ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-07-12 / 28. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1896. július 12. 28. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos : KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A kormánypárti képviselők. ; ' I vis Esztergom, július 10. A Sándor-utcai palotában már nem izzadnak a tisztelt honatyák. Elmentek ők a hős fiak vakációzni, hűsölni, aratni, rendbeszedni kissé magánügyeiket, no meg a szénájukat is, értve a nemes kerületet. Valami boldog vakációt nem igen kivántak egymásnak, szinte megnyúlt orral ődöngtek hazafelé. Ha összejönnek szeptemberben, még csak egy-két hétig lesz joguk »hivatalosan« élni. Visszatérnek, hogy becsukják maguk után újra a kaput. A milleniumot a kormánypárt fejhasználta reklámnak, ennek hangulata pótolta s leplezte politikája bélpoklosságát. Ha e hangulaton kivül nézzük a kormánypárti képviselő urakat, akkor látjuk, hogy messze eltávoztak attól az élettől, a melynek számára dolgozniok kellett volna. Milyenek is ezek a kormánypárti képviselők ? Egy töredék elméleti keresztény politikus, olyan opportunus ember, fázik keresztény szint vallani, s azért csak szavazatával hajtja a nagy töke malmára a vizet. A templomban katholikus, az országházban, a megyeházban a gyakorlati liberalismus hive, a képviselő választásoknál reverzálist ad, jó katholikusnak mondja magát, brúdert iszik a papokkal, ha mandátuma zsebében van, még agyon is csókolja a jó kortesplébánosokat. De mikor belép a Sándor-utcai palotába és látja az ott uralkodó szellemet, elfeledkezik a nagyhangú keresztény önérzetről, beáll keréktolónak s kedélyesen megalkuszik a helyzettel, lelkiismeretét elaltatja, pedig ugy egymásközt képviselő társai körében meg is esküszik, hogy oktondi ez a Bánffy, hogy botrány és hazaárulás, a mit a párt elkövet. Ha ilyen az elméleti katholikusok töredék tábora, milyen a nagy többség, a kormánypárti képviselő urak zöme? Hát biz azok kibontják redöiket, nem szépitik a dolgot, hanem marnak. A dogmákat, a syllabust, az állam törvényeit nyiltan megvetik, megtagadják és kigúnyolják. Azok értelmét mesterséges kimagyarázás által, melytől a bolond is faliak megy, gyengíteni, csonkitani, eltakarni, elmásitani igyekeznek. Okosabbak a hit és er! Y 'cs dolgában a pápánál, értelmezik körleveleit, de oly ferditéssel, hogy félmüveit az ö malmára hajtja a pápa szavait. A dogma ellen harci riadót fúvat, pedig neki is van syllabusa. Az ö syllabusa a 89-ki elvek, az emberi jog, kötelesség nélkül. IX. Pius syllabusát csak hírből ismeri, a liberalismus syllabust pedig hátán viseli köpeny gyanánt. A katholikus név neki csak külső máz, hogy néha, zimankós időben, ha szorul a kapca, betévedhessen a paplakba egy kis fehér asztalra, egy kis csendre. Ha kijön a paplakból, rúg rajt egyet, JA adatnak használja ott létét, ha majd a papok ellen kell beszélni. Mert vannak ám olyanok is az Ur szőlőjében, kik lépre mennek, bizalmaskodnak, s a telivér liberálisnak jobban gazsuliroznak, mint a szentek szentjének. A türelemről sokat beszél a t. házban, s csakugyan türelmes a zsidók, a szabadkömivesek iránt, solidaris a »Pesti Hhiap«-al, hogy valami banknál, részvénytársaságnál egy kis helyet kaparithasson: de azért már nem türi, hogy az iskola hitvallásos, a választások tiszták, a felekezetnélküliség eliminálva legyenek, a megyegyűlésen pedig kibuktatja a hithű katholikus megyebizottsági tagot. Kossuthnak, Andrássy Gyulának szobrot emel, de morog, prüszköl, ha szt. Istvánnak, szt. Lászlónak, szűz Máriának a katholikusok szobrot emelnek s iluminálnak a pápa vagy püspök jubileumán. Férfias dolognak tartja, ha a szabadkömives jelvényével jelenik meg valamely temetésen, a felekezeti türelmesség netovábbjainak tartja, ha a zsinagógába is ugy imádkozhatik (?) mint a templomban, de gúnyolódik, ha Űrnapján, vagy feltámodáskor uri ember halad a szentség után, vagy a halottért gyászmisét mondatnak övéi. Ha valamely törvény neki nem tetszik, revízióját követeli, de a néppárt ne merje a revíziót zászlajára irni. Szereti, ha a liberális emelt fővel jár-kel az utcán, de hithű kathoAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Katonakoromból. Megesett rajtam sok évvel ezelőtt, hogy a haza védelmére besoroztak katonának. Csodálatos : a hazát akkor senkisem bántotta és mégis védelmeznem kellett, engem mindenki bántott, de senkisem védelmezett. E kellemetlenséget tudtán kivül rossz nadrágom okozta. Alig, hogy bakává avanzséroztam, illetőleg avanzséroztattak, fejemre nyomtak egy zsiros sapkát, lábaimra húztak egy pár viselt bakancsot, mit a vándor az országúton még a tél derekán sem húzna föl, s beleráztak egy olyan rossz nadrágba, melyet csak a fekete-sárga zsinórzat tartott össze, s melyből még tán 1859-ben kilőtték a szegény bakát. Ezen időtől 'iszen nem is néztem ám végig magamon, mert attól féltem, hogy csömört kapok viselemtől. Mégis mondhatom: sem sapkám, sem bakancsom nem csinált alkalmatlanságot, különösen az utóbbi, mely inkább szorított: majd hogy el nem kapott, — de annál többet a nadrágom, evvel kapcsolatban káplár úr Körmös, ki nem csak a szegény bakák arc-mázát tudta lekarmolni zongorára termett, hosszú körmös, akár perecesbotnak való ujjaival, ha azok a jobb helyett balra fordultak: de esténkint a nadrágok vizitációja alkalmával ezekről is le tudta kormozni a zsinórt, ha azok jó erősen rá nem voltak varrva. Bakakorom első hetében az én elnyűtt nadrágom zsinórzata is mindig engedett az erőszaknak, s igy minden este lekörmözte azt káplár Körmös. Természetes: szabó mesterséget nem tanulván, nem tudtam azt ugy rávarrni, hogy leszaggatásában kudarcot vallottak volna káplár Körmös erőszakos ujjai. Ily körülmények között a dolog vége az lett, hogy miután káplár Körmös szombaton este össze-visszatépte az én elnyűtt nadrágomat, ugyanekkor egyúttal meghagyta, ha azt tizenegy órára ki nem reperálom, az áristomban fogok hálni, még pedig rövid vason. Lehetett-e rám nézve ennél nagyobb fenyegetés ? Kétségbeesésemben fölkeltettem a mellettem már akkor jóízűen alvó gyalogos Banyár vén katonát, s ígértem neki a világon mindent, ha kisegít a bajból, mert e miatt én már előre a dutyiba képzeltem magamat. Ez fölült egész készséggel —• jó gyerek volt szegény ; mondják, valamikor a pannonhalmi urak egyik pusztáján volt kanász ; néha elő is hozakodott fényes baltájával s karikás ostorával, — előszedte-vedte gyüszüjét, és tűszerszámát, s varrta velem együtt a rossz nadrágot, én az egyik, ő a másik szárát. Közbe-közbe el-elnéztem kis tábori csutorámmal a kantinba, vivén Banyár testvérnek egy kis törkölicét, ki mennél többször ivott, annál gyorsabban és könnyebben csúszott tűje, s forgott a gyüszüje. Meg is varrtuk rossz nadrágomat úgy, hogy midőn vizsgálatra vittem, bár nyütte-tépte káplár Körmös, nem sikerült neki kikezdeni; belevarrtunk legalább tiz krajcár értékű fekete cérnát, de meg is látszott makacs szivőságán. És még sem lehetett nyugodt éjjelem ! mert most meg egy vörös foltot talált rajta káplár Körmös — még talán a belőle kilőtt szegény bakának a vére volt — most meg azt parancsolta, hogy mivel holnap vasárnap lesz, nyugvás-nap, azt kimossam, mert ha ki nem mosom . . . ismét kilátásba helyezte estélyi igéretét. — De hisz holnap vasárnap lesz. Jelentem alásan vitéz káplár uram ! — Annál inkább ráér kend. — De meg nem is tudok mosni, nem voltam én mosónő soha. — Tanulja kend meg! Más sem volt mosónő, mégis megkel lett tennie. — De hisz, ha kimosom, ez össze fog szakadni. — Ne feleseljen kend velem. Egyet káromkodott, tehát jónak láttam elhallgatni. Hála Isten! mára elkerültem az áristomot, csak a jó Isten a nagy mosáson segéljen át. Másnap reggel időben a vállamra csaptam a nadrágot, s egy kefével, szappannal fölfegyverkezve indultam ki a kaszárnyából a Dunapatra, hogy elvégezzem a mosást, mielőtt valaki meglátna, de már akkor is ott találtam egy szegény asszonyt, ki erősen lapickálta ruháit egy fehér mosószéken. Kis távolságra tőle, én is leültem a partra, s megbuktatván a vizben a nadrágot, elkezdtem erősen kefélni, különösen a véres foltot. — Mit dolgozik katona uram? szól oda az asszony.
