ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-22 / 47. szám

• • * Halálozások. Mély részvéttel s megilletődve vettük a hirt, hogy Hanny Béla primási jószág­igazgató édes anyja pénteken este az Urban el­szenderült. A boldogult matróna köztiszteletben álló alakja lett társas életünknek azon pár év óta is, a mit szeretett fiával körünkben töltött. Tudjuk, mily csapás egy derék és szeretett anyának elvesz­tése, s ezt átérezve, szivünk mélyéből osztozunk az érdemes jószágigazgató úr gyászában A gyász­esetről következő gyászjelentést vettük: Hanny Béla a saját, és az összes rokonság nevében meg­tört szivvel jelenti forrón szeretett felejthetlen jóságú anyjának, illetve rokonnak özv. Hanny Nándorné szül. Vaszary Zsófia úrnőnek folyó évi november hó 20-án este 8 órakor, életének 71-ik évében, hosszas betegség és a haldoklók szentsé­gének ájtatos felvétele után, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai folyó hó 22-én délután }LS órakor fognak a gyászházban (Viziváros, Primás-tér 70. szám) beszenteltetni és a vízivárosi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hő 23-án d. e. 9 órakor fog az esztergom-vizivárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Nyugodjék békében! — Takács Imre, SL bazilika nyugalmazott karna­gya Selmecbányán meghalt. Halála nem jött váratlanul, mert körülbelül féléve szinte küzdött az élettel. A zene-világ nem mindennapi tehetsé­get vesztett el benne, és éppen azért őszinte és általános a részvét, mely sírjába kiséri. Nyugod­jék békében ! * Egy esperesi kerület tiltakozása. Hogy mit gondolnak Pór kanonok nyilatkozatáról, mely­lyel a liberalizmusnak nyakába borult, az önér­zetes papok, s hogy mikép Ítélik meg e kihívó föllépést, azt legjobban illusztrálja a lekéri kerü­leti papságnak következő nyilatkozata. — A lekéri alesperesi kerület lelkészkedő papságának 1896. nov. 7-én Lekéren tartott őszi gyűlése jegyző­könyvének kivonata: »3-ik pont. Kerületi gyűlé­sünkből alázatos kérelmet intézünk Pór Antal apát-kanonok úrhoz, ki a képviselő-választások idején a kath. vallást üldöző s annak megsemmi­sítésére törekvő szabadelvű-párthoz csatlakozott. Kérjük, hogy jövőre ily botránykoztató fellépéstől tartózkodjék. Emlékezzék meg, ha mást mindent el is feled, hogy a szabadelyű-párt törvényesítette a felekezetlenséget is, miáltal minden pozitív val­lásnak a semmiségét, teljes hitelvesztettségét prok­lamálta. — Már mégis csak roszul eshetik min­denkinek, ha a sz. Sión hegyéről ilyen elveket oly feltünőleg mer valaki támogatni! Összes ke­rületi paptársaink megütközve tiltakoznak ez ellen s várjuk, hogy a nyilvánosan tett botrányt nyil­vános elégtétel tegye jóvá.« — Erre nézve két megjegyzésünk van. Az egyik a kikezdésben em­legetett »alázatos kérelemre« vonatkozik. Nem, uraim! nem alázatos kérelemről, hanem jogról, követelésről van itt szó ! Jogunk van ahoz, hogy senki nyilvános skandalumokat ne provokáljon, — senki az emberek szemébe port ne hintsen, Ezt követeljük. — A másik megjegyzésünk a kath. közönségre vonatkozik s abban áll, hogy mindnyájan hálával tartozunk a lekéri papságnak azért, hogy e kanonoki botrány ellen tiltakozott. Igy szerez­zük meg magunknak azt a nyilvános elégtételt, melyet tőle hiába várunk. * Tárgyalás a kapitányság előtt. Lapunk szerkesztője Keményfy Kálmán Dániel ellen elkö­vetett durva utcai támadás ügyében a bántalmazott szerkesztő följelentésére hétfőn volt meg a rendőr­kapitányi tárgyalás, amelyet Burián Lajos másod­kapitány vezetett. Keményfy K. D. panaszos tan uja dr. Anhäupel György társaságában, Zwillinger Fe­renc vádlott Veisz Sándor dr. védő-ügyvéddel jelent meg. A kapitány azon kérdésére, hogy Keményfy emel-e becsületsértésben is vádat, panaszos kije­lenti, hogy ettől itt eláll, mert ennek tárgyalása a járásbiróság jogkörébe vág. Keményfy K. D. nem hozott magával ügyvédet, egyedül képviselte a vádat, amelyet nagyjában a lapunkban közlött tényállás szerint adott elő. Zwillinger beismerte a vádat ; sőt még súlyosbította azzal a valótlan és szuggerált állítással, hogy ő a szerkesztőt felpo­fozta. Hogy e hamis s frivol önvádolás, milyen célza­tossággal történik, az nyilt titok az egész városban s a járásbiróság feladata elbánni olyan vádlottal, aki ilyen hamis önvádolással csak a papi állást akarja pel­lengére állítani. Dr. Anhäupel Gy. tanúvallomásában elmondja, hogy f. hó 2-án este fél hét óra felé Ke­ményfy-\e\ sétálva egy fiatal ember jött velük szem­be, ki tanúba ütközött, arcába nézett, s mert látta, hogy nem az, akit keres, pardont kérve tovább ment. De csakhamar visszafordult s Keményfy elé került, és e szavakkal emelte fel ütésre kezét: Ez az a ko­misz pap. Ütni azonban nem üthetett, mert Ke­ményfy észrevette a szándékot idején, leeresztette esernyőjét, kezével s esernyőjével felfogta az ar­cának mért ütést, és ő is (t. i. Anhäupel) közbelé­pett, eltaszította Zwillingert, s felelősségre vonta, hogy mit akar, kicsoda, mire Zwillinger azt fe­lelte : semmi közöm az úrhoz, az a pap (Kemény­fyre mutat) ismer engem. Ezután Keményfy vád­beszéde következett, amelyben röviden Zwillinger durva fellépésének jogosulatlanságát mutatta ki, s megmagyarázva a hírlapi közlemények világos ki­jelentéseit, kérte a vádlottnak a törvény szigora szerinti megbüntetését. Erre dr. Veisz védő-ügy­véd szólalt fel, s az egész ügy okozatát, Zwillin­ger városháztéri tüntetését valótlannak állította, s miután az ügy a járásbírósághoz tartozik, kéri védence fölmentését, s Keményfynek a költségek­I ben való elmarasztalását. Keményfy replikája után Burián kapitány kijelentette, hogy az itéle­I tet írásban kézbesiti. Lapunk zártáig Keményfy . j K. D. még nem vette kézhez az Ítéletet, csak a városban beszélik, s egy szemfüles és szenzációk­j ban utazó liberális helyi riporter a fővárosi la­poknak is megtelegrafálta, hogy Zir illinger 10 fo­j rint pénz birságra ítéltetett közcsendháboritcis cí­mén. Hivatalosan nem lévén a túlenyhe s jogász­körökben megütközést keltő Ítéletről ez ideig tu­domásunk, a fölött véleményt ezúttal nem mon­dunk. I * A főegyházmegye személyzetéből. Jakab János zsigárdi plébános, a vágselyei-kerület espe­I rese folyó hó 18-án, életének 62-ik évében az Urban elhunyt. — Beleházi Bartal Szilárd vár­: konyi adminisztrátor pilis-maróti plébánossá ki­neveztetett. — Hoffman Alajos eger-egyházmegye­beli pap az esztergomi fömegyébe fölvétetett s hitoktatónak Budapestre küldetett. * A Hutt-Nozdroviczky ügyben pénteken volt az itteni büntető bíróságnál a folytatólagos tárgyalás s a vádlott erdőmester által bejelentett ujabb tanuk kihallgatása. A tárgyalás ezúttal egészen simán folyt, a mit még az ítélet kihirdetése sem za­vart meg. E szerint mindkét fél a kölcsönös becsület­sértés vétségében első-biróságilag vétkesnek monda­tott ki és ennek folytán Nozdroviczky 50 frt, Hütt ügyvéd pedig 80 frt pénzbüntetésre Ítéltetett. Ez utóbbinál azt vették súlyosító körülménynek, hogy őt a városházán inzultálták. Dr. Hütt az Ítélet ellen felebbezett, mire Nozdroviczky jogi képvi­selője is jogorvoslattal élt. Az ügy tehát tovább I folyik. * Estély a kath. körben. Az esztergomi kath. kör f. hó 24-én saját helyiségeiben felolva­sást tart. A felolvasást követő társas vacsorára f. hó 23-ig a szolgánál kitett íven lehet kötele­zőleg előjegyezni, ezen túl. előjegyzések figyelembe nem vehetők. Egy teríték ára, bor nélkül 1 frt 30 kr. Kezdete fél 7 órakor. * Kitüntetés. Az esztergomi érs. kisded­óvónő-képző intézetet, az ezredéves országos ki­állításon kiállított munkáiért, a biráló bizottság »Kiállítási érem«-mel tüntette ki. Az Ö Eminen­tiája, a biboros érsek által 5 év előtt alapított intézet már másod izben részesül ily kitüntetés­ben. Első izben 1894. évben, a Debrecenben tar­tott országos tanszerkiállitáson ezüst oklevelet nyert. E kitüntetések dicsérőleg bizonyítják az intézet helyes vezetését. Az ezredéves orsz. kiál­lításon a következő munkák voltak kiállítva : Az intézet űj tanterve ; tanmenete; órarendje; a mintaóvodának téli és nyári foglalkozási terve ; új szabály szervezete. Továbbá a növendékek írásbeli dolgozatai, rajzai és alaki munkái; az az intézet története és a zenetanár által irt óvo­dai gyermekdalok. A szaktekintélyek különösen a rajzokat dicsérték, melyek a szaklap szerint: »az e nemű intézetek által kiállított rajzok között a legszebbek voltak.« * Uj adőpénztárnok. A nyugalmazott Szta­niek József helyére esztergomi adópénztárossá Gar­bóczy Ferenc neveztetett ki, ki hasonminőségben eddig Nagytapolcsányban működött. A kinevezés annyiban keltett városunkban meglepetést, mert mindenki azt hitte, hogy Bánfi Károly adóellen­őrt fogják kinevezni, aki Esztergomban már hosz­szabb ideje közelismeréssel működik. * Matty asóvszky-bankett. Mattyasovszky Kálmán ügyvéd, a Takarékpénztár ügyésze, az igazgatóság tiszteletére kedden bankettet adott a »Magyar Király«-ban. A banketten az igazgatóság tagjai nagy számban vettek részt. Az emelkedett hangulat közepette elsőnek Mattyasovszky Kálmán emelte poharát vendégeire és barátaira. Beusz József igazgató és Dleszl Ferenc titkár Mattya­sovszky Kálmánt éltette. Csernoch János kanonok Beusz Józsefre, Marosi József dr. Feiehtinger Sán­dorra, Mattyasovszky Kálmán az érdemes ellen­felére : dr. Földváry Istvánra, Frey Ferenc orsz. képviselő Mattyasovszky Kálmánra, dr. Földváry István viszont Mattyasóvszkyra, Wimmer Imre Maiina Lajos polgármesterre, dr. Feiehtinger Sán­dor szintén Malinára, mire Maiina Lajos a város jólétére ürítette poharát, Marosi József újból a polgármesterre, végül Kollár Károly gazdasági ta­nácsos Mattyasovszky Kálmán családjára emelte poharát. A társaság 40 tagja vidám hangulatban éjfélig együtt volt. * A megüresedett ipariskolai tanitói ál­lásra az ipariskola felügyelő-bizottsága tanitó­karunk egyik fiatal és ügybuzgó tagját, Neumayer Károlyt választotta meg. * A karácsonyi óvoda-ünnepélyek. Bégi idők hagyományaképen minden szent karácsonyt megelőzőleg óvodáink az úgynevezett karácsony­fa-ünnepélyeket rendezik, hogy onnan is vigye­nek magukkal valamit emlékül az apró fiúk, lá­nyok. Az idén is megindult, sőt már erősen fo­lyik mind a 3 óvodában az ez alkalomrai előké­szülődés. Az óvónőképző-intézet növendékei di­cséretes buzgalommal szerelik, díszítik föl a játé­kokat, varrják a szegény gyermekek számára az öltönyeket. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül, hogy — nem szólva a gymnasium s reál tanulóiról, kik szünidőre a városból eltávozni szoktak — talán nem volna helytelen dolog, ha az elemi iskolák tanulói szintén rendeznének ilyen ünnepé­lyeket. Egy k is jó akarat az illetékes körök ré­szér ől nagyon szép testet adhatna ennek az egyszerű igének. * Űj hid a kis-Dunán. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. évi november hó 8-án 71,578/1. ein. szám alatt kelt rendeletével az esz­tergomi kis-Duna ágon átvezető u. n. primaciális hid helyén építeni szándékolt állandó hidra nézve az 1890. évi I. t-e. 56. és következő §§-ai alapján a helyszíni bejárást elrendelte, s annak határ­idejéül f. évi. december hó 5-ik napjának d. e. 10 óráját, összejöveteli helyéül pedig a vármegye székházát tűzte ki, s az eljárás vezetésével Cze­kelius Aurél miniszteri osztálytanácsost bizta m eg. Esztergom vármegye alispánja a szóban levő hid bejárására következő érdekelteket hivta meg: a vármegye képviseletében Andrássy János vár­megyei alispán, Mattyasovszky Vilmos t. főügyész, Hamar Árpád tb. főjegyző küldetnek ki. ahhoz az ország bibornok hercegprímása által 1893. évi augusztus hó 13-án 4426 sz. a. kelt átirata szerint bármely közigazgatási vagy bírósági eljá­rásnál leendő képviseltetésére felhatalmazott Hanny Béla jószágigazgató, Dömötör Kálmán fő­mérnök és Mészáros Károly központi uradalmi ügyész. Esztergom sz. kir. város közönsége, az érseki és m. kir. tanítóképezde igazgatósága, a helyi gőzhajó részvénytársaság igazgatósága, a helybeli iparosok testületének elnöksége, valamint Esztergom sz. kir. város polgármestere útján a netáni többi érdekeltek meghivatnak. A bejárás alapjául szolgáló tervezet az esztergomvármegyei m. kir. államépitészeti hivatalnál közszemlére kitéve van avégből, hogy azt az érdekeltek még a bejárás előtt megtekinthessék. * Műtét. Veszélyes és szomorú műtétet végez­tek szerdán dr. Gönczy és dr. Bapcsák orvosok a városi közkórházban. Valent Ilona, a ki a helybeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom