ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-08-09 / 32. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1896. augusztus 9. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz, János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A miniszterelnök tekintélye. Esztergom, aug. 7. Ama tények közt, melyek a parlamentarizmus és azzal együtt magának a politikai szabadságban való hitnek a megingatásához leghathatósabban járulnak; ama veszélyek közt, melyek az alkotmányt fenyegetik, nem utolsó a miniszterelnök politikai kisszerüsége, tekintély nélküli szereplése, tehetségének csekélysége, nyers furfangja és hatalomvágya. Csinálhat egyik vagy másik miniszter vallási-, közjogi- vagy nemzeti sérelmet, a közvélemény a miniszterelnököt teszi érte felelőssé. A mint egy epochal is mozzanat pl. az Andrássy-miniszterium nevéhez fűződik, úgy nő az alkotmányos- és vallási szabadság sérelme pl. a BáníTy-miniszterium ez idő szerinti törzsfájához. A miniszterelnök politikai qualitása ad súlyt a kabinetnek, azért nevezik rendesen a kormányt Szapáry- vagy Tiszakabinetnek és a miniszterelnök egyúttal fentartója vagy bontója kabinetjének. Nem kell tudtára adni mindazoknak kiket illet, úgy is látja minden alkotmányos érzelmű polgára e hazának, sőt lehetetlen, hogy maga Bánny Dezső ur ne érezze, hogy az ö politikai súlya és tekintélye ma a miniszterelnökséghez semmit sem ad, hanem csak levon abból. Oly körülmények között, és oly taktikával foglalja el azt a helyet, a melyek közt csak politikai reputációjának, kormányelnöki önérzetének rovására foglalhatja el, és nem követelheti senkitől, hogy az ö miniszterelnöki tekintélyét többre becsülje, mint a mennyire cselekedeteivel azt önmaga becsüli. Ha mi gvülölnénk Bánfív Dezsőt, akkor nekünk azt kellene kivánnunk, hogy maradjon meg minél tovább a bársony-székben, mindaddig, mig miniszterelnöki tekintélyének megsemmisülése rajta tovább rágódik, és egyéni reputációjának súlyát is oda redukálja, a hová miniszterelnöki súlya jutott. Igen, de nem a gyűlölet vagy ellenszenves érzelmek adják a támpontot, a melyből mi a,z ő helyzetét bíráljuk, hanem az, hogy a kormányzati fötekintély megcsökkenése az ö személyén át kihat magára arra az állásra is, melyet elfoglal és az 5 működése segiti elő azt a betegséget, mely politikai életünket felforgatta és nyugalomra jutni nem engedi. Egy parlamentaris államkormányzat vezetésére BáoiTy Dezső ur már csak azért se képes, mert az ahhoz szükséges kormányzati tekintélye elveszett. Tekintélye annak van, a kiről megvagyunk győződve, hogy Ítélete mindén körülmények közt a helyeset el fogja találni, a kiről megvagyunk győződve, hogy minden kijelentése és ténykedése komoly megfontoláson alapszik, és határozott, könnyen meg nem másítható férfias akaratnak a kifejtse. Az előtt, kinek tekintélye van, ellenfelei is tisztelettel hajlanak meg, az a saját követőinek körében fölmerülő véleménykülönbségeket könnyen elintézheti, és mindnyájan szivesen rendelik alá magukat az ö nézeteinek, mivel azokat egy szilárd jellem és itélöképes szellem kifolyásának tekintik. Tekintély, ilyen erkölcsi és szellemi hitel nélkül egy ország ügyeit vezetni nem lehet. Ilyen tekintély nélkül lehetetlen összhangba hozni azokat a különböző igényeket, a melyet a pártelökelöségek támasztanak, és lehetetlen a kormányvezetöséget akként dominálni, hogy abba a parlamentaris kormányrendszernek megfelelő összhang hozassék be. Ilyen tekintély nélkül jogosan lehetetlen Bánfrynak a trón elé lépni és az előtt a nemzet érzületeit, szükségleteit, bajait hatályosan tolmácsolni. Ilyen tekintély nélkül lehetetlen Bánffy nak oly kérdéseket védelmezni és azok megoldását keresztül vinni, a melyeknek a megoldásánál jogos és nagy kétely, vagy érzékenység sőt szenvedély fölött kell diadalmaskodnia, mert a legfényesebb argumentálás után is marad a kételynek, a törvényjavaslatnak egy megoldatlan tört száma, melyet semmi más nem dönthet meg, mint az a hit, mely egy miniszterelnök párthívei közt, néha ellenfeleinek szivében is él: t. i., hogy ez a törvény nem lehet nagyon rossz, mert X. vagy Y. férfiú, a nagytekintélyű államférfiú s miniszterelnök proponálta. Ha őszinték és méltányosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy Bánffy Dezső báró, Magyarország ez idő szerinti miniszterelnöke a hitel e kellékeinek, melyek a tekintélyt adják, egyikével se rendelkezik. Másféléves működése alatt annyi jelét adta gyámoltalanságának, megbizhatlanságának és politikai tudatlanságának, hogy ha felkel a t. házban, még saját pártja is aggódik, hogy nem mártja-e be magát még jobban ? Van-e ki a közelmúlt tapasztalásai után mer abban bizni, hogy ö a legkényesebb viszonyokban az alkotmányos és párturalomtól ment helyes megoldásokat el fogja találni, midőn másféléves kormányzatának története az egyik baklövésnek a másikra való halmozása 1 .' Egy ilyen megviselt tekintélyivel élén akar ez a kormány oly kényes kérdéseknek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A Balaton partjáról. Midőn hazulról eltávoztam, a tisztelt szerkesztő úrnak megigértern, hogy majd irok egy levelet a bűbájos Balaton egyik vagy másik helyéről. Az igaz, én nem fürdőzésre zónáztam, hanem csak ide-oda járok-kelek a Balaton menti falvakban, egyszer itt, másszor ott ütöm fel tanyámat, már a hogy tourista kedvem szokott elragadni. Hanem azért kötelességem a levélírás még, ha eszembe jut is, hogy talán ki is nyomtatják s nem a papírkosárban fogja pályáját bevégezni. »Az ígéret szép szó, de ha megtartják csak úgy jó!« — igy szól a magyar közmondás és mivel én is magyar akarok lenni, meg is tartom ígéretem. Hála Istennek, elég szerencsésen érkeztem meg abba a balatonparti kis faluba, a hol tourista passziómat megkezdeni óhajtottam. Igaz, hogy mikor az utolsó állomásnál a vonatról leszálltam, nem jól kezdődött a dolog. Nyulat láttunk keresztül szaladni az úton; s ha jól hallottam, ez rosz jel, habár én nem adok soha semmit az ilyféle babonás jelekre. Az eső bizony már egész délután kopogtatta a vonat ablakait, s mikor leszálltam, azt vettem észre, hogy csak egy kocsi vár s ez is döcögős szekér, inkább az utibőröndök, mint a »tisztelt világjárók* számára. Pedig mi összesen tizen voltunk, kiket a tourista-kiildetés magas ambíciója vezérlett. Most már mit csináljunk? — gondolkodtunk egy ideig, de csak arra a határozatra jutottunk, hogy ki gyalog indult az útnak, ki pedig felmászott a szekérre s az utóbbiak között voltam én is. Ez igazán érdekes látvány volt, az első helyen utazni és paraszt szekéren tova kocsizni, bőrig átázva. Az elkeserítő hosszas eső eszembe juttatja az egyszeri házigazdát, kinek sok vendége volt s mivel mindig esett az eső, nem mehettek el: — végre az úr megsokalta, kiment az ajtóba és felsóhajtott: »Öh édes Istenem! adj már egyszer szép időt!« A sok esőnek köszönhetjük azt a gyönyörű hangversenyt is, melyet minden este az árkok vizének lakói rendeznek. Különben a Balaton ily viharos időben is gyönyörű látványt nyújt, mert ha jön egy zivatar, azt szobám ablakából szemlélhetem. A viz ilyenkor zöldes-kék, majd egész zöld lesz és amint jön közelebb-közelebb az égiháború, annál jobban zúg-búg a Balaton, éppen mintha ezer és ezer haragos szellem akarna medréből kijönni és mindent elpusztítani. Nekem úgy is nagy panaszom van ezen szellemekre, mert tapasztalásból tudom, hogy még a rózsákat is elrabolják. Tihany is előttünk fekszik az ő kettős tornyú templomával és kolostorával, melynek falai szolgáltatják azt a gyönyörű és híres visszhangot. Igen kár, hogy most egy villát építettek a szemközt fekvő hegyre és ez tompítja a visszhang erejét. A Balaton partja itt igen szép homokos és nem mély, bármily kis gyermek is bátran belemehet. A partig ültettek ezen évben három sor fát, igaz hogy ezek még nem nagy árnyékot szolgáltatnak ; de talán mi még érdemesek vagyunk arra, hogy a jó Isten napja reánk süssön, s nem vagyunk olyanok, mint a fa árnyékában elaludt egyszeri szolga, kit midőn az ura szidott, hogy arra se méltó, hogy a nap reá süssön ! — az felelte : »Hisz éppen azért feküdtem az árnyékba !« A népélet régibb szokásaiból még mindig találunk egy-kettőt minden faluban. Szántódon Jakab napján, mely egyszersmind búcsú napja is, az előkelőbbek egy piros selyemkendőt, az úgynevezett »letyetar« kendőt szokták a körükben levő legidősebb agglegénynek átnyújtani. Ennek pedig az volt a kötelessége, hogy mulatságot rendezett és táncoltak reggelig. De ha nem is jön el az illető agglegény (mert ez már mindig tudta előre), akkor se menekül meg a »legeny« költségektől, mert a kendőt ki kell váltania. Farsang végén pedig az úgynevezett »tuskóhúzás« dívik, ami abban áll, hogy a köznép azon leány ajtajára, aki a farsang folyama alatt nem ment férjhez, egy tuskót köt, sokszor akkorát, hogy másnap nem is birja kinyitni az ajtót. A műveltebbeknél is szokásban van ez, de ezek csak egy kis faragott tuskócskát adnak az otthon maradt leánynak.
