Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
57 A hosszú utat fel sem véve, 10 órakor már a tengerparton vártuk a Cirkvenicára induló hajót. Most is oly csendes, nyugodt volt a tenger, mint az abbaziai kirándulásunk alkalmával s talán ennek köszönhető, hogy az aránylag hosszabb tengeri úton sem ért senkit utol a nem veszedelmes, de semmi esetre sem kellemes tengeri betegség. Pedig Vándor orvostanár valóságos kis mozgó gyógyszertárt hozott magával az útközben előfordulható megbetegedések ellen. Azonban, hála Istennek, ilyesmi nem történt s a jó doktornak nem akadt egyéb teendője, mint a vonaton egyik-másikunk szeméből eltávolitani a vonat kéményéből belejutott kormot. Cirkvenica vidéke élénk ellentétben van Abbáziával. A partok sok helyütt kopárak, sziklásak, csak itt-ott szakítják meg szőlő és olajfaültetvények. Hajónk egymásután hagyta el Fiumarát és Martinchizzát a partról látható kis templomával s messziről fehérlő házaival. A buccari- öböl bejárata fölött fekszik Portoré erődjével, világító tornyával s a Frangepánok régi várával. A part mentén több helyütt feltűnnek a rézsut álló magas létrák kosaraikkal s a kosárban ülő halásszal, aki a tinhalakat lesi. Cirkvenicára déli 12 órakor érkeztünk s csak rövid ideig maradhattunk e bájos fürdőhelyen. Időnket a József főherceg által alapított s a régi Tökölyi kastélyban elhelyezett „László-gyermektelep“ megtekintésére fordítottuk. Szívesen maradtunk volna még tovább is e kedves helyen, hol a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik a szobákban és kertben egyaránt, sőt annál inkább maradtunk volna, mert az intézet „főnénije“ (így nevezik a gyermekek az intézet fejét) esztergomi, tehát földit találtunk s az egyik nevelő pedig intézetünkből került ki; volt öröm a viszontlátásra. Visszatérve Fiúméba, folytattuk a város nevezetességeinek megtekintését. így a többek között a tengerészeti akadémiát, a színházat szép berendezésével, azután a három vásárcsarnokot, melyek közül kétségkívül legérdekesebb a halcsarnok ehető kagylóival és rákjaival s különböző nagyságú tengeri halaival. Érdekes és tanulságos volt a kikötő alapos megszemlélése. Az egyik raktár éppen megérkezésünk előtt való éjjel égett le, ott láttuk még az üszköket. Csodálatos esemény fordult elő ez alkalommal. Amint ugyanis az összeégett törmeléket takarították a kikötő emberei, egy zemplénmegyei kivándorló asszony porrá égett batyuja helyén az abba csomagolt Krisztusképet teljes épségben találták. A kikötőnek egyik tisztje, aki éppen nem nagy hívő, úgy nyilatkozott, hogy az előtte teljesen megfoghatatlan. A képet körmenetben vitték Tersatoba. Szerettük volna a Cunard társaság nagy személyszállító hajóját megnézni, de
