Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
7 ben tette le és áldotta meg az alapkövet. A lengyel és magyar himnusz eléneklése után oszlott szét a meghatott tömeg. Az emlékoszlop hamarosan készült. Szerencsére, mert a bécsi jubileumról 300 lengyel jött Budapestre s onnan Esztergomba, hogy résztvegyen dicső királyuk emlékművének leleplezésén. A leleplezés országos keretek közt szeptember 15-én folyt le. A lengyel vendégek és a fővárosi előkelőségek külön vonaton érkeztek városunkba. A zászlókkal és zöld gallyakkal díszített állomáson a Bíboros Hercegprímás, dr. Lingauer Sándor főispán, Glatz Gyula polgármester, Lánghy Emil alezredes, helyőrségi parancsnok és a nagy közönség fogadta őket. Amint megállt a vonat és megjelent az egyik ajtóban Hlond Ágoston lengyel bíboros-prímás, hatalmas éljen üdvözölte a lengyeleket. A lengyel prímás „Éljen Magyarország“ köszöntéssel válaszolt A lengyel érsekprímással együtt szállt ki a vonatból Lázár Andor igazságügyi miniszter. A kiszálló lengyel egyházfejedelmet Serédi herceg- prímás, majd Glatz Gyula polgármester üdvözölte. A fogadtatás után a Bazilikába vonultak, ahol 10 órakor Bíboros- Hercegprímásunk fényes papi segédlettel nagymisét pontifikáit. Déli tizenkét órakor leplezték le az emlékművet. Az ünnepi beszédet a magyar kormány nevében Lázár Andor igazságügyi miniszter mondotta: „Az esztergomi bazilika fönséges falai alatt és itt a Dunaparton a mai viharos időben együtt szállt az ég felé a magyar-lengyel himnusz, mint ahogy viharban mindig együtt volt a magyar és lengyel. Az emlékművön a büszke lengyel sas azt szimbolizálja, hogy Lengyelország már megtalálta a maga igazságát, a fehér kereszt rajta pedig a mi hitünket jelenti. A történelemből látjuk, hogy a magyar nemzet útja mindig a lengyel nemzet útja mellett vezetett és amikor találkoztak, nem támadtak egymásra, hanem egymás mellett, kéz a kézben közös erővel keresték boldogulásukat. Kis nemzetek lehetnek azok, amelyek pillanatnyi konjukturákat kihasználva alapítják meg létüket. Mi küzdünk tovább, ápoljuk tovább a magyar-lengyel barátságot és hisszük szent hittel, hogy Magyar- országra is felvirrad egyszer a jobb jövő és az igazság.“ Á lelkes beszéd után az emlékmű megkoszorúzása következett. Janta Polsinszky miniszter Lengyelország, Lázár Andor igazságügyminiszter a kormány nevében, Hellebrand Antal tábornok a felsőház, Czettler Jenő a képviselőház, Huszár Aladár főpolgármester a főváros, Karcsay Miklós a vármegye, Glatz Gyula polgármester a város, Tomcsányi Pál a Magyar Tudományos Akadémia, Kuncz Ödön a Pázmány Egyetem nevében helyezett el koszorút. A felemelő ünnepség a Szózattal ért véget. Azóta a koszorúk elhervadtak, mint sok szép remény a magyar szívekben. De az emlékmű áll, mint a magyar feltámadásba vetett sziklaszilárd hit. E hit emeli lelkünket, acélozza izmainkat, hogy majd a nagy leszámolás napján imánk: „Hiszek Magyarország feltámadásában“ valóra váljék. Ámen. Csaba M. Immaculata.
