Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912
4 Isten éppen azért teremtette az emberi kebelbe a szivet, hogy érezzen; érzés nélkül nem léteznék szenvedés és fájdalom. A szenvedés érzelmének kifejezője a könny. Az érzelmek kiilönfélesége szerint a könnyek is különfélék ; lehetnek szentek, nemesek, természetesek, gyarlóságból eredők, sőt vétkesek. A gyermekek könnyei, ha éheznek, vagy fáznak, természetesek. Nagy emberek szemeiben a könny mindig megható és fenséges. Ilyen megható könnyeket sírtak megbold. Erzsébet királynénk Deák Ferenc ravatalánál, Széchenyi István és Kölcsey Ferenc aggódásukban a gyöngéden szeretett haza sorsa miatt, IV. Béla király a hon pusztulása felett. Vallásunk nem tiltja a könnyeket, hiszen legszentebb eszményképünk, maga az Ur Jézus is sírt gyöngéden szeretett barátja, Lázár elvesztése felett; Mária, Isten anyja, a világ legerősebb asszonya, a kereszt alatt nem roskadt ugyan össze, de szemeiből a legmélyebb fájdalom könnyei hullottak alá. Magyar szent Erzsébetünk könnyeinek záporában füröszté szemeit, midőn iíju kedves férjének halálhírét vette. Szent Magdolnát pedig bánatkönnyeiért az isteni Mester meg is dicsérte. Ők szentek voltak és sírtak, mennyivel inkább sírhatunk tehát mi, kik oly kevés hittel és szeretettel bírunk Isten iránt és éppen azért erősebben tapadunk a földhöz és több okot is találunk a szenvedésre. Gond és félelem szorongatja szívünket, félreismerés, nem becsülés, — ez a szokott jutalma a pihenést nem ismerő, önzetlen munkának, a keresztény szeretetet, az önfeláldozást lekicsinyléssel, gáncsolással fizetik azok, kiktől hálát, köszönetét várhatnánk; érdemünk van ugyan a mennyben, angyalok feljegyezték, de a földön nem marad egyebünk, mint keserű, de mégis megkönnyebbülést adó könnyeink. Alig hántoljuk be drága halottunk felett a sírhantot, már ismét egy újat kell ásnunk ; az ifjút reményében megtöri az elválás szeretteitől; a barát csalódik legjobbnak vélt barátja hűségében; az agg szülők elfonnyadnak a gyermek hálátlanságának égető fájdalmai alatt. Tegnap még a földi kincsek bőségében úsztunk, ma alig bírunk többel, mint a mennyit születésünknél magunkkal hoztunk. Boldogság után
