Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
*WF*Í-5» SOBIESKI (1683-1933) A történeti emlékekkel koszorúzott Várhegy tövében, a prímási palota alatt elhúzódó parkban, a nemzetközi Dunával és a rab Párkánnyal szemben áll városunknak egy új emlékműve. Terméskó'bó'l van kifaragva, tetején kiterjesztett szárnyú, koronás sas, bronzrelifjén babérkoszorús fő, alatta e felírás: „Sobieski“. E szóra megdobban a szívem, szárnyra kél a lelkem és keresi a hős lengyel királyt a történelem kékes távlatában. Csakhamar kibontakozik daliás alakja. Huszonötezer fehérsasos lengyel vitéz élén vágtat Varsóból Bécs falai alá. Viszi őt XI. Ince pápának tett esküje, a kereszténység szorongatott helyzete s a szent vágy, hogy a félhold erejét és hatalmát, mely épen édes hazánkra nehezedett legjobban, megtörje. Nem acélizmaiba, hanem Isten segítségébe és a boldogságos Szűz pártfogásába helyezi bizalmát. Vállalkozását csodás és fényes siker koronázta. Bécs fel volt mentve 1683. szeptember 12-én. Ezt követte október 9-én a dunai átkelés. Október 24-én megkezdték az esztergomi vár ostromát s október 28-án kitűzték rá a magyar zászlót. A nagy diadalért az újra benediktált Bakács-kápolnában zengtek Te Deumot, melyet maga a hős lengyel király intonált. Véget ért Esztergom 130 éves török rabsága. A Sobieski emléket Esztergom visszavételének 130-ik évfordulójára állította a megye, a város és a Lengyel-Magyar Egyesület 1933. szeptember 14-én. így van ez aranybetűkkel rávésve az emlékműre. Az emlékmű felállításának története érdekes. 1930. augusztus 23-án a Szent Imre évben Esztergom városa márványtáblát helyezett el a Szent István kápolna ősi falába dicső felszabadítójának emlékére. Az emléktábla leleplezése dr. Serédi Jusztinján bíboros herceg- prímás, dr. Hlond Ágoston lengyel bíboros-prímás, a budapesti lengyel követ, 500 lengyel zarándok, budapesti kongreganisták és városunk közönségének jelenlétében folyt le. Az ünnepség illusztris szónoka dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő volt. Gyönyörű beszédében elmondotta, hogy: „Ide helyeztük az emléket Esztergom és az egész magyar nemzet szent helyére. A vár kapujához, amelyen át a legelső magyar király, Szent István születési helyére megy a magyar. Arra a helyre, ahol Szent Imre herceg is született s ahol boldog ifjúságának éveit töltötte. Azt akartuk, hogy amikor a magyar mély megindulással járja ezt a zarándokhelyet, akkor észrevegye Sobieski emléktábláját s a nagy magyar múlt szent emlékei közt szívébe zárja a legdicsőbb lengyelt, az egész lengyel testvérnemzetet, egy ezredéven át a magyar és lengyel barátság minden dicső emlékét.“
