Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912
5 kapkodunk, mint a játszi gyermek a pillangó után, de miként ez, úgy az is rövid életű. Tehát csak sírjunk, engedjünk szabad folyást könnyeinknek, de könnyeinken át szelíd megnyugvással tekintsünk Isten jóságára, szeretetére és maradjunk némák azok iránt, kik a földön szenvedésünket okozták. A szenvedés az Isten szeretetének a helyettese. Amit nem tennénk meg az Isten iránti szeretetből, azt megtesszük a szenvedésben. Miért van a szegény emberek között több istenfélő, mint a gazdagok között? Mert a küzdelem és nélkülözés már megtanította őket arra, hogy a földi boldogság eloszló füst és szappanbuborék. Miként az anya beteg gyermekét az orvos metsző kése alá viszi, hogy meggyógyítsa, nem törődve a gyermek sírásával, úgy az Isten is, hogy lelkünket felrázza a vallás iránti közönyösségből, az 0 szeretete iránti hidegségből, azért szenvedésekkel, csapásokkal sújt, üt, éget és vág! Ő több, mint atya, anya, hitves, gyermek, vagy jó barát, akitől a halálban el kellett válnunk; az 0 szeretete több, mint minden hatalom, dicsőség, jóhírnév, és gazdagság, a melyet elvesztettünk. Aki ezt belátja, átérzi és úgy sír, az keresztény módon tud sírni; az ilyen könnyeket Istentől számlázottaknak mondhatjuk, hogy általok megkönnyebbíthessük bánatos szivünket, miként a csendesen aláhulló nyári eső megkönnyíti a tikkasztó léget. Az ilyen könnyeknek szülőágya az isteni kegyelem. A isteni kegyelemtől elárasztott lélekben lakoznak a legtisztább és legnemesebb érzelmek, ilyenek a hála Isten, — szülők és jótevők iránt, a gyöngéd szeretet és részvét szenvedő embertársainkkal szemben, a lelkesültség és önfeláldozás valami magasztos ügyért, a hazaszeretet, stb. Amilyen magasztosak ezen érzelmek, éppen olyanok az ezen érzelmek által indított könnyek is. A nemes könnyek legjobban hasonlíthatók a drágagyöngyökhöz. A drágagyöngynek, hogy tündöklő szép színekben ragyoghasson, tiszta kék égboltozatra és erős napsugárra van szüksége. A legszebb gyöngyöt az Indiai tengerből, különösen a Perzsa-öbölből hozzák fel a gyöngyhalászok, mert ott mindig derült az ég, a nap sugarai akadály nélkül hatolhat
