ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-19 / 3. szám

igy hangzott: Adandó alkalommal, mikor az épület javításának ideje és szüksége eljön, a cimer eltávolíttatni fog. Azonban az átalakítás, illetőleg javításnak ideje, az épület kielégítő állapotban lévén, még nem jött el . . . Az ilyen egérutas 'politikai enunciációkkal szemben sokkal inkább lép a cselekvés terére székes-fővárosunkban a humanizmus, mely legújabban a cselédeket segélyző egyesület létesítésén is fáradozik. Az új egyesület a napokban kérte föl Cselka Nándor püspököt és budapesti érseki helynököt, hogy vállalja el a védnökséget, mit a buzgőlelkü püspök teljesített is. Az intéző bizottság már felhívásokat is bocsátott a magyar főpapsághoz és az emberbarátokhoz, melyben az egyesület támogatására kéri fel őket. Ha e mozgalomhoz hozzáveszszük a már létező és nagyobbrészt kerületenként szervezett népkonyhákat, melyek a szegényebb sorsuaknak nyújtanak olcsó, meleg ételeket, örömmel konstatálhatjuk, hogy lassanként érvényesülni kezd a kereszténység egyik sarkalatos alapelve: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. S ez annyival is szükségesebb, mert azt, hogy valaki nem kaphat munkát, súlyosbítja még az idei télnek szigorú, noha sokszor nagyon is változó volta. A napilapok úgyszólván állandó rovatot nyitottak a Dunáról s majd a jégnek torlódásáról, majd meg annak fölengedéséről tudósítanak, aszerint, amint az idő enyhe, vagy -— mint néhány nap óta — erősen hideg. Alig várjuk, hogy a Duna befagyjon s mikor közel van e stádium, egyszerre enyhül a fagy. Majdnem úgy vagyunk vele, mint Apponyi grófnak karácsonyi cikkét magyarázó beszédjével. A képviselőház karzatán már három ülésen át nagyszámú diszes hölgyközönség foglalt helyet, | hogy meghallgassák a nemzeti párt vezérét s mindannyiszor megcsalódván, végre a szerdai ülésen elégíttetett ki az általános várakozás. A nemes gróf zsúfolt karzat és telt ház előtt emelte fel szavát s fejtegette az okokat, melyek öt karácsonyi cikkének megírására késztették. Kijelentette, hogy csupán csak azon garanciák megadásának követelésére szorítkozik, melyek nélkül tiszta, szabad választás el nem képzelhető s azért a multakra nézve a kormánynak és pártjának nem ad erkölcsi amnesztiát A nagyszabású beszédnek fényes sikere volt s a magasan szárnyaló beszéd után hosszan tartott az éljenzés, a taps. — Még a kormánypártiak részéről is számosan siettek üdvözlésére, jóllehet a függetlenségi párt körében sokan voltak, kiket sehogysem elégítettek ki Apponyinak minimumra redukált követelései, melyekkel szemben a miniszterelnök úr — mint válaszában emiitette — nem zárkózik el, hanem biz mindent a jövőre, mivelhogy az ő kormányzati programmja szerint: a többi magától jő . . . Szentpétery. Röntgen tanár, a csodafotografus. Ibit mit is talált föl voltakép az a Röntgen j tanár Würzburgban ? mert csoda-mesés dolgokat beszélnek róla; azt mondják, hogy lefotografálja az ember tárcájában, kabáton, zseben keresztül a koronákat, sőt még az ember gyomrába is belát? Tudományos nyelven erre az a felelet: Röntgen a fényben Új sugarakat födözött föl, melyeket az ember szemmel nem láthat, melyek meleget nem fejlesztenek s a legérzékenyebb delejes készülékekre sem hatnak Következőleg az ember ! eddig ezekről a láthatatlan fénysugarakról semmit sem tudott, de azért természetesen meg voltak eddig is, mint annyi sok más dolog, ami láthatatlan s mégis létezik. Az eljárás a következő: A tanár egy Crookerféle csövet vesz, mely nem más, mint egy üvegcső, melyben a levegőt nagyon megritkította, s melyen keresztül villamos áram vezettetik; ez a villamos áram sugarakat lő vei ki s evvel a »fénynyel* fotografál Röntgen közönséges fotográfiai lemezekre Ezek a sugarak pedig szemmel nem láthatók s áthatolnak fán, szerves testeken, de fémen s csonton át nem hatolnak. Ha tehát e sugarakkal fotografálni akar, nem kell a fotográfus- I készülékről levennie a faburkolatot, melyet fotográfusaink nagy ünnepélyességgel leemelni szoktak, mondván: Uraim! hölgyeim! most vigyázzunk; mert azok a Röntgen-féle sugarak áthatolnak a faburkolaton is. Igy a professzor ur lefotografálta laboratóriumában a sárgaréz-súlyokat, melyek egy fadobozban voltak, anélkül, hogy fa-fészkükből kiemelte volna; a fotográfián csak a súlyokat látni, a faburkolatnak se hire se hamva Azután lefotografálta saját kezét; de tudom, hogy megijedt a képétől, mert csak a kéz csontváza látszott meg rajta. A sugarak ugyanis áthatolnak az emberi test szövetein is s csak a csontokon akadnak meg. A gyűrűs ujján meglátszik az aranygyűrű képe; ott lotyog a csonton. Ha már most arra a két kérdésre reflektálok, melyeket bevezető soraimban fölemlítettem, azt kell rájuk felelnem, hogy a pénztárcák koronáit Röntgen ur ugyan lefotografálhatja, de már a gyomrunkba nem lát: a sugarak ugyanis a gyomorfalak szövetein áthatolnak s csak az alsó bordák s a hátgerincz csontjait fogja a kép feltüntetni. Eddig igy állunk vele. Ha később tán sikerül a test belső szöveteinek képét megnyerni, ez az orvostudományt, kivált a diagnózist nagyban előmozdítaná. Egyelőre ez a találmány nagy szolgálatot tenne a chirurgiának a csontsérülések és csontbetegségek kikutatásában, ha sikerülne az emberi csontváz más részeit is úgy levenni, mint ahogy sikerült a kéz csontjait bőr és izmok nélkül megjeleníteni. Meglehet hogy a találmány teknikai tökéletesítése ezt a vívmányt megértetteti. Kivált arra kell a teknikusoknak törekedniük, hogy a kép ne legyen elmosódott, hanem preciz. Ez esetben az orvos világosan tájékozódnék csonttörésekben a törés komplikált állapotáról, anélkül, hogy kezeivel érintené s nyomás, markolás, hajlítás által kínozná a szerencsétlen pácienst. A sebész világosan fölismerhetné a golyónak vagy granátszilánknak fekvését a testben, anélkül, hogy készülékeivel turkálna a sebekben. Csontszű s bármiféle csontbetegségekben az efféle fotográfiák biztosítanák a diagnózist. Reméljük tehát, hogy talán sikerül a test mélyebben fekvő szöveteit is valahogy levenni; a találmány ez irányban való tökéletesítése, úgy látszik, nem fekszik a lehetőségek keretén kivül. Mert attól már nem kell fTílnünk, hogy úgy járunk Röntgennel, mint jártunk Koch-hal, ki »föltalálta* a tuberkulózis ellenszerét s a német császár sietett is őt 100,000 márkával megajándékozni, de a tuberkulózis réme vigyorgott a tudományos svindlire s szedi áldozatait tovább. Mondom, Röntgennel már nem járunk úgy. A találmány híre végigfutott a tudományos világon, mint a villám s mindenfelől azt hallani, hogy nem csalódással, hanem valósággal állunk szemközt. A Röntgeni fölfedezésen a legérdekesebb az, hogy a Crookkes-féle csövekből kiáramló sugarak, melyekkel ő dolgozik, láthatatlanok. A villamos áram által légüres térben előidézett fénytünemények eddig is ismeretesek voltak s ha az üvegcsöveket, melyeken az áram áthaladt, cartonnal, vagy másfélével befödték, ezen is észrevehető volt az átnyilaló fény. Röntgen maga 1000 lapos könyvet tartott a cső elé, máskor meg egy 3 centiméter vastag fenyűszálat s azon is áthatolt a fény. A föltalált, új, »láthatatlan« fény nincs alávetve a visszaverődés törvényeinek ; az üveghasábon nem törik meg s delejek nem téritik el irányától. A fölfödözés tudományos értéke abban áll, hogy többféle »fény« létezését konstatálja. Tudvalevőleg az étermozgás, mely a közönséges fényt s a villamosságot adja, hullámszerű. Ebben az új »fényben* pedig a mozgás nem hullámszerű, hanem hosszrezgésekben halad előre. A fizikusok gyanít )tták, hogy lehetnek, vagy tán vannak is ilyféle rezgések is ; de hát Röntgennek kedvezett a szerencse; a dicsőség az övé! Lám, mily egyszerű dolgon fordul meg ez a nagy fölfö özés is: hossz-rezgés, vagy hullámos rezgés; ez az egész. S mégis voltak már túlbuzgó újdondászok, kik Röntgen tanár fölfedezését »Nincsenek már csodák«, »Minden megfejtve«, »Nincs többé titok« s más sallangos cimek alatt ismertették Ez. kérem, csak olyan, mint mikor követ dobunk a vízbe s szem fink közé locscsan a viz, bizony akkor nem látunk: no de annyi tapasztalásunk már van, hogy nem kiabáljuk tele a világot, hogy íme viz borította ei az emberi nemet, hanem várunk, mig szemünket kitörüljük. Úgy vagyunk evvel is; ne lármázzunk annyit, hanem gondolkozzunk többet. .laj, de mikor a"gyűszü hamar túl csordul s a pohárban könnyű vihart támasztani! P. A pnsztnló középosztály. A nagy városokban fényes palotákat emelnek, és az emberek csodálva nézik, hogy a semmiségből rövid idő alatt mint emelkednek föl a magas bérházak vagy az úgynevezett udvarok. Azt mondjuk ezekre, hogy fejlődik, szépül a mi városunk és örvendünk annak, ha az nagy világi városi képet nyer. És mégis, valahányszor látom, hogy valahol egy ilyen fényes bérházat építenek, bizonyos buslakodás fogja el szivemet, úgy érzem, mintha én volnék e ház régi gazdája, aki kipusztultam sajátomból. Sok gazda, sok iparos állott meg régi egyszerű háza romjai előtt, melyekből főnixként emelkedett föl a tágas, nagy ablakokkal és sok cifrasággal díszített palota, amelyben számára nincs többé hely, és könyezett, siratta elvesztett otthonát, siratta a tűzhelyet, melynek közelében oly sok boldog órát élt át A földműves osztály pusztulását mi sem mutatja jobban, mint a fejlődő városok képe. A földműves osztály lassan-lassan kifelé szorul, s egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy a város szélső részein van a lakóhelye. Nem szükséges ezen célból nagyon messze mennünk. Esztergom városa maga igazolja azon igaszságot, mely szerint, ha egy földműves vagy iparos telke a tökebirtokos tulajdonába megy át, ez egyúttal egy iparos vagy földműves bukását is jelenti. Elegendő hivatkoznunk helyi viszonyainkra. E század elején, midőn a káptalani házakat építették, kisajátítani kellett egy egész sor házat, és mit látunk, mi történik akkor? Ugyanakkor a közelfekvő területen keletkezik egy uj sor ház s tulajdonosaik az elfoglalt terület régi gazdái. A gazda a földműves megmaradt annak, ami volt azelőtt, csupán a helye változott; anyagi helyzete, viszonyai, körülményei semmiféle változást nem szenvedtek. Máskép van ez most. Szemlátomást tapasztalhatjuk, hogy középosztályunk vagy teljesen kiszorul a város fő utcáiról, vagy pedig a régi tulajdonosok bérletbe mennek, a tulajdonosból lesz zsellér. De azért nem emelkednek uj házsorok, melyek a kiszorított földműves osztályt befogadnák, a lakási terület nem változik, megmarad olyan kiterjedésűnek, amilyen volt, csupán a független gazdák száma csökken, és ebben áll századunk bomlasztó procedúrája, mely a független elemek csökkenését eredményezi. Mint a medréből kikelt folyam ár, ugy rohan előre ezen áradat, mely a kis gazdát és a kis iparost elnyeléssel fenyegeti. A földművesnek és az iparosnak két fenyegető ellenséggel kell küzdenie, ha atyái rögét és tűzhelyét megőrizni akarja és ez a kapitalizmus és a latifundiumok képződése, melyek forrásukat a szabadversenyben lelik. Vagy tiz évvel ezelőtt senki sem beszélt, de nem is gondolt arra, hogy éppen a nagy Alföldön oly erővel lépjen föl a szocializmus, sőt panaszkodtunk egészen a legújabb időkig a munkás kezek hiánya miatt, és most változtak a körülmények. Magyarország éléskamrájának kellő közepén, vicsorítja fogait az éhező proletár. Az alföldi szocializmus nem a lakosság rohamos szaporodásában leli forrását, hanem egyedül a kis gazdák, a kisebb birtokos osztály tönkrejutásában. A szabadverseny, a gazdasági viszonyok hanyatlása, a mezőgazdaság súlyos helyzete tönkre teszi ugy a közép birtokos, mint az iparos osztályt, és vész, pusztul azon becsületes elem, melynek jólététől függ az ország jóléte. Ezt megmenteni, ezt újra talpra állítani első kötelességünk. Edzett, munkabíró, józan és erkölcsös társadalom nem a magasbatörő gyárkémények füstjétől feketére festett, kormos munkáslakásokban születik Ha sikerült a középosztályt megmenteni a bukástól, ugy az általános jólét és megelégedés biztos alapját megvetettük és élét vettük azon véres szörnyetegnek, mely a bombákba helyezi minden reménységét s petrolör alakjában képzeli ideálját. A megmentés módjairól alkalom adtán szólunk. Az esztergomi nép-szinészek. Mult héten mint szenzációt hozták a lapok, hogy Halason paraszt műkedvelők eljátszották a »Falu rosszait.« Mint rikító, páratlan eseményt regisztrálták annyira, hogy az előadás hire a székes fővárosból is lecsalt egy csomó kíváncsi vendéget. No hát, a mi miatt riadót fujt a fővárosi sajtó, az Esztergomban már évek óta divik. Van itt többek közt a bel-városban egy »Polgári