ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-01-19 / 3. szám
Már most az a kérdés, lesz-e ezen törvényjavaslatnak Esztergom szőlőire kihatása? van~e remény arra, hogy városunk jelenleg már kopár szőlőhegyei újból kizöldüljenek ? Kikértük több szőlőbirtokos véleményét és ezek kétkedve rázták fejüket s azt mondták, mi csak a homokba megyünk, ebből, pedig van elég és az okok, a melyeket fölhoztak a következők: Elsősorban a homoki területen termett borért épen olyan árt kaptak, mint a minőn puszpusztuló félben levő avagy már az uj irányú művelési szőlőhegyeikben termett bort eladtak, pedig az első esetben félannyi munkára sem volt szükség, mint a mennyit az uj irányú szőlőművelés igényel. Másodsorban azt állitják, hogy az eddig követett uj irányú müvelés sem bizonyult biztosnak, a mennyiben az ojtványok 15—-20 százaléka már a második esztendőben elpusztul, sőt a száraz nyár vagy a tulhideg tél, a minőkre átlag minden tiz esztendőben el lehetünk készülve, nemcsak uj, hanem már régibb oltványok életét is kipusztítja, minek következtében a gazda ismét csak uj költségekbe és adósságokba veri magát. Nem csekély akadályt képez azon körülmény is, hogy népünk nem rendelkezik elegendő trágyázó anyaggal. Oly elenyészően csekély a szalma és a takarmány termése, hogy a szarvasmarha tenyésztést sem fejlesztheti, gyarapíthatja. Igy évenkint óriási mennyiségben kellene műtrágyát vennie, a mi pedig eléggé költséges munka. Ez is egyik ok, a mely az egyetemleges felújításnak útját állja, azt lassítja s a teljes felújítás eszméjét későbbi évtizedek számára föntartja. Végül egyik főokot, a mely ezen bizalmatlanságot még fokozza, találjuk a vállalkozó szellem hiányában, és azon idegenkedésben, mély az uj, bizonyos tekintetben nehéz, sőt a legnagyobb rendet, pontosságot és folytonos éberséget kívánó munka iránt nyilvánul. Ámde, ha nincs is talán kilátásunk arra, hogy hegyközséggé szervezkedjünk, mégis hisszük, hogy fognak találkozni elegen, kik talán szövetséggé szervezkedve, avagy mint magános kölcsönvevők a II. fejezet 7. §. c) pontja értelmében, igénybe veszik a törvény kedvezményeit. Hisz Esztergomban e tekintetben nem járatlan utakon járnának, mert tudjuk, hogy a mit az uj törvényjavaslat nyújtani akar, azt az esztergomi gazdasági egyesület — leszámítva az olcsó hitelt, — már régebben nyújtja, hogy milyen eredménynyel, azt nem tudjuk, mert nem v állanak rendelkezésünkre az adatok. A törvényjavaslat eszméje a legnagyobb horderővel és fontossággal bir és a gazdaközönség a legnagyobb örömmel fogadhatja, mint olyan lépést, mely folytatólag a többi mezőgazdasági viszonyaink gyökeres javítását is maga után vonja. Reméljük, hogy az esztergomi gazd. egyesület, mely elsősorban van hivatva a mezőgazdasági uj most ugyancsak jajgatnak. Maga pedig ugy elfutott, azt mondják csak ugy rúgta a havat. — Hát azt nem hallottad, hogy hová futott ez a semmirevaló ? Ezt kellett volna nyomban meg tudnod. — Igen ám kérem átossággal, de hát azt ugy látszik ő sem mondta meg senkinek sem. A hallgatóság egyszerre fölugrott, s ment ki merre látott. Csak az árendásné fejezte ki utolján abbeli nézetét, hogy ilyent csakugyan nem látott sem Pesten, sem Párizsban. ' í ' : '' N ;.r * Az öreg bíró a kiiparkodó nótárius háta mögé sompolyogván, meghúzza ennek kabátja hátsó részét, igy szólítja meg. — Mit tegyünk nótárius uram most már e dologban ? •— Én magam sem tudom, mert most már üthetjük nyomát ennek a csavargónak, hozzá utána sem mehetünk ebben a rossz időben. — Nekem volna egy okos indítványom. A nótárius meglepetve tekint vissza. — Holnap — folytatja indítványát az öregbiró — a képviselő testület előtt ezt az egész dolgot vegyük jegyzőkönyvbe, s azt az előre nem látott veszteségünket pedig vegyük be a birói számadásba. A nótárius egy haragos pillantást vetett biró társára, s elrohant. Nem is találkoztak a szégyen miatt egy álló hétig a vendéglőben. eszméknek talajt és hívőket szerezni, ebben az irányban is Esztergom szőlőbirtokosainak vezére, tanácsadója, szervezője és tanítója lesz. Külföld. (cs.) Franciaország, a liberalismus hazája, mindig nagyobb arányokban mutatja a liberális erkölcsöket. Megdöbbentő egymásutánban merülnek föl eszmények, melyek mérhetetlen romlottságot, jellemtelenséget birnak alapul A jelenlegi szabadkőműves sradikális« minisztérium Bourgeois elnök-, lete alatt azon kötelezettséggel vette át a kormányt, hogy a délfranciaországi vasut-társaság csalásait kipuhatolva a kamara Ítélete elé állítsa. És ime az ügy el lett altatva. — Épen így Báró I Soubeyran elleni vizsgálat, ki a »Societe des Immeubles«-t csak 20 millióval tette szegényebbé. — Aztán kiszolgáltatásáról hűségesen elhallgattak. Jelenleg pedig a napirenden levő szenzáció »Cesti gróf« és Ballensi bankár esete, kik egy hiszékeny polgárt, a *cukros Max Lebaudyt« több millióval megcsalták s ráadásul 6 milliónyi passivával hamis bukást rendeztek. — Midőn azután a vizsgáló biró az ily ügyekot bolygatni kezdi, a kutatás rendesen a legmagasabb körökbe vezeti őt és ott határtalan alapságokra akad Lebaudytól például a braunschweigi herceg unokája, Ulrich gróf, mint egy katonai lap kiadója 125,000 frankot akart kisajtolni, sőt egész társaság alakult csakhamar Lebaudy fosztogatására, kik azon hitegetéssel, hogy őt a katonai szolgálattól megszabadítják, mesés összegeket csikartak ki tőle. A szerepeket maguk közt felosztva, az egyik rész folyton denunciálta a hadügyminisztériumnál, mig a másik mentegette. Igy szerepelt ez alávaló fosztogatásban több tábornok is. Kiváló részt vett e botrányos ügyben a Parisban mindig jobban szaporodó zsidóság, és ezek, mint a Panama-botránynál, lapjaikkal végezték a szipolyozást. A »legtekintélyesebb« lapok szerkesztői állnak a vizsgáló biró előtt és mindég ujabb elfogatások történnek épen azon körökben, melyek Paris erém-jét alkotják. Meg van állapítva, hogy néhány év alatt körülbelül 15 milliót zsaroltak a szerencsétlen Lebaudytól. — A külföld összes lapjai a legnagyobb undorral írnak e csonI tig-velőig megromlott ^társadalomról. Es hogy a botrány még nagyobb legyen, a miniszterelnök elmegy Lyonba és ott komoly képpel nagy beszédet tart, melyben hangoztatja a, francia becsiiletességet, megbízhatóságot, melyekre támaszkodva egész Európa nyugodt lehet! Az orosz diplomatia a legnagyobb megelégedéssel tekintheti a most zajló eseményeket. Oroszországnak tervei kivitelében csak egyetlen akadálya van, és ez akadályt a közelmúltban sikerült alaposan meggyöngíteni. Az európai koncertben jelenleg Pétervár a hangadó. III Sándornak épúgy mint II. Miklósnak a külpolitikában határozottan békés szándékai voltak, mely mellett azonban saját érdekeiket is érvényesíteni törekedtek. Ez alábbi célra azonban a jelenlegi külügyminiszter, Lobanoff, egészen más és láthatólag szerencsésebb uton halad, mint elődje Giers bölcsesége abban állt, hogy lehetőleg semmibe sem avatkozott, és még azon kérdésekben is, melyek az orosz érdekeket egyenesen érintették, előrelátó hallgatásba burkolódzott, hogy bizonytalan magatartása által a többi hatalmakat igy határozatlan és félénk ingadozásra kényszerítse Giers azon meggyőződésben volt, hogy Oroszország főereje az elszigeteltségben áll és minden szövetkezésnél csak a másik fél húz előnyöket. Ezen felfogással Lobanoff határozottan szakított és az orosz diplomatia jelenleg arra törekszik, hogy szövetségeseket találjon, még pedig olyanokat, kik mellett ő lehetőleg a nyerő fél legyen. Az irány mindig: Anglia megbénítása, mely napról-napra mindinkább sikerűi. A chinai-japáni háborúban képes volt az Anglia által támogatott japánokat engedékenységre birni. A török-örmény kérdésben az angol tekintélyt hosszú időre meggyengítette Kis-Azsiában. Venezuelában és DélAfrikában szintén meglepő módra sikerült Anglia fényét elhalványítani. — Mivel a gyarmatpolitikában Franciaország soha nem fog Angliával megegyezni, igen könnyű e tekintetben is e két hatalmat szmbe állítani. Általános a nézet, hogy épen ezen körülmények miatt Franciaország és a Németbirodalom közt a kibékülés nem járna nehézséggel. Elszászért kárpótlás nyújtatnék a gyarmatokon s azon fönhatóság. melyet Anglia az összes világtengereken bír, megsemmisíthető lesz. Mindenesetre igen érdekes e törekvéseket figyelemmel kisérni, melyek nagy események csiráit hordják magukban. Közép-Európában a belügyi helyzetet a társadalmi kérdések uralják. A socialismus a mozgató erő, mely úgyszólván egyedüli irányadó a kormányok és népek elhatározásainál. A tőke és a munka közti harc, a méltányosság és önzés ellentéte mélyreható mozgalmakat idéznek elő. Mindinkább világossá lesz, hogy a szocialismus nem tisztán >gyomor-kérdés«, hanem túlnyomólag erkölcsi téren mozog. Ez nemsokára statisztikailag is kimutatható lesz. Mert amily arányban erős valamely vidéken az erkölcsi érzület, oly arányban lohadnak a túlzó irányzatok. Példa erre Németország, hol a katholikus népesség közt az államveszélyes elvek varázsa mindinkább gyöngül, míg a teljesen hitetlen protestáns helyeken a legerősebb a szocialdemokratia. A centrumpárt képviseli a birodalmi gyűlésben azon elveket, melyek egyedül képesek nyugalmat és rendet teremteni, míg a többi pártok többé-kevésbé erőszakos fölforgatásokra törekednek. A centrum háta mögött a katholikusok állnak, mig a többieket liberálisok támogatják. A keresztény socialismus óriási eredményeket ért el Ausztriában. E hó 5. és 6. Bécsben tartott congressuson 18,000 szervezkedett keresztény szocialista képviseltette magát; hol megállapították a munkásprogrammot és a pártvezetőség lett megválasztva A keresztény szocialisták száma napról-napra rohamosan növekedik nemcsak Bécsben, hanem Cseh-, Morvaországban és az alpi tartományokban is. Olyan jelenség ez, mely egyrészt buzditólag hasson reánk a társadalmi munkában, másrészt reményt nyújt azon sötét veszélyekkel szemben, melyek fenyegetnek. Fővárosi levél. Budapest, 1896. január 17. A kedves, csicsergő beszédű, százszorszép esztergomi asszonyok, meg a grandezzával járó, pirulós kis baba-leányok — kikről Plagiosippus olyan érdekesen és elismerőleg irt e lap mutatványszámában megjelent karcolatában — bizonyára érdeklődéssel és szívesen veszik, ha megsúgom, hogy székes-fővárosunkban főzőiskolát fognak felállítani, melynek ügyét egy konzorcium vette kezébe s mely a közel jövőben, egyik fővárosi napilapunk szerint, 4000 forint állami segélylyel létre is jön. Az iskola az Erzsébet-téren lesz felállítva pompás helyiségekkel és vendéglővel, melynek vendégei abban a nagy kitüntetésben fognak részesülni, hogy tanuló kisasszonykák főztét ehetik. Az első időkben valószínűleg csupa udvarias urak étkeznek majd ott, kik meg tudják bocsátani a bájos kis szakácsnék járatlanságát, de ha már be lesznek avatva a gasztronómia titkaiba, bizonyára gourmandok is felkeresik a főzőiskola éttermét. Az emiitett udvarias vendégek közt — úgy gondoljuk — nagy számot tesznek majd az egyetemi polgárok, kiknek figyelmük épp úgy kiterjed a leendő főzőiskolára, amint kiterjedt — dicséretükre legyen mondva — egyetemük kiépítésére is. . Az »Egyetemi kör« ugyanis kérvényt nyújtott be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérve őt, hogy tegye tetszetősebbé a csonka épület egyetemtéri részét és egészíttesse ki a vakolatlan tűzfalat egy bástyaszerü. saroképitménynyel, vagy — ha ez bajos volna ~— legalább meszeltesse be s ablakokkal és erkélyekkel szereltesse föl; az elhanyagolt udvart pedig parkiroztassa. — S kérvényük jogos volt, mert ugyancsak furcsa lesz, ha milléniumkor az egyetem mostani ékes állapotában fogja hirdetni és példázni felsőbb közoktatás-ügyünk állapotát. — A miniszter úr azonban elolvasva a szépen fogalmazott kérvényt, leiratban tudatta, hogy annak jelenleg nem lehet eleget tenni, hanem majd . . . És ez az a bizonyos »majd,« melyet minisztereink oly előszeretettel tartanak készletben s melyet az egy hónapos szünet után összejövő képviselőház egyik ülésén Bánffy miniszterelnök úr is reprodukált. Pázmándy Dénes ugyanis követelte, hogy a bécsi kancelláriai épületről, hol a király személye körüli miniszter székel s a magyar delegáció ülésezik, végre távolittassék el a kétfejüsasos cimer. A miniszterelnök zseniális válasza
