ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-02-09 / 6. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1890. február 9. t>. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PHOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33, szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés ntán 30 krajcár. A katholikusok autonómiája. Esztergom, február 7. Wlassics Gyula dr. kultuszminiszter a képviselőház szerdai ülésén programmszerüleg nyilatkozott a katholikus önkormányzat (autonómia) kérdéséről. Pozitiv jelenség, hogy a katholikusok ezen ünnepélyes követelése végre vékony miniszteri elismerésre talált. Sajnos azonban, hogy ismét csak elvi kijelentés történt, a jognak érvényesítése határozatlan időre, gyanús okadatolás kiséretében bizony talán időre elnapoltatott. Mindössze arról nyertünk hiteles bizonyságot, hogy a felolvasott királyi resolutio értelmében, az 1869-iki választási alapon lesz a kongresszus egybehiva, a mely tanácskozás alá veszi az 1871-iki elaboratumot. Az autonómia szükségessége végtelenül belenyúlik közéletünk nagyon is egészségtelen légkörébe. Nem ismeretlenek előttünk az egyház panaszai a rombolások fölött, melyeket a tagadás és közöny szelleme, a vallás és a katholikus egyház épületén ejt. Látjuk keserveit, halljuk méla sóhaját a társadalomnak, mely sáppadva nézi az izgatottságot, a sivárságot, mely a lelkeken, a sziveken erőt vesz. Alig mondatott ki az 1848-ki pozsonyi országgyűlésen a vallások egyenjogositásának elve, máris általánossá vált a meggyőződés, hogy a kath. egyház és a magyar állam között egy csaknem 9 százados szövetség felbomlása veszi kezdetét. A katholikus államvallás megszűnt hivatalosan létezni, az állam függetlenítette magát az ősi vallás elveitől s rendszerétől. Mig e történeti pillanat el nem érkezett, a parlamenti felelős kormányrendszer behozataláig, a hazai katholikus egyház az államban a keresztény közjog alapján állott. Így az egyház, mint az állam kiegészité egymást a katholikus hit jogainak és függetlenségének biztosításában. Keresztény szellem lengte át az államot, a szerint alkotta törvényeit. A korona a pápától a magyar király részére delegált apostoli jogait, az egyházi közegek meghallgatásával gyakorolta. Az egyházi törvények megtartását maga részéről az ! állam is előírta, s mint polgári kötelességet ' büntetőjogi sankcióval is ellátta. A királyi rendeletek a vallási törvények *i érvényesítését éppen oly fontosaknak tartják, mint az államét. Sz. István, Sz. László, Kálmán, II. András, I. Mátyás, II. Ulászló, I. | Ferdinánd, Lipót, I. Ferencz dekretumjai mutat- ! ják a benső viszonyt, mely az egyház és a magyar állam között létezett, mutatják, hogy mint szorítja az állam még az egyháziakat is egyházi kötelességük teljesítésére, s mint szol- | gálnak az állam intézkedéseinek alapjául az egyházi törvények. Az egyház ugyan perhor- j reskálja az állam törvényhozási jogát egyházi ügyekben, de elismeréssel s hálával veszi, ha az állam a kereszténységhez méri törvényhozását, s a világiak hozzájárulnak az egyháziak javaslatához. Államiságunk e keresztény jellegét, különösen a király főkegyúri jogai magyarázzák meg, melyeket egyedül tőle függő közegek által gyakorolt. És bármiben intézkedtek a fejedelmek, intézkedéseikben csekély kivétellel a pápa engedélyére hivatkoznak. Az állam és egyház ezen kölcsönös befolyása egymásra, hozta aztán létre azt, hogy az állam, leszámítva II. József kapkodó liberalismusát, a katholikus vallásból merítette erkölcsi tartalmát, s viszont az egyház is elegendő tért nyert az állami befolyásban. E viszony azonban szét lett szakítva az 1848-as események alatt. Az állam megszakította keresztény közjogi szellemét, kilépett vallásos redözetéböl, levetkőzte keresztény jellegét. Az apostoli felség a felelős kormány ellenjegyzésének, kormánya pedig az uj népképviseleti országgyűlés határozatának lett alárendelve. Es igy elsőbben is az apostoli király viszonya változott meg a katholikus egyházhoz, mert a személyének adott jogokat, egy fele"kezetlen, s .az országgyűlésnek is felelős közeg által gyakorolja, a mely közeg a felekezetnélküli modern államrendszer követelményei szerint, semmiféle eljárásban sem kívánja magát AZ „E SZTERGOM" T ÁRCÁJA. A katholikus kor táncestélye. (Esztergomban 1896. február 4-én.) Ily szerény cim alatt rendezte az esztergomi katholikus kör keddi, ezidei farsangi első mulatságát. De megvan irva, hogy aki megalázza magát, az fölmagasztaltatik, és ez a táncestély is voltaképen egy igazi elite-bállá nőtt, s ezen felül még az az előnye is meg volt, hogy teljesen ki volt zárva az elite-bálok többé-kevésbbé hideg feszessége. Olyan mulatság volt ez, melyen meglátszott, hogy ide mindenki csak a mulatság kedvéért jött. Ugy érezte magát az ember, mintha az a sok szép lány mind a testvére, vagy legalább unoka testvére lenne, azok a menyecskék pedig csupa sógornék. E családias hangulatot fokozta bizonyára az a körülmény is, hogy éppen e napon kötötte meg a kör házvéteii szerződését, s hogy arra az »Otthon«-T& égető szükség van, főként egy alkalmas tánc- és felolvasó-terem tekintetéből. A millenium farsangján elég ok van a vigasságra, nem csoda tehát, ha ez az estély a várokozáson felül is sikerült. A »Fürdő« termei szépen megteltek illuzio-ruhás bájos leánykákkal, suhogó selyembe, plüsbe öltözött szép mamákkal, frakkos, lapos klakkos urakkal, általános elismerést keltő csillogó egyenruhája katonatisztekkel, sőt hogy az áldás teljes legyen, reverendás tisztelendő urakkal is, kik bizonyára szivesen fogják részesiteni az egyház áldásában azokat a párokat, kiknek szivei ma találtak egymásra. A gyülekezés kissé elhúzódott, de úgy 9 óra felé megszólaltak a katonazene szép akkordj ai, a sétahangverseny nem is tartott sokáig, mert a kör t. tagjai közt sok a táncos, egy-két keringő sem széditi el a fejőket, a hölgyek pedig szivesen táncolnak, mert tudják, hogy erős karokra bizzák magukat, kik nem csak a tánc árjában, hanem esetleg az »élet viharában « is megoltalmazzák. A báli toilettek persze remekei voltak az esztergomi szabó-művészetnek, amiket mi tollal le se tudunk irni, lévén divat-tudósitónk Parisban rendkivüli kiküldetésben. Annyit azonban nagyjából jelezhetünk, hogy a discrét selyem különösen a mamáknál dominált, és láttunk bizony matt selyem ruhát ezüst virághimzéssel, bársonyruhát csipkediszszel, akárhány liliom karcsú termetre festőileg simult a brokát öltöny a remény szinével, tengerzöld plüs derékkal. Végig nézve a táncot, nem hiszem hogy valahol oly üdén, annyi kedvvel és hévvel járnák a csárdást mint Esztergomban. Láttam a pesti jogászbált, de ott se tudják úgy a csárdást táncolni, mint a mi hölgyeink a cigány tüzes muzsikájára. Mig viszont a francia négyest, különösen a * szerelmesek négyesét* szinte ünnepi komolysággal lejtették. A négyessel a íiatal mamák tekintélyes része is bevonult a táncba, s láttam akárhány »fiatal mamát« ki oly grandezzával járta, mint akár a Bertuska, a Marianna, az Aranka vagy a Clarissa stb. Sőt a mamácskák bevonásával a bácsiknak is volt keletje. Négy hölgy felkérte Esztergom Petur bánját francia négyesre. Bár Petur bán mindig ember a talpán, sőt ősi elődjéhez hiven ennek erélyéről is hires, a veszedelmes ostromtól ez egyszer anynyira megijedt, hogy ősi dacát felejtve, ellágyulva felelte: zavarban vagyok hölgyeim, zavarban vagyok, s mit szólnak hozzá férjeik ? És a hölgyek nem azt mondták: kérdezze meg a papát vagy a férjemet, hanem bájos pajkossággal azzal biztatták: »tessék, rendelkezésére vagyunk, tessék választani.« Mondják, hogy Petur bánt ezt annyira felbátorította, hogy ezentúl a fiatalságát követeli vissza a »keserű végzet«-tői. A hangulat a souper-csárdás alatt szökött a legmagasabb fokra. A jókedv »so se halunk meg« superlativusa nem engedett egy hajszálnyit sem; a cigány, pedig edzett karja van, csaknem belefáradt, de hát a vihar-edzett táncosok tüdeje és lába még edzettebb volt, és meg is bosszankodtak arra a szürke reggelre, mely mint valami
