ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-15 / Rendkívüli szám

pedig ezen csökkenés igen rohamosan, ugy hogy a jelenlegi ár, némely termény régi árának még felét sem teszi ki így pl. a búzánál. Gazdáink még jól emlékeznek vissza a 13 frtos búzára, és most 7—8 frtjával kénytelenek azt elkótyavetélni, s ne gondolják ám, hogy ezen árak így maradnak, hanem még esni fognak, és pedig mindaddig, mig a magyar nemzet nyakán a jelenlegi liberális kormány fog ülni. Ezen alacsony gabonaárak, melyek a szegény gazdának bérét képezik, forrása nem a túltermelés, sem pedig a termékeny esztendők, hanem egyenesen a liberális kormányzat az ő rendszerével. A magyar buza még most is mindig keresett a külföldön és ott bir árral, másrészt pedig nem is termelünk annyi búzát, a mennyit képesek volnánk elfogyasztani. A főhiba ott van a papirbuzában, mely semmi egyéb mint jámbor csalás, papíron termesztenek óriási buza mennyiséget s ezzel lenyomják a termesztett gabona árát, ugy hogy földműves népünk valóságos fosztogatásnak van kitéve. A másik ok a miért a búzának és egyéb terményeknek ára leszállott, a romániai buza csempészett bevitelében keresendő. A kormány jámbor szemhunyorgatása mellett becsempésznek a gőzmalmokba óriási mennyiségű román búzát, melynek szállítása épp olyan kedvezményekben részesül, mint a magyar búzáé. A jó magyar lisztet kiviszik az országból s nyakunkon marad a rosz minőségű román liszt, melyet a fogyasztó közönséggel drága árak mellett fogyasztatnak el. Szóval azt látjuk, hogy a liberális kormány pártfogása mellett a magyar gazda terményei ellen oly irtó háború folyik, mely okvetlenül maga után vonja gazdáink pusztulását. Ha most ezzel egybevetjük a terheket, melyek gazdáinkra ránehezednek, úgy azt látjuk, hogy ezek ismét napról-napra szaporodnak. Az utolsó harminc esztendő alatt a földre vagyis a termő területekre eső adó megkétszereződött, igy tehát a termény ára 50 százalékkal csökkent és a teher 50 százalékkal emelkedett. Minden teher csupán a földművesre és a kisiparosra nehezedik és ha deficit mutatkozik, az atyai kormány őket veszi elő. Igaz ugyan, hogy nincs most deficitünk, de kérdem, kinek köszönhetjük ezt? Csakis a földműves és iparos osztálynak, mely izzad az úgynevezett indirekt adók alatt. Iszik az ember bort, adót fizet, eszik cukrot, kávét és más egyebet adót tizet, sőt még ha kenyeret is eszik, akkor is fizet adót. Esztergom városa harminc évvel ezelőtt alig fizetett fogyasztási adót, ma pedig ezrekre menő összeget fizet, s a mily arányban emelkednek az országos kiadások, oly arányban srófolhatja a kormány a fogyasztási adókat, anélkül, hogy ahhoz az országgyűlés beleegyezésére szüksége volna. Van tehát a kormány kezében olyan eszköz, melynek segitségével tetszés szerinti összegeket préselhet a közönségből, anélkül hogy egyéb adónemeket emelnie kellene. Gazdáink jó része nemes öntudatra ébredt. Végét akarja vetni ennek a zsaroló rendszernek, a mi csak a jelen liberális kormány bukásaival érhető el. A néppárt és az ellenzéki, pártok a földműves megmentését irták zászlajukra és mindazok, kikből a józan gandolkodás ki nem veszett, kik nem akarják az ország-főntartó elemet, a földművest koldusbotra juttatni, azok az ellenzék zászlaja köré csoportosulnak, s ezen zászló hűtlen elhagyása saját érdekeink feláldozása, vétek az ország és annak földműves népe ellen. HIREK. * Kanonoki installációk. Szombaton reggel 9 órakor fogják installálni dr. Walter Gyula, dr. Aschenbrier Antal és dr. Halmos Ignác újonnan kinevezett kanonokokat. * Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága dr. Csernoch János és dr. Fehér Gyula bizottsági tagoknak a május 13-iki ünnepség fényének emelésére szükséges volt némely kellékek készséges kiszolgáltatásáért köszönetét nyilvánitá, a miről az illetőket jegyzőkönyvi kivonatban értesítette. * Csernoch János Csacán. Rajongó lelkesedéssel fogadták a csacai kerület néppárti választói képviselőjelöltjüket, Csernoch János dr. esztergomi kanonokot. Ezer és ezer főre menő közönség várta az állomásnál és mikor lelépett a vonatról, szűnni nem akaró éljenzés hangzott fel. Valóságos diadalmenetben kisérték a plébániára, a hol a prépost-plébános fogadta pár üdvözlő szóval. Ezután a jelölt emelt szót és megkapó szavakkal körvonalozta jöttének célját, az általa vallott elveket, a melyeket az országgyűlésen képviselni szándékozik. Végül megköszönte a páratlanul impozáns fogadtatást, a mely már maga fölér a győzelemmel. Szavait riadó éljenzés követte. A szintén Csacán időző Lánczy Leó kormánypárti jelölt Csernoch páratlan fogadtatása után, hir szerint visszalép. A néppárt győzelme biztos, a nép elveiért élni-halni kész. A kormánypártiak szinte fejüket vesztették, nem tudják, mihez kezdjenek. * Két név. Az esztergomi szabadelvű párt proklamációján Esztergom hithű keresztény polgársága s a papság megbotránkozással látott két nevet: Pór Antal apát-kanonokét s Vindisch János primási főszámvevőét. Szomorúan kell e tényt konstatálnunk s nem fojthatjuk el csodálkozásunkat, hogy az egyházellenes kormánypárti irányzatot egy katholikus pap s egy primási tisztviselő támogatni meri. Ez vagy önmegfeledkezés vagy a tudatlanságnak tudható be, és mindkét esetben súlyosan elitélendő beszámítás alá esik lépésük. Ha a kanonok úr a Tisza ármádiát támogatta, értjük, — megélte eredményét; de ha a jelen szabadelvű iránynyal is solidaris, akkor a herezisbe tévelygett, mert a liberalizmus a kath. egyházzal szemben ma haeresis, még pedig üldöző. Vagy bántotta az az anyaszentegyház a kanonok urat, mikor javadalmát élvezi ? Vagy azt hiszi a kanonok úr, hogy használ ezzel egyházunk ügyének? Vindisch János is ma már nem állami, nem alapítványi birtokon van, tehát nem igényelheti tőle a t. kormány, hogy őt támogassa. Ha egyházi uradalomban szolgál, legyen az egyház elveivel is solidaris. * Kolbek István megszalasztása. A húsos fazekakért vagy hivatalokért akarnokoskodó kormánypárti jelölteket a választók egészséges gondolkozása sok helyt ugyancsak megrendszabályozza. Mint halljuk, Kobek István a köbölkúti kerület kormánypárti jelölt, ki 5 év alatt kerületének feléje se nézett, most sorba járja a községeket, Szölgyénbe persze szintén benézett, s azt hitte pénzével s puszta megjelenésével rögtön leköti a választókat. A jelölt ur vérmes reményeit azonban lehűtötték a szölgyéniek keresztkérdései. Felelősségre vonták, hogy miért szavazta meg az egyházpolitikát, miért segítette a zsidók nyakába varrni Magyarországot ? A jelölt úr beszélni nem tudván ötölt-hatolt, mi a választókat arra birta, hogy bizalmuknak záptojással adjanak kifejezést s a hatalmas argumentumok hatása alatt a jelölt jónak látta gyorsan elvágtatni. * A köbölkúti kerületből. Haydin Károly, a köbölkúti kerület néppárti képviselő jelöltje vasárnap délelőtt Köhidgyarmaton tartotta meg programmbeszédét a választók nagy lelkesedése s tetszése között. Délután nagyszámú választó kíséretében Kernenden Barton keresztül Szölgyénbe, a kerület legnagyobb községébe ment, hol a lakosság impozáns módon fogadta s a néppárt tántorithatlan hívének vallotta magát. Jövő vasárnap f. hó 18-án délelőtt Köbölkuton SL kerület központján, délután Muzslán és Ebeden fogja Haydin pro grammbeszédjét elmondani. * Hymen. Zólyomy Imre erdész (Érsekújvár) folyó hó 12-én eljegyezte Feigler Miklós nyug. prím. intéző leányát Irénkét. * Anyakönyvvezető mint kortes. Íme még mire jó az uj rend ! Alig születnek meg a kis világpolgárok s alig hál meg valakinek a hozzátartozója, a civil plébános azonnal beidézi magához a feleket. Aztán tárgyai-tárgyai velük mindenről, talán arról is, hogy az uj világpolgár mily programmal lép ki az életbe. Dehogy talán ! Az a szakadásig túlterhelt komoly úr ott az anyakönyvi hivatalban csakugyan nehéz dolgokon töri a fejét; korteskedik az anyakönyv mellett. Lehet, hogy talán az uj világpolgár politikai magatartását is beiktatja ; mert amint jó forrásból értesülünk, minden szavazóképes apától megkérdi, hogy hova húz a szive és ha helytelennek találja az atyafi nézetét, igyekszik azt elegendőképen informálni. Csak mégis jó ez az uj rend! Ime, sok dolgától erre U ráér az a haragos, komoly úr! A kiállítás utolsó napjai. Budapest, október 13. Nemsokára megkondul az ezredéves országos kiállítás fölött is a búcsúztató harangszó. Épen halottak napján, november másodikán teszik majd sírba, meghajtják előtte a félévig tartott búcsújárás lobogó zászlóit, mint egy győztes hadvezér előtt és azután elparentálják, mint egy fiatal leányt, mely oly szép és bájos volt, hogy örökre kár és Isten ellen való vétek neki meghalni. Szinte fáj az ember szive, hogy pár hét múlva már ennek a mesebeli tündérországnak kapui bezárulnak, szinte hihetetlen, hogy mindaz a fény, mindaz a pompa és ragyogás egyszerre csak véget ér, mely hat hónapon keresztül elragadó varázsával idecsábitotta a messze vidékről és tengerentúli országokból is a népek tömegeit Magyarország fővárosába. A történelmi ereklyék és a modern alkotások gyűjteményének fényes csarnokait pár hét múlva be fogják zárni és itt az ideje, hogy aki még nem látta, siessen megtekinteni a nemzeti büszkeség e megszentelt hajlékait. Nézzétek végig a száztornyü kiállítási város gyönyörű utcáit, tekintsetek be a csaknem háromszáz remeknél remekebb módon épült házba és kápráztatni fogja szemeiteket az itt felhalmozott kincsek óriási gazdagsága, a magyar kéznek, a magyar szellemnek teremtő ereje. Nemzeti géniuszunk pantheonja ez. Az ezeréves emlékek között a legmaradandóbb becsű, kimagasló és nemzeti büszkeségünket ország-világ előtt emelő nagy alkotás ez, mely hosszú időkön át okulás, tanulság és biztatás forrása marad számunkra bezárása után is. Nézzétek meg az ősi századokba visszanyúló emlékek gyűjteményét, a három korszakot felölelő történelmi épületek csoportját; Hadverő dicső ősök ereklyéi vannak itt felhalmozva. Árpád honfoglalásának emlékmaradványai, a keresztény • kultúra ujraébredés korszakának és az utolsó századok számos háborúinak és békealkotásaiak emlékeivel találkozunk. Egy egész évezred váltakozó, viszontagságos, borús és derűs eseményei mintegy megelevenedve vonultak el előttünk és dicsfénytől sugárzó ragyogásban szólnak a késő nemzedék epigonjaihoz. „ Százával, ezreivel jönnek hozánk külföldiek, csapatosan keresik fel kiállításunkat olyanok, kiknek azelőtt a magyar nemzet neve is csaknem egészen ismeretlen volt. Csodálattal vannak eltelve a magyar nemzeti erő ily óriási megnyilvánulása előtt. De sokkal fontosabb ennél az, hogy mi magunk ismerjük meg magunkat. A kiállításnak nem szabad berekesztetni, mig mindenki nem látta. Minden magyar embernek kötelessége néhány napot a kiállításnak szentelni. A kiállítás igazgatósága gondoskodott róla, hogy a legszegényebbek is csekély áldozattal megtekinthessék. Szegény és gazdag okulni fog belőle. Fel kell használni tehát a még rendelkezésre álló nagyon rövid időt. Október közepén megszűnnek a nemzetközi kongreszusok és a kiállítás úgyszólván még csak a magunk részére marad nyitva, I hogy akik még nem láthatták, utólag megtekinti hessék és kapuzárás előtt gyönyörködhessenek benne. Ezeréves történelmünk ereklyéi, gazdasági életünk káprázatos kincsei ily módon, egy csomóban még soha sem voltak összegyűjtve. November másodikán bezárják a kiálitást és talán soha sem lesz alkalom többé együtt látni azt a sok becses anyagot, melyet a millenium alkalmára csak a közös lelkesedés és hazafias kötelességérzet tudott összehozni. Szerkesztőségi Telefon. K. M. Budapest. Eddig csupán egy papi egyéniség P. A~ ilcanonok akasztotta szegre az egyház elveit és egy fiataJ herIcegpriinási uradalmi tiszt. A fökáptalan tisztjei között is van fegy hasonló gondolkodású és cselekvésil uri ember. A rúd 'majd rájuk jár. V. Budapest. Nagyságod kérdésére kijelenthetjük, hogy a kérdezett Hulényi Győző ugyanaz, a ki a pesti papnövelde jóvoltából végezte tanulmányait és most az egyházat oldalba rúgja, azt az egyházat, mely a semmiségbó'l kiemelte és tette azzá, a mi. E. Pozsony. Kívánjuk, hogy siker koronázza fáradozásait. Ignotus. Hont. Cikkét jelenleg nem közölhetjük a helybeli sürgó's közleni valók miatt.