is elismeri tehetségét, érdemét, de mert katholikus és hozzá még pap volt, s mivel tehetségéhez nem lehet hozzá férni, elkezdi magánéletét festeni s föltünteti őt, mint erkölcstelen embert. Ilyen ma még az egyetemi katedra is, meg a történelem is. A másik tanár — zsidó a katholikus pénzen alapított egyetemen ! — Szent István levelét fiához Imréhez elemezi. Elmondja komisz magyarsággal, mi az ő (?) véleménye szent Istvánról s végül igy fejezi be: »Tudják Uraim, az az Imre herceg nem lehetett valami korrekt fiatal ember, mivel atyja különben nem adott volna neki annyi üdvös intelmet í« Risum teneatus! Egy tudós jezsuitától hallottam a következőket: Hogyan adja elő egy kálvinista tudós (?) tanár hallgatóinak a pápa csalatkozhatatlanságát. Megy fel komolyan a pápaszemes úr a terembe, előveszi óráját s igy szól: most uraim ÍJ óra, lássák most ide jönne a pápa és igy szólana önökhöz: »Az önök óráján 11 óra, de én azt mondom, hogy most este 8 óra van.« Ha önök katholikusok volnának, ezt el kellene hinniök, mert a pápa csalatkozhatatlan. Én azt hiszem, ebből a tudós tanárból nem annyira az okosság szóllott, mint inkább a vastag gyűlölet. Egy másik zsidó ügyvéd, ki tehát a mi egyházjogunkat is tanulta, igy szól védőbeszéde alkalmával a bíróhoz: »Tekintetes biró ur, mondja ki a jelen esetben, hogy a keresztség semmi!« A biró ur elég drasztikusan, de annál ügyesebben a zsidó ügyvéd körülmetéltetésének megsemmisítésével illetőleg helyreállításával hozakodott elő. Furcsa dolgok bizony ezek! Ilyenekkel szemben a bizonyíték semmit sem használ, okvetlenül kell jó vastagon odavágni nekik, az ily odavágás hatásos és sokszor talán eredményre is vezet. —a. A köbölkúti nagygyűlés. Esztergom, június 1. A- köbölkúti kerület választó polgársága vasit map megmutatta, hogy hitét el nem vesztette, a megdermedt alkotmányosságot segít felébreszteni, a liberális párturalom elfajzott egyedáruságát pedig megdönteni. Megcáfolta azon gálád hazugságot, hogy az egyházpolitikában megnyugszik, hogy az békét jelent, és követelte az alkotmány becsületes betartását, á nép gazdasági válságának és megélhetési körülményének megjobbitását. A néppárt igazságainak hatalma folyton nő, országszerte mint a hullám gyűrűzik, s zászlaja alá lép úgy katholikus, mint a Kálvin vagy Luther hitében élő. A Felvidék, a Dunántúl, a Duna és Tisza mentén lakó már néppárti, és ha Isten kegyelme ily nagy lesz buzgalmunk iránt, kitűzzük zászlónkat minden hegy ormára, hogy lássák Beliál fiai, mit művel a hithűség és alkotmányszeretet, mint hat fel a nép szava Istenhez és a királyi trónhoz. Azt mondják a liberális farizeusok, kik féltik az irhájukat, hogy a néppárt papi párt. No ha a néppárt papi, akkor a liberális párt zsidópárt, mert zsidó honfitársaink élet és halálra küzdenek mellette. A néppárt az igazelvek, a hit főntartásának, az alkotmány föntartásának, a közgazdaság fejlesztésének a becsületes pártja, ezért küzd mellette a papság. A zsidó meg azért harcol a liberális pártért, mert az a nép érdekének, a vallás jogainak, az alkotmány szabadságának sutba dobásával neki kedvez, neki táncol. Az inaszakadt liberálisok különben csak fogásból mondják a néppártra a papi párt nevezetet, csak azért, hogy ez által bizalmatlanná tegyék iránta kálvinista vagy lutheránus atyánkfiait. Ámde ez a piszkos fogás csütörtököt mond. Nemcsak katholikusok, hanem mindkét reformált egyház hivei tömegesen gyűlnek zászlónk alá, mert látják, hogy az ő intéző embereik anyagi koncokért eladták magukat a kormánypártnak, ellenzékeskedésük Eötvös-Kossuth-párti titkos kor! mánypártiságban áll. Különben, hogy a papság támogatása mennyire nem árt a néppárt ügyeinek, és hazafias voltának, azt a közel múltból református férfiakkal, Sima Ferenc és Pázmándy Dénes országgyűlési képviselőkkel is bizonyíthatjuk. Ez utóbbi minap, a képviselőház szerdai ülésén azon bizalmat keltő nyilatkozatot tette a katholikus papságról, hogy a mikor fenn volt a nyitrai választásnál, s látta a választókat az egyház emberei által vezetve, sehol nemzetellenes szólamot, a magyarság ellen egy kukkot se hallott, mert a kath. papság egyik legkiválóbb oszlopa a magyarságnak. Há a kormány a liberális és az Eötvös-Kossuth párttal a kormányzás legfőbb feladatául az ország erkölcsi és alkotmányos leszerelését tekinti, ha Apponyi, Ugrón és Szapáry pártja tétovázó, nem elég határozott, mi természetesebb, hogy a papság ahoz a parthoz áll közelebb, mely a keresztény szellem és alkotmányos szabadság visszaszerzését irta zászlajára. Múltjához lenne hűtelen, ha másképpen cselekednék. Gyönge, önérdeket kereső, . püspök süveget leső, elfogult papok az igaz vannak még elegen, kik vonakodtak nyíltan beállani a néppárt táborába, de hát kicsinyhitűek, farizeusok s judások Krisztus Urunk idejében is voltak s lesznek ezentúl is, mert »szükseges, hogy jöjjenek a botrányok.« A néppárt a kereszténység és a nép feltámadása a zsidő-liberáiis párt romba s nyomorba döntő politikája ellen. Ha ma még csak a katholikusok állanak az élén, ha ma még csak a katholikus papság a főmozgatója, eljön pár év múlva annak is ideje, hogy a reformátusok és lutheránusok is csatlakozni fognak ho.zzá, mert védelmet i látnak benne a hitetlen és alkotmányos jogokat . agyonbunkoló liberális kormány ellen. A fényes sikerű köbölkúti nagygyűlés, amellett, hogy a keresztény és alkotmányos önérzetre buzdította a választó-polgárokat, állásfoglalás volt Haydin Károly ügyvéd és földbirtokos néppárti képviselőjelöltsége mellett is. Szereplése a nagygyűlésen villámlás volt, mely bevilágított a liberális hatalom sötétségébe. Vádolta osztatlan hatás között azt a rendszert, mely a törvény helyébe a hatalmi önkényt, a jog helyébe a keresztények és kisgazdák meg iparosok üldözését helyezte. Mint valami vaspőröly, sújtottak szavai. Tagadhatlan, hogy Haydin népszerűsége a kerületben nagyban emelkedett, még a protestánsok is dicsérték tartalmas mondásait s számosan vallották magukat önzetlen híveinek. Haydin szereplése meggyőzte a köbölkúti választókerület polgárságának nagy többségét, hogy j olyan embert kell már egyszer képviselőnek választani, ki törődik polgártársainak érdekével, ki nemcsak a miniszterek és más nagyságok társaságában, hanem első sorban választókerülete polgárai közt érzi magát otthonosnak, azok ügyének önzetlen s hivatásos sáfárja. A gyűlés lefolyásáról következő tudósításunk számol be : Apponyi Géza, a gyűlés elnöke, a déli vonattal érkezett ide Budapestről. Haydin Károly fővárosi ügyvéd, Kontur Béla dr. fővárosi orvos, Bonitz Ferenc az »Alkotmány« szerkesztője kíséretében, j Esztergomból ugyanezen vonattal dr. Horváth Fe' renc pápai kamarás, dr. Krammer György tanár ! és lapunk szerkesztője jöttek. A pályaudvaron a fogadó-bizottság, fehérruhás leányok, 40 tagú bandérium és nagy néptömeg lelkes éljenzéssel fogadta. • Apponyi gróf leszállván a vonatról, Székesvári Imre köbölkúti plébános lelkes beszédben üdvözölte a grófot, mint aki nem kiméivé fáradságot, eljött a becsületes magyar nép közé, hogy a néppárt eszméi mellett rendületlen kitartásra buzdítsa. A nép érzi és látja, hogy a kormány bűnösen elhan yagolja úgy vallásos, mint gazdasági érdekeit, és tudja, hogy a között a sok milléniumi fa között, melyet elültettek, egy kelt ki leghamarább: a néppárt, s hogy terebélyes fa legyen, gondoskodnak olyan kertészek, minő Apponyi Géza gróf, kik ápolják s öntözik. A zajos éljenzés elhangzása után egy Lintner Magdolna nevü leányka csinos beszéd kíséretében nemzeti szalagos babérkoszorút nyújtott át Apponyi Géza grófnak, a ki erre meghatottan köszönetet mondott s megígérte, hogy hazafias kertésze lesz : a néppárt érdekeinek. Ezután a többi érkezetteknek is nyújtottak át fehérruhás leányok csokrokat, i névszerint: Szautner Rozália dr. Haydinnak, Varga Szidónia dr. Kontúrnak, Hubik Anna lapunk szerkesztőjének, Fodor Mária dr. Horváth Ferenc pápai kamarásnak. Mikor Haydinnak a csokrot átnyújtotta a takaros kis leány, percekig tartó éljenzésbe tört ki a vasúti pályaház mögött váró közönség. A perronon csak a fogadó-bizottság volt. s néhány kíváncsi, csendőrségi kísérettel. Vége lévén a fogadtatásnak, Apponyi gróf és kísérete a plébánialakra hajtattak. A menetet a bandérium nyitotta meg, a nép pedig folytonosan éltette a királyt, a néppártot, a hazát, Apponyi „grófot és Haydint. . A gyűlés maga a vasúti indóház melletti tág téren folyt le, a hol virágokkal s nemzeti színű szövettel, zászlókkal feldíszített lépcsős emelvényt állított fel a rendezőség a szónokok számára. A nép már a déli órák után kezdett gyülekezni. Eljöttek a köbölkutiakon kivül a kéméndiek, duna-mócsiak, ebediek zenével, bartiak, párkányiak, bátorkesziek, udvardiak, muzslaiak, bucsiak, kürthiek, gyarmatiak, stb. stb. Délután 3 órakor hosszú kocsisorban bandériummal, zeneszóval vonult fel az elnökség a szónokokkal s előkelőségekkel a gyűlés helyére, a hol a 2500-ra menő közönség, csaknem mind választó-férfiak, dörgő éljenzéssel fogadta őket. Az elnöki emelvényen Apponyi grófon és a szónokokon kivül ott voltak : Csernoch János kanonok, Horváth Ferenc pápai kamarás, dr. Kereszty Viktor, dr. Prohászka Ottokár és dr. Krammer György Esztergomból. Szilárd János és Usztánek Antal hercegprimási főtisztek, Horváth Dezső, Pálffy herceg tiszttartója, Mórász Antal kéméndi esperes, Szeder János duna-mocsi, Fehér Ferenc ebedi, Schaffer Béla barti, Acs Ferenc kürthi, Koperniczky Ferenc nagy-ölvedi, Szilaveczky János farnadi, Jeszenák Gábor báró párkányi plébánosok, Szilaveczky István párkányi főtanitó stb. A politikai hatóságot méltó tapintattal Perényi Kálmán muzslai főbíró képviselte. A gyűlés megindító jelenettel kezdődött, a hallgatóság ugyanis Apponyi gróf intésére nagy lelkesedéssel elénekelte Vörösmarty Szózatának első négy strófáját. Az ének végeztével Apponyi Géza gróf tartotta meg elnöki megnyitóját. Magvas beszédében főképpen a néppárt ellen felhozni szokott vádakkal foglalkozott. »Az egyik vád, a melyet a néppárt ellen felhoznak, az, hogy programmja egyoldalú, hogy csak egy vallást támogat, egynek az érdekeit védelmezi. Ez téves állítás. Igenis a néppárt a kereszténység vezéreszméit hirdeti, de azért a keretében minden bevett vallásfelekezet érvényesítheti a vallását. (Zajos helyeslés.) A néppárt csak a vallástalanság, csak a felekezetlenség ellen küzd (Élénk tetszés.) Egy másik, szintén alaptalan vád az, hogy a néppárt nem alkotmányos. A néppárt megköveteli e haza minden polgárától, hogy jó hazafi legyen és a magyar állam jó polgárának érezze magát. Megköveteli, hogy szeresse hazáját s védje alkotmányát.. (Zajos éljenzés.) A néppárt azt akarja, hogy e haza minden polgára egyenlő bánásmódban részesüljön, (Ugy van.) még pedig nyelv- és valláskülönbség nélkül. (Zajos éljenzés.) A hazafiság és vallásosság nagyon is megfér egymással. Az egyik kiegészíti a másikat, az egyik támasza a másiknak. (Ugy van.) A ki nem szereti vallását, az világpolgárnak i érzi magát, és nem is ragaszkodik soha hazájáI hoz. (Ugy van.)