ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-15 / Rendkívüli szám

követtek. Felemeltem tiltakozó szavamat a bizottságban. Férfias nyíltsággal és őszinteséggel ostoroztam ezen kellőleg meg sem róható eljárást. (Éljenzés.) Most is az a nézetem, hogy az erkölcsi sülyedés legalacsonyabb fokán áll azon választási elnök, aki csak egyetlenegy választót tudva megfoszt jogosult szavazatától. Hisz van-e a magyarembernk más szabadsága, mint minden öt évben szavazni azon képviselő-jelöltre, aki az ő elveit képviseli. (Ugy van!) Csak ez az egy kárpótlása van — a sok és nagy áldozatokért, melyeket hazájának hoz. Fiait oda adja katonának, ez helyes, mert a hazát meg kell védeni a külellenségtől. Adót anynyifélét és oly mérvben fizet, a milyenre csak a magyar ember képes. Ez már nem helyes, mert okszerű gazdálkodás mellett kevesebbek lennének állami kiadásaink ; a közvagyonosodás emelésére s igy az adófizetés könnyebb elviselhetésére pedig tudtommal a kormány mitsem tett. S mindezek ellenében az állampolgár ki van téve annak, hogy ha a kormánynak egy szolgalelkü kreatúrája ül a választási elnöki székben, el lesz kergetve mint egy pária. Ezen kell segiteni tisztelt uraim, ha másként nem lehet, a titkos szavazás behozatalával. (Igaz! Ugy van !) Azt mondják, hogy akkor sok nemzetiségi képviselő lenne megválasztva. Én még ettől sem félnék, először mert a választóknak mégis csak jogában áll olyan képviselőt küldeni, a milyen nekik tetszik ; másodszor mert tapasztaltuk, hogy a nemzetiségi képviselő mandátuma leteltével mint jobb hazafi, távozik haza, mint volt,mikor jött, s igy a magyar állameszmének csak híveket szerzünk, akik saját nemzetiségben testvéreiket is felvilágosítják és jobb útra téritik. Hányszor szállt síkra a nemzeti párt a nemzeti eszmék és érdekek védelmére ! Gondolják meg tisztelt Uraim, hová jutottunk volna azon lejtőn akadálytalanul haladva, melyre a kormány és pártja lépett. Magunk segítettük volna elő azt, amit az osztrák politika évszázados fondorlataival elérni nem tudott, hogy Magyarországot Ausztriának provinciájává sülyesztve, azt teljesen kiszipolyozzák. Már ennek megakadályozására is szükség Tan a nemzeti pártra, melv közjogi alapon állva, minden lehetőt megvalósíthat abból, amiket a függetlenségiek programmjából keresztül vinni lehet, de nem vállalkozik a lehetetlenségek kivitelére. Gazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi tekintetekben pedig ébren őrködik hazánk érdekei felett. Sikra fog szállani a nemzeti párt most is és pedig fokozott erővel, midőn a quota felemelésével és az Ausztriával kötendő közgazdasági kiegyezéssel oly hurkot akarnak nyakunkba akasztani, mely a mezőgazdasági válság és az ebből eredő ipari és kereskedelmi pangás folytán úgyis a tönkremenés felé haladó hazánkat teljesen elszegényitve, a társadalomnak magát mindenben alávető vak és béna eszközévé sülyesztené. (Szűnni alig akaró éljenzés!) Jókai Mór a jövő század regényében azt irja, hogy az akkor már köztársasággá alakult Oroszországnak elnöknője a képviselőházban akkép szerezte meg a kívánt szavazattöbbséget, hogy a képviselőház tagjainak többségét egyszerűen megvásárolta, azt mondván, hogy jobb a kész képviselőt megvásárolni, mint a választásokra kiadni a pénzt. Egy gyűlés alkalmával azután megutálta e csöcseléket és páholyából leköpött rájuk. Jókai úgy látszik tudja, hogy mennyire becsüli a kormány azon képviselőket, akiknek szavazatait pénzével biztosítja magának. Földváry István programmja. Délután fél négy felé egy malacbanda rikácsoló hangjai lelkesítették föl a Földváry-párt »athleta« híveit s ez volt a programmbeszéd méltó nyitánya, jelezve a nagy idő elérkeztét. Össze is csődült erre a Széchenyi-téren a délelőttinél jóval nagyobb közönség, melynek háromnegyedrészét az úgynevezett »vasárnap délutáni* publikum szolgáltatta. A kormánypárti matadorok szemei ragyogtak a lelkesedéstől s a pártirodából, mint valami Csimborasszóról tartottak szemlét a bakafántoskodó tömegen. Úgy négy óra felé Schvarcz lobogó inge fehérített egyik vágtató bérkocsiról, jelezve dr. Földváry reménydús érkezését. A gyűlést a pártelnök, dr. Feiehtinger Sándor nyitotta meg, ajánlva a szabadelvű párt jelöltjét, dr. Földváry István városi ügyészt, ki egy kis pénzmaggal érkezve meg Budapestről, valóságos képviselőjelöltnek kiáltatta ki magát. Dr. Földváry, ki a hatásvadászatban nem megvetendő szinész-vénát árult el eddig is, mint az éposz-költők, ő is invokációval, a háta mögött álló Szentháromság-szobor aposztrofálásával kezdette beszédjét. Deák Ferenc meghamisithatlan hívének vallotta magát, a milléniumi ünnepélyeket extazissal emelte ki, egetrázó szavakkal (!) kicsinyelte az ellenzék működését s nagy nemzeti vívmánynak mondotta az udvartartás terén eddig elért sikereinket. Szólt az adóreformról, a földadó leszállításáról, amelyet azonban Lloyd termeiben zsebeiben fog hagyni. Beszédébe vegyült egy kis néppárti allűr, midőn a börze-adó behozatalát (erre egy választó ötletszerűen azt a megjegyzést tette: hm, még egy adóval többet!) emlegette, no meg egy kis függetlenségi, mikor az önálló vámterületről szólott. A hatás persze megvolt s Földvárynak ez elég. A kvótán, dacára a közbekiáltásoknak, szépen átcsúszott s nagy bölcsen a király döntésére bízta. Persze kvőta-reverzális nélkül nem kellenek Bánffynak a friss erők. Mint nagy fontosságú tényt emelte ki a magánjogi kódex alkotását, a törvényi székek szaporítását. Az egyházpolitikáról bőveb: ben nyilatkozott s hogy legyen valami szemfényvesztő, ámító hatás, teljes pózolással a „Pax

u hívének vallotta magát, az egyházpolitikát a múltnak engedte át. a jövőt azonban a közigazgatás! nak. Egyházpolitikai expektoráciőja Földváry multI jához is méltó volt, nem is érdemes azért vele foglalkoznunk. Az ő renegát akarnokságátől mást nem is várhattunk, legföljebb a kegyelet, illem és politikai tapintat nevében azt, hogy ne keverje bele a hercegprímás magasan álló nevét az ő szárnypróbálgatásaiba, mert ez a hatásvadászat ő tőle már valóban a gyengédtelenség s frivolság jellegét viselte magán. Beszéde további folyamán dicshymnust zengett a zsidóságnak, mi a 70 elvtársat szűnni alig akaró éljenzésre birta. A felekezetnélküliség szerinte is letörülte rólunk a keresztény jelleget, de hát szenvedjük el ezt, mint sok mást, s Földváry pax-a, úgy látszik, a szen' védés elviselésében találta meg a maga emeltyűjét. Beszéde végén sok mindenféle kedvezményt igért Esztergomnak: törvényhatósági jogot, törvényszéket, (Közbeszólás: inkább elmegyünk Komáromba rabnak!) új gymnáziumot stb. s hogy mindent megtesz e szegény város (Közbeszólás: nem szegény e város, ahol végrehajtó van!) érdekében. S hogy a bizalmat hatványozott fokban kiérdemelje, önmagát kidicsérte s kérte a választókat, tüntessék őt ki magasabb bizalmukkal (KözbeszóI lás: menjen a Vaskapuhoz, elég magas!) s meglássák, nem fogják megbánni. — A programúi j beszéd háromnegyed óráig tartott, mely után a I közönség nagy része Frey mellett tüntetve oszlott szét. Haydin Károly választóihoz. Dr. Haydin Károly, a köbölkúti kerület néppárti képviselőjelöltje, addig is, mig programmbeszédét elmondja, szózatot bocsátott ki a kerület választó polgáraihoz. A beszéd behatóan foglalkozik a gazdaközönség ügyével s bajaival, a választási törvénynyel, a vám és kereskedelmi szerződéssel, a nép elnyomatásával, a kereszténység jogaival. Különösen emelkedett hangulatú beszédének azon része, a mely a néppárt jogosultságát i s a liberalizmus tehetetlenségét tárgyalta : Ha önök felekezeti különbség nélkül a néppártot fogják támogatni és annak zászlaja alá valamennyien kivétel nélkül ugy fognak sorakozni, mint a zsidók a szabadelvüpárt zászlaja alá : akkor be fogják bizonyítani, hogy a magyar nép érett a szabadságra, hogy a magyar nép meg tudja becsülni az apái véráldozata árán szerzett szent jogát, és a mi a legfőbb! be fogják bizonyítani, j hogy a magyar népnek is megnyílt már a szeme ! és a magyar népnek is van annyi esze, mint a ; zsidónak, mert saját érdekeit meg tudja védeni : és ezen érdekeit egy tál lencséért el nem adja. A néppártra nagy föladat vár, mert ennek j a pártnak kell megakadályozni, hogy Magyarorj szág zsidóuralom alá ne kerüljön; mi tiszteljük I zsidópolgártársaink jogait, de azt akarjuk, hogy Magyarországban az uralom és hatalom a keresz'; tények kezeiben maradjon, azt akarjuk, hogy a keresztények is ugy boldoguljanak mint a zsidók; azért is a néppárt zászlaja alatt minden tisztességes és becsületes katholikusnak és reformátusnak, aki vallására és magyar hazafiságára még valamit tart, mint igazi kereszténynek sorakozni kell!! Mert eljöhet az idő és talán már nincs is messze, midőn a "katholikusok és reformátusok, kik most j a magyar szabadságban a szabadelvű párt elleni közös támadásra őszintén egyesülni erőtlenek, majd a hazát nem ismerő nagy nemzetközi kapitalizmus rabszolgaságában jobban át fogják érezni közös keresztény eredetüket, melyből összetartásukhoz most is erőt kellene meriteniök : a helyett, hogy a szabadelvű vagy igazabban haspárt vesztegetéseinek és rágalmainak felüljenek; mert ezen párt a Júdás pénz fejében a föld népét és a kisiparost áldozatul dobja oda a nemzetközi nagy tőkének, mely hazát nem ismer, hanem ott telepszik meg, ahol fáradság nélkül leginkább jövedelmez. Sajnos, hogy református polgártársaink közül sokan tévútra vezettetve, inkább a zsidóliberális párt felé hajlanak, mint a tisztán keresztény néppárthoz; igy lehetséges aztán, hogy a zsidóliberális kormány 40 gazdag zsidót állit föl jelöltjei közt; hová jut szegény hazánk, ha mi keresztények össze nem tartunk ? Föl tehát keresztények, az egyesülés legyen jelszavunk!!! védjük meg Magyarország keresztény jellegét, melynek oltalma alatt Magyarország egy ezer év viharait dicsőségesen kiállotta. Ha volt a szabadelvüségnek létjogosultsága az államok életében, az csak addig tarthatott, mig egyenlő mértékkel mért, míg a gyengébbnek az erősebb által való kizsákmányolására nem használtatott fel, szóval mig el nem fajzott; ma azonban lejárta magát az egész világon, mert a gyengébbeknek szemei is kinyíltak és most már mindenki, aki akar látni, láthatja, hogy hova vezet a szabadelvüség : a nemzetközi nagy tőke rabszolgaságába és a földmivelő nép és kisiparos osztály teljes elszegényedésére !! ! Figyelmeztetem tehát önöket tisztelt választó polgárok Isten és az emberek előtt, hogy ha azt akarják, miszerint Magyarország uj életre ébredjen, a kisipar fölviruljon és a fold népének elviselhetlen és keserves terhei megkönnyittessenek, a most bekövetkezendő választásnál kövessenek el mindent, hogy a szabadelvű pártot és vele a mostani kormányt megbuktassák, — azon kormányt, mely nyomorúságot hozott az országra, mely alatt a szegénység oly nagygyá nőtt, hogy az ország sok megyéjének lakossága kénytelen könnyes szemekkel drága szülőföldjét elhagyni és kivándorolni Amerikába, hogy magát az éhhaláltól megmentse. Higyjék el tisztelt választók, Magyarország alföldi megyéinek lakosai sajnálattal és megvetéssel tekintenek oly kerületre, melynek választóit szolgabirák, jegyzők, vagy éppen megfizetett kortesek etetés és itatással úgy terelnek a szabadelvű párti szavazáshoz, mint pásztor a birkákat a sózójászolhoz. Önök is független polgárok és nem éhes koldusok!! ne engedjenek hát ily szégyent a fejükre, hanem mondják ki bátran: hogy az ország dolgai úgy, amint folynak, nem jól folynak és aki azt csinálja, a szabadelvű kormány és annak jelöltje maguknak nem kell!! Akinek nincs szive-lelke ezt kimondani és szavazatát néppárti jelöltre adni, hanem egy pár liter bor vagy egy pár Júdás forinttal le hagyja magát lábáról venni, az ne panaszkodjék aztán, ha szíjat hasítanak is a hátából, mert örök igazság marad a közmondás: »Ki mint vet, úgy arat.« Megírtam e sorokat, hogy addig is, mig programmbeszédemet személyesen elmondhatom önöknek, ezen iratból megismerjék érzelmeimet, melyeket igaz és őszinte szivvel a néppárt iránt érzek ; ezen érzelmeimből fakadt minden őszinte szó, ami itt meg van írva, de semmi másért, csak azért, hogy az önök szemei megnyíljanak és lássák azon utat, melyen haladniuk kell, ha azt akarják, hogy szebb jövőre virradjanak. Isten segitse önöket sorsuk megjavításának magasztos munkájában, adjon elég erőt szivükbe a liberális itatás és vesztegetés ellen, adjon erőt az egyesülésre és összetartásra, hogy mentül kevesebb Júdás akadjon önök között! akkor boldogulni fognak, mert a nép összetartása erősebb a sziklánál, melyre az önök szivében szeretett hazánk boldogabb jövőjének temploma legyen épitve és annak szentélyében a becsületérzés és tiszta hazaszeretet örök mécse lobogjon!! Ki védi meg a gazdát? Szomorú idők nehezedtek rá a magyar gazdára, nyög az óriási terhek alatt, kétszeresen izzad és fárad mig annyihoz jut, mint mondjuk — harminc évvel ezelőtt. Mig ezelőtt kevesebb munkával nagyobb jövedelmet létesített, addig most több munkával s nagyobb fáradtsággal sokkal kisebb anyagi eredményt ér el. Hogy van ez? Igen egyszerűen, tekintsünk végig a termény értékek, gabonanemüe kárhanyatlásán és a terhek folytonos szaporodásán, s mit látunk? Azt látjuk, hogy a lefolyt harminc esztendő alatt a gabona árak folyton csökkentek. Történt