ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-22 / 47. szám

óvónőképző-intézet végzett növendéke, körülbelül egy év előtt megütötte a lábát, melyet most, minthogy elüszöködéstől tartottak, az orvosok térden felül levágtak. A műtét maga szerencsésen sikerült. * Lovarda. A Richter A -féle lovarda városunkon keresztül utazván, pár előadásra megpihen nálunk. Előadásait, melyek — tekintve, hogy 54 férfi s nő személyzete, valamint 46 drb idomitott lova van a társulatnak, — érdekesnek mutatkozik ; a sas-kaszárnya területén fűtött s eső ellen biztosított helyiségben fogja tartani. Az érdeklődés már most is nagy, valószínű, hogy szépszámú publikumot fog gyűjteni a különben is érdekes látványosság. * A szenttamási helypénz ügyében hétfőn tárgyalt a pénzügyi bizottság a fökáptalan kiküldöttével dr. Roszival István apátkanonokkal. Megállapodás nem jött létre, mert a város nem hajlandó azt a kárpótlási s megváltási összeget megadni, amennyit a fökáptalan követel. Az ügyben ujabb tárgyalások lesznek. * Mennyi hallgatója van az egyetemnek l A tudomány egyetem kvesztori hivatala most állította össze a hallgatóság statisztikáját. Eszerint a hallgatók száma az idén szaporodott. Mig tavaly a beirott hallgatók száma 4407 volt, az idén 4697-re emelkedett. Az idén a jogi és bölcsészeti kar hallgatóinak száma lett több, mig az orvostanhallgatók száma tetemesen csökkent. Ez évben a jogi karra beiratkozott 3171 hallgató, tavaly 2870, a többlet 301. Ezek közül 2917 rendes, 254 rendkívüli hallgató. A hittudományi kar hallgatóinak száma 86, tavaly 77, többlet 9. Közülök rendes 83, rendkívüli 3. Az orvosi karra beiratkoztak 742-en, tavaly 832-en, apadás' 90. A beirottak közül rendes 721, rendkívüli hallgató 21. A bölcsészeti karra beiratkoztak 578an, tavaly 505-en, töblet 73, közülük rendes hallgató 522, rendkívüli 56. A gyógyszerészettanra beiratkoztak első évesek 66-an, másodévesek 54-en, tavaly elsőévesek 63-an, másodévesek 60-an. Áz i idén tehát a hallgatók száma 290-nel emelkedett. ! * Utóállitás. A pénteki utóállitáson 5 közül egy vált be. * Balesetek. Kollár Tamás Anna-völgyön saját vigyázatlansága folytán a csille-vonat alá került s meghalt. Kisebb balesetek gyakran for- ! dúlnak elő a vonatnál, de halálos kimenetelű eddig még csak ez volt. — Antalik Pá! kesztölci lakos pedig a doroghi bányában került hasonlóan saját vigyázatlansága folytán a csille-vonat alá. A doroghi kórházba szállították, honnan nem sokára eltávozhatok, mert nyert sérülései nem veszélyes természetűek. * Feloldott zárlat. Minthogy Unyon a szarvas-marhák közt kiütött száj- és körömfájás teljesen megszűnt, a zárlat alól a községet a szolgabíróság feloldotta. * A postamesterek kérelme. A magyarországi postamesterek kérvényt nyújtottak be a kereskedelmi miniszterhez, melyben az avult szerződési viszonyt kérik megszüntetni s a szerződéseket dekrétumokkal (élethossziglani kinevezéssel) felcserélni. A postamesteri szerződés az abszolút kormány teremtménye. A postamester ez időszerint sem nem hivatalnok, sem nem tisztviselő. Egy közönséges hivatalszolga minden kedvezményben részesül, — mig a postamester mindenből ki van zárva. Nem kap állami nyugdijat, nem kap vasúti mérsékelt jegyet és segélyt, a mi a fő, minden indokolás nélkül elbocsátható. Ezen változtatni kell. Ezt beismerte a felsőbbség is. Szalay elnökigazgató a legmelegeb támogatását igérte az ügynek — a miniszternél. * Az osztálysorsjáték deficitje. Néhány nap előtt számolták el végérvényesen a Heintzeféle magyar osztálysorsjátékot. E szerint Heintze, noha a saját sorsjátékán számos főnyereményt csinált, eredményében ötszázezer forintot veszített. * Felhívjuk a lelkészkedő papság figyelmét Acsay Ferenc, »Bossuet Egyházi Beszédei« cimű jeles művére, mely a hitszónoklat terén nélkülözhetlen segédkönyv. * Ajánljuk a nagyközönségnek Rati János liszt-kereskedését, hol legjutányosabban lehet jó minőségű lisztet bevásárolni. * Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendelhetők jutányos árakon. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XVII. A kivételek és rendkivüliségekhez tartozott a török világban, ha valamely leégett, elpusztult helység felépült. Ilyen kivétel történt Szőnynyel, a mely Pálffy szorgalmazására és az esztergomi bég kívánatára török felügyelet alatt ismét felépült. Memy bég történetében már közöltük a levelet, melyet ez Pálffynak az építkezésre való buzdítás céljából irt. Az építkezésre való gondviselés Adu Bahmany esztergomi agára volt bizva, a ki 1589-ben hihetőleg október havában örvendetes tudósítással kedveskedik Pálffynak. de a levelével létrehozott kedvező hangulatot iparkodik maga előnyére egyúttal kihasználni. Az érdekes levél igy hangzik : »Köszönetömnek utanna etc. Nagodnak az felöl kölleték írnom, mivel a szönyiek épülésében annira töreködöm és forgalódom én innét, hogy még ez esztendőben 80 házra elkészittetöm. Annak okáért keröm Nagodat, hogy onnét Nagyságod is legyön épületökre és oltalmazójok, hol lőhet. Ez elmúlt napokban szegényök elég kárt vallanak valami más embör miatt«, marhájukat elhajtották, melyek közül 40 darabot nagy nehezen visszaszerzett a többiért irt a portára. Többen vannak, kik a falu építését gátolják, kéri Pálffyt ezeket fedné meg. »Továbbá ennekelötte is kértem vala Nagodat, hogy szörzene Nagod énneköm egy urnák való duffla páncélt keztüstül fűvezér passának valót és jó aranyos, csillogos mordály puskákat. Egy tokban két-két puska levén. Kéri azoknak elküldését. ígéri, hogy a rábízott lovat mentől hamarább megszerzi és felküldi. Esztergom 1589 Kapitän Adu Rohmany aga. — Szép barátságos viszony fejlődött ki a magyar és török vitézek között a magánéletben. Egymásnak szívességekkel kedveskednek. Az egyik fél páncélt, puskákat, a másik lovat szerez annak, a kivel a legközelebb mint halálos ellenség állhat szemben a harcmezőn. Adu Rohmany aga nem más, mint Abduramhán aga, ki még 1592-ben is levelezésben volt Esztergomból Pálffy Miklóssal* Folytatódott a barátságos viszony közöttük ekkor is, mert kölcsönösen tettek egymásnak szívességet, amiről egy levél kezeskedik, melyben az aga kérdést intéz Pálffyhoz, hogy a kért fenyő fákat megkapja-e a basa, vagy nem? Tudósítsa. Valami »aranyos apró puskák at« kért az aga előbbeni levelében Pálffytól; kéri ne hagyja a nélkül, mert barátai sürgetik Konstantinápolyból, hogy »aféle német puskakat« szerezne neki. Ha ajándék fejében kívánná is »nem sokat tönne Nagodnak« irja, de nem úgy kivánja. A portyázó időben az is ritkább esetek közé tartozott, hogy a keresztények nyomultak volna elő Esztergomig, mig ellenben az napi renden volt, hogy az esztergomi törökök akár a bányavárosokig is cirkáltak. A kivételek számába megy ama kaland is, melyet megkisérlett néhány bátor, de szegényebb sorsú ifjú, mondjuk szegény legény, azért is, mert egész Esztergomig hatoltak, meg azért is, mert ritka szerencsével jártak. Leirta ezt Tapolcsányi János Körmöcbánya városának és a főkamara grófhoz Kis-Tapolcsányban 1595-ben május hó 31-én kelt latin levelében, mely magyarul igy szól : »Ma van harmad napja, hogy visszatértek a katonák egy kirándulásból. Némely szegényebb sorsú ifjú közülök egész Esztergomig eljutott. Az Isten is úgy akarta, hogy ezek Esztergom mellett reáakadjanak négy törökre, ezek egyikét élve magukkal hozták, kettőnek elhozták fejét. E kettő közül, a kiket lefejeztek egyiknek neve Palahő, a másiké Dervis Oda Rasa. Hires rabló vezérek és zsákmánylók voltak, azért igen veszedelmesek. Nem csupán a mi (kis-tapolcsányi), de főképen a ti hegyes vidéketekben. Hozzájuk hasonló bizonyára Esztergomban több nem találtatik. Éltökben számtalan keresztényt elhurcoltak és eladtak. Kéri a főkamara grófot, hogy a régi törvényes szokás alapján eme ifjaknak jelen tettük jutalmául és ösztönzésül a jövőre husz-husz forint adományoztassék. Isak hősies bég kormánya alatt volt alkalma az esztergomi őrségnek 1594-ben megmutatni SZÍVÓS kitartását, midőn az 54,000 ostromló sereg támadása ellen a várat mindeddig oltalmazta, mig az ostromló sereg el nem távozott. Hogy e hősök érdemeit méltathassuk, érdemes eme hadi művelet némely részleteiknek megfigyelése. Midőn Mátyás főherceg nevezett év kora tavaszán Fülek és Nógrád várakat bevette, biztos volt az esztergomiak előtt, hogy csakhamar reájok kerül a sor, és ha mindjárt Esztergom, nem pedig a két vár alá vonul a sereg, a kis várőrség nem bírt volna ellent állani. Igy azonban megtehették a kellő előkészületeket, Isák kérelmére megérkezett Karali bég, Fehérvár parancsnoka derék janicsár csapat élén, a kikhez számos harcolni vágyó lovag is csatlakozott. Karali bég sürgetésére megerősítették a Sz. Tamás hegyet, a melyről az ellenség igen alkalmasan ágyúztathatta volna Esztergomot. Reá váracsot épített. A hegyek felől bekerítették, körülötte pedig palánkot állítottak azt pedig árokkal vették körül, s az igy keletkezett új erődöt katonasággal és ágyúkkal szerelték fel. Melyek a vár környéke és a város felett uralkodva a megközelítést akadályozták. Május 5-én szent Gotthard napján Komárom alól megérkezett az ostromló sereg és Esztergom várostól délre elterülő laposságon létező szép mezőkön, a hegységtől egész a Dunáig, beleértve a szentkirályi földeket is, tábort ütött. A lövenburgi herceg pedig a Duna túlsó oldalán Kakád mellett telepedett le. Midőn a török őrség az érkezőket szemlélte a várból, az új erődből és a Dunán levő három hadihajóból hevesen ágyúzott reájuk. A városon kivül levő helységeket, minők Esztergomot számosan környezték, a sok csűrt és pajtát mind felgyújtotta, melyek még az éjjelen át is égtek. A vár tornyaira és falaira pedig kitűzték zászlaikat jelezvén ezzel, hogy készek a védelemre. Mindjárt az első nap számosan vállalkoztak az ostromló sereg és tábora kémlelésére, azonban sokan rosszul jártak, 22-en fejőket vesztették, melyeket a táborban vittek és hármat elevenen elfogtak. Irodalom és művészet. Hangverseny. Első fecskék gyanánt a Karminszka nővérek jelentek meg hangversenytermünkben. A bécsi fészket elhagyva, magyarországi körútra indultak, hogy művészetüket a magyarok is élvezzék. Útjukban Esztergomot f. hó 18-án érintették. A »Fürdő« vendéglő nagy terme, mely egynéhány száz embert képes befogadni, ezen hangverseny alkalmából sajnos kevés, de annál lelkesebb zenékedvelőt vonzott oda. A hárfa nem oly hangszer, mely után a nagyközönség lelkesedni tudna. Igaz ugyan, hogy már a a zsidókirály Dávid is kezelte, de a mai napig sem tudott e hangszer populárissá válni, mert szerkezeténél fogva csak arpeggiókra alkalmas s így zenei hangulatot kelteni nem igen képes. Hanghullámzás még nem zené. A két hárfa-művésznő szépen pöngeti hangszerét, technikájuk elég kifejlett s mindenesetre nagyobb hatást értek volna el produkciók által, ha több nem átirt, hanem eredeti darabot adtak volna elő. Változatosság kedvéért a művésznők kíséretében Fuchs úrhölgy utazik, ki három programmszámot zongorázott. Fuchs úrhölgy szintén csak két eredetileg zongorára irt darabot adott elő. Liszt nehéz 12. rhapsodiáját és Scarlatti-Tausig még nehezebb Capriccióját. Előadása meleg és vonzó, technikája kifogástalan, csak nagy kár, hogy jobb zongorát nem adtak neki, melyen művészetét nagyobb hatással bemutathatta volna. Az ifjúság az alkalmat fölhasználva, a hangverseny után táncra perdült. Szerkesztő-változások. A szombathelyi egyházmegyei könyvnyomda, mint laptulajdonos kiadásában hetenkint egyszer megjelenő „Szombathelyi újság" szerkesztésétől Gruber János visszavonulván, Császár József vette át a szerkesztést. — Merényi Kálmán, városunk fia a „Mosonmegyei Lapok

11 szerkesztésétől visszalépett, s „Mosonmegyei Llirlap" cimen új lapot indított. Megjelent: Kis Világ. Elbeszélések, költemények és értekezések. Irta: az esztergomi növendékpapság Szent Imréről nevezett egyházirodalmi iskolája. Egy kis irói gárda, az esztergomi egyházirodalmi iskola tagjai mutatják be ebben a kötetben ez évi zsengéiket, dolgozataik becsesebb részét. Okos eszme volt, hogy a millenium évében nem fordított, hanem eredeti művel lepték meg a karácsonyi könyvpiacot. Sok szép darabot találtunk e dolgozatok között, a melyek javarésze az irói hivatást máris elárulják. Erdössy Károlytól, Izsóf Alajosból, Reviczky Aladárból,