ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-05 / 1. szám

Politikai szemle. — Újévi Tálaszok. A szabadelvüpárt fölvonult ős Budavárába, a miniszterelnöki palotába, hogy »szeretett pártvezére« ez időszerint Báníi'y báró miniszterelnök előtt szokásos újévi adóját lerója, s tőle »atyai« nyilatkozatot halljon. A miniszterelnök újévi válaszai jóslat gyanánt vétetnek, melyekből kiki a multat, a jelent, a jövőt igyekszik kimagyarázni. Az a hang, mely Bánífy miniszterelnök válaszából kirí, mondjuk ki igazán, nagyon is irritált hang, nagyon is elárulja, hogy a szabadelvüpárt nem képes méltóságteljesen felfogni azon helyzetet, melyet a győzőnek a politikai eszély parancsol. A legyőzött fél folytonos bántalmazása nem út a pacifikálásra. A politikai tapintat halva született Bánífy bárónál, mikor a néppártra célozva, annak lehetőségét is megtagadja, és lehetetlennek kiáltja ki, hogy az egyházpolitika megváltoztatására pártok alakuljanak. Még az alkotmányos joggyakorlattal sincs Magyarország miniszterelnöke tisztában, ha tagadja, hogy alkotmányos eszközökkel sem szabad egy törvény revízióját követelni Nem a kormányakaratban, hanem a népakaratban rejlik az alkotmány gyakorlata. Az a népakarat előbb-utóbb meg fogja tudni mutatni, hogy szirén hangok, napiparancsok, akarnokságok nem verhetik békóba, széttépi az abszolutismus hajmeresztő Potyemkin viskóit. Egy komikus akkord is bevegyült a miniszterelnök úr szózatába. Hallott egy időben valamit a történelemből, az isten-békéről, a »treuga Dei«-rőh s ő, ki olyan hűséges utánzó, fogja magát, s a millenáris évre kihirdeti Magyarországon a »treuga Dei«-t, az Isten-békét. Isten-béke és szabadelvüpárt mily disharmonious fogalom?! Még fogalomnak is abnormis, hát még gyakorlatban ! Mit akar a miniszterelnök úr az Isten-békével ? Tudja-e, hogy mit jelent az ? Ha tudná, nem mondta volna ki oly könnyelműen. Hogy lehet Magyarországon a szabadelvüpárt »szeretett vezéré<-nek az isten-béke évét hirdetni, mikor a gyakorlatban meg akarja azt gátolni, s törvényen kivül állónak helyezi magát a kereszténység védelméért folytatott alkotmányos küzdelmet?! Mikor láttuk a szabadelvüpárt által védelmezve a keresztény-elveket?! Nem mentette-e fel magát az állam attól a kötelezettségtől, hogy támogassa a keresztény-katholikus elveket ? Valóságos frivol-játékszer Bánffy miniszterelnök úr előtt az az Isten-béke. Utánozza azokat a régi kalandor lovagokat, kik az Isten-béke örve alatt biztosították rablott jószágaikat. A dekrisztianizáló Bánífy a saját érdekét a milléniumra szintén Istennel akarja bearanyoztatni. Hát mégis van néha Istenre szükségük? Valóságos kalmár-politika ez, mely a legszentebb életerővel üzérkedik. — Egyházpolitika s a protestánsok. A nemzeti párt egyik protestáns, még pedig hivő protestáns kitűnősége Bánó József a párt újévi összejövetelénél sokat jelentő nyilatkozatot tett a liberális egyházpolitikának a protestánsokra való kihatásáról: »Az úgynevezett egyházpolitikai törvények a vallási fanatizmust és gyűlölséget az egész országra kiterjesztették A protestánsok a vezérlő férfiak által délibábos kilátásokkal és Ígéretekkel tévútra vezetve, ezen egyházpolitikai kérdésekben nemcsak ellentállást nem mutattak, de azt örömrivalgással fogadták; vagyis más szóval magok alatt vágták a fát; — feláldozták alaptörvényeiket, nem vették észre, hogy az egyházpolitikai törvények által minden felekezet nyerhet, csak a protestáns nem. Elfeledték, hogy ezen törvények lesznek a protestánsok romlása, és elfeledték, hogy ha a protestánsok Magyarországon gyengülnek, vagy megdőlnek, a magyar alkotmányosság századok óta legbiztosabb védbástyája dől ki. A korrupció és önbálványozás cinizmusa eddig sohase látott mérveket öltött. (Igaz! Ugy van!)« — Uj főispánok. Hontmegye uj főispánja Horváth Béla, Verseczé Pálfy Elemér lett. Dániel László pedig ma-holnap Nógrád főispánja lesz. Rudnay főkapitánysága annyiban okozott örömet a szabadelvű pártban, mert ezáltal 2 főispánság ürült meg, lévén Budnay Hont s Nógrád egyesült főispánja. Horváth és Pálfy lehet mondani fiatalon érték el céljukat, korán kapták meg mamelukságuk jutalmát. A szabadelvű pártnak még csak szereplő egyéniségei se voltak. Ugy látszik a közeli képviselőválasztásra jó speditőrök kellenek a t. kormánynak, kik hűségesen szállítsák be a szabadelvű képviselőket, Hontmegye különösen megjárta uj főnökével Azt kapta, kit az előtt deputáció által kikosarazott. Dehát változtak a viszonyok. A nemes vármegye nyikkanni se mer, annyira félti bőrét. Igy halad Magyarország a szervilizmus elé. — Népgyűlés. A mióta a liberális reformokat nyakunkra hozták, a meetingek nálunk is örvendetesen szaporodnak. December 29-én BánokSz.-Györgyön, Zalamegyében volt egy látogatott katholikus népgyűlés, hol 5000 ember jött össze felemelni szavát szent jogai védelmére. A gyűlésen Dr. Bakonyi Elek, Lepsényi Miklós s Keller Ferencz szónokoltak, oly hatást keltve, hogy egész Zalában megindult a mozgalom hasonló gyűlések tartására. Komárom megye gesztesi járásában, Nagyigmándon mint értesülünk, szintén lesz kath. népgyűlés, még pedig január első felében. A középosztály érdekeinek védelme. Ha Belgiumban vagy Angolországban élnénk és egy olyan lapban akarnánk cikket irni, amely a nemzet lét-fentartó elemének érdek-védelmét irta zászlójára, akkor a jelen cikknek ezt a cimet kellett volna adnom : »A munkásosztály érdekeinek védelme* Belgium, Anglia, Hollandia nem ismeri már az úgynevezett középosztályt. A fejlődő gazdasági viszonyok, a gyári ipar föllendülése okozta, hogy az úgynevezett középosztály, mely magában foglalja a független és szabad iparos és földmíves elemet, eltűnt egészen. A kizárólag iparüző országokban csak két elem van, és pedig a gazdag gyár és ipartelep tulajdonos és ezzel szemben a gyári bérmunkás. Ezek között a számarány, ha a legkisebb mértéket alkalmazzuk és még a kis gyárak tulajdonosait, sőt a latifundumos birtokosokat is tekintetbe veszszük, megfelel ezen számaránynak, 1 : 1000; vagyis minden gyárés ipartelep birtokosra esik ezer munkás. Igy tehát a munkásnép alkotja a nép zömét, ez teszi az ország lakosságának legnagyobb részét. Miután pedig minden ország kormányzatának feladata nem az egyes privilegizált személyek magánérdekeit előtérbe tolni, hanem a közjót előmozditani, a nép zömének tisztességes létet biztosítani; azért ezen országok számottevő és vezető politikusainak vállaira nehezedik azon problémák megfejtése, melyek a munkásosztály kérdéseinek égető és igazságos megoldását foglalják magukban. A munkás-kérdés az, mely első sorban foglalkoztatja azokat, kik nemzetük javát szivükön viselik. Hát Magyarországban nincs munkás-kérdés ? De van. Hiszen miként az alföldi mozgalmak és lázadások, a budapesti sztrájkok mutatják, a munkások minálunk is kezdenek mozogni és sok tekintetben jogos és méltányos kívánságaik s követeléseik kielégítését az úgynevezett »modern« eszközökkel követelni. Csakhogy leszámítva az Alföld földmunkásainak s egynehány nagyobb város munkásainak mozgalmát, az ország legnagyobb részében még csend honol. Hazánkról nem mondhatjuk, hogy iparűző ország, hogy a gyárak hazája. Magyarország kizárólag földműves állam és azért a nemzet zömét nem a munkások, hanem az úgynevezett középosztály, vagyis a kéz-iparosok, a földművesek és gazdák alkotják. Az a bomlasztó procedura, mely a francia forradalomban jogot nyert harmadik rendet lassankint leszorítja és negyedik renddé vagyis munkássá alakítja, kivel szemben egy új privilegizált feudális osztályt teremt, nem egy-két év alatt végzi munkáját, évtizedek kellenek ahhoz. Amily arányban fejlődik a gyáripar, oly arányban pusztul a földműves és kéziiparos-osztály, ezekből toborozza az ő munkásait, kik elveszítvén versenyképességüket, kénytelen-kelletlen beállanak a gépek mellé. Ha valaki figyelemmel kisérte a hazai középosztály viszonyait, megélhetési módját, sőt ha valaki rászánta magát arra, hogy statisztikai adatokkal, számokkal kimutassa, mennyi kézműves és kéziparos ment évenként tönkre, megszűnt önálló, független gazda, saját kezére dolgozó mesterember lenni, és egyúttal följegyzi, hogy az újonnan létesített gyárak mennyi kézi erőnek képesek foglalkozást nyújtani, leszámítva a külföldről importált munkások számát, úgy azt fogja találni, hogy e kettő között nincs meg a kellő arány, vagyis iparunk föllendülése nem tart lépést a középosztály pusztulásával. Ezt bizonyítják a tömeges kivándorlások ; Ezalatt a báró szorgalmasan kirakosgatta szobájában az ajándékokat. De a kis unoka és a rokonról ő nem tudott, csak megérkezésekor hallotta, hogy azok is itt vannak és igy nagy zavarban volt, hogy ezeknek mit adjon. Végre is nem maradt más hátra mint beszóllitani inasát. Károly, — igy szólt hozzá — siess hamar a városba, végy gyorsan egy borotvát, meg valami játékszert a kis fiúnak, de gyorsan és. olcsón, azt el ne feledd. Az inas sem hagyja kétszer mondatni ezeket magának, s rövid idő múlva visszajött. A borotva meg volt hamarjában, de nem tudta mit vegyen a kis fiúnak. Végre megakadt szeme egy szamáron, mely nyakát ide-oda forgatta, s mert a kereskedő is ajánlotta, ezt vette hát meg a fiu számára. A vásárral meg volt elégedve, s most lelkére kötötte, hogy minden ajándékot a kellő helyére juttasson. A házi urnák a kardot, a mamának a szemüveget, a fiatal embernek a borotvát, a kisasszonynak a szép virágkosarat, a kis fiúnak a játékot. Az inas biztató szavaira, hogy a szobaleány segítségével minden kitűzött helyére jő, megnyugodott a báró ur és hozzálátott öltözékének csinosításához. Ugy iparkodott intézni a dolgot, hogy az ebédlőbe ne a legelsőnek érkezzék. Előbb vegye mindenki szemügyre a neki szánt ajándékot, s örvendhessen észrevétlenül annak, s majd csak azután nyitok be én is, gondola magában. Mikor azt vélte, hogy az már megtörténhetett, az étterem felé irányozta lépteit. Amint odaér, találkozik a házi kisasszonynyal. —i Ah mily szerencsés véletlen! nagysád én teljesen el vagyok varázsolva, hogy itt találkozhatunk. — Igen báró ur! én pedig nem tágadhatom, hogy tréfája és gúnyolódásának találhatott volna más helyet és személyt, nem pedig engem tűzni ki annak. Hiszen én ajándéka nélkül is tudom kellően becsülni báró urat. — Bocsánat drága nagysám — szól a báró — talán oly szerencsétlen voltam, hogy Ízlését eltalálni nem tudom ? Ajándékom csak jelképe akart lenni a hő szerelemnek, mely keblemben nagysád birhatásáért ég. Hogyan? ajándéka jelképe szerelmének? Akkor a szerelem szertelen kicsi, ha akkora nagyító üveggel kell azt nézni. Na! az ilyen szerelmet megköszönné minden leány, annyival inkább én. Különben ajándéka ott van, ahová tették; jó lesz majd a nagymamának! — S ezzel a kisasszony eltűnt. Mintha égből pottyant volna le, ugy állott e szavakra a báró egy helyen. A manó érti ezt, gondolta magában. Különben a szerelmesek mind érthetetlenek, fűzte gondolatait tovább magában, és benyitott az étterembe. Itt legelőször is a háziúr lép eléje e szavakkal: Ah báró ur örvendek hogy megérkezett! ön igazán hát hogy is mondjam, ön valóban kitűnő ember! ? — Uram ! — felel a báró — rendkívül örvendek, hogy szerény ajándékommal tetszését megnyerni szerencsés voltam. — De báró ur, talán tréfát űz csupán? — kérdi a háziúr. — Távol van az tőlem — felel a báró. — Ha szerény ajándékomat szobája díszítésére találná használni is, még akkor is reménylem, hogy az mindenkor nagy hatással fog lenni vendégeire. De már e szavakra elfutotta a méreg. Alig birva magával fölkiált: A tatár vigye el báró urat és ajándékát. Igaz, hogy nemrég a vadászaton pechem volt és őz helyett szamarat lőttem, de ha hallott is erről valamit uram, föltehettem volna önről, hogy hallgatni fog. De hogy engem saját házamban gúnyol, s karácsonyi ajándékul egy szamárral lep meg, ez minden képzeletet felülhaladó gorombaság. E szavak után a karácsonyfa mellé lép a háziúr és a fejét ide-oda mozgató szamarat, mely különben a kis unokának volt szánva és csak tévedésből jutott a háziúr helyére, az ámuló báró lábai elé dobja, ugy hogy a játékszer darabokra szakad. Ezzel a háziúr kiment.