Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
6 S a város valóban szívébe zárta a „Legdicsőbb Lengyelt“ s csak alkalomra várt, hogy felfokozott hálája újra és impozánsabb formában nyerjen kifejezést. Az alkalom nemsokára elérkezett. 1933-ban Báthory születésének 400 éves fordulóját ünnepelte a magyar-lengyel testvérnemzet. Ezeknek az ünnepségeknek keretébe kapcsolta be a Lengyel-Magyar Szövetség a kereszténységnek, hazánknak és Esztergomnak a török uralomtól való megszabadulás emlékére rendezett 250 éves jubileumát. Báthory István emlékére szép számmal zarándokoltak a magyarok Lengyelországba, a küldöttség élén Egyházfejedelmünk állott, ki augusztus 31-én pontifikálta a jubileumi misét a krakkói Wavel-vár székes- egyházában. Hercegprímásunk Krakkóból elment Varsóba Sobieski vilanovi kastélyának megtekintésére és Pozenbe a lengyel Egyházfejedelem látogatására. Szeptember 11-én mindkét Egyházfővel Bécsben találkozunk. A bécsi katholikus nagygyűlésre jöttek, mely tervszerűen esett össze Bécs felszabadulásának s vele együtt Nyugat kereszténységének 250 éves örömünnepével. A nagygyűlés első szónoka Bíboros Hercegprímásunk volt. Klasz- szikus beszéde szerint: „Eljöttünk Magyarországból, hogy önökkel együtt ünnepeljük ezt a nagy és közös jubileumot, de eljöttünk azért is, hogy hitet tegyünk a katholikus nemzetek ama szolidartiása mellett, amely már 250 évvel ezelőtt is lehetővé tette Bécs város felszabadítását és megmentette Európát legsúlyosabb korszakában. Meg vagyunk győződve arról, hogy a katholikus nemzetek szolidaritása a jövőben is meg fogja menteni Európát és az egész világot, ha hűek maradunk múltúnkhoz és történelmünkhöz.“ A jubileumi misét a lengyel bíboros-érsekprímás mondotta a Sobieski kápolna előtt felállított tábori oltárnál. A kápolnát az 1683. szeptember 12-én lefolyt „nagy ütközet színhelyén emelte a hála és kegyelet. Itt áldotta meg Őszentsége követe, Lafontain velencei bíboros pátriárka a 30 ezer főnyi tömeget, köztük a magyar és lengyel zarándokokat is. Míg a bécsi és varsói ünnepségek folytak, Esztergomban is készülődtek a jubileum méltó megünneplésére. A Lengyel-Magyar Egyesület elnöke, báró Nyáry Albert megterveztette az emlékművet Körmendi Frimm Jenő szobrászművésszel s kieszközölt a várostól 350, a megyétől 600 P hozzájárulást. Az emlékmű helyét a tervező művész, továbbá vitéz SzivósWaldvogel József nyugalmazott tábornok és dr. Dudás László mérnök jelölték ki a legmegfelelőbb környezetben. A helyet akkor sokan elhibázottnak tartották, mert a gondozatlan terület első látásra nem keltett kellemes benyomást, de az erős akarat rövid idő alatt parkot varázsolt az emlékoszlop köré. Az alapkő ünnepélyes letételét a Lengyel-Magyar Egyesület és a Sobieski Emlékbizottság a helyi vezetőkkel rendezte augusztus 12.-én. 500 cserkészfiú jött el erre az aktusra. Zeneszó kísérte őket a Bazilikába, hol dr. Meszlényi Zoltán prelátus-kanonok mondotta az ünnepi misét. Mise után a Dunapartra vonult az ünneplő közönség, hol Plivaczyk Szaniszló szalézi tartományfőnök felemelő beszéd kíséreté
