Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
58 sajnálatunkra egy nappal előbb távozott a kikötőből s így be kellett érni az „Adria“ egyik személyszállító hajójának tüzetesebb megtekintésével. Megnéztük még a jéggyárat, de a szivar- s csokoládé-gyárak tervbe vett megtekintésére nem jutott idő, mert a tengerben még egyszer meg akartunk fürödni, mit elvégezvén, apró emléktárgyakat vásárolgattunk. Másnap korán reggel élelmiszerekről gondoskodtunk a hosszú útra s elbúcsúzva kedves vezetőinktől, 10 órakor Budapest felé vettük utunkat. Bár tudtuk, hogy mindnyájan az édes otthonba térünk vissza, mégis eleinte bús hangulat uralkodott, mert fájt megválnunk a szép Fiúmétól s a csodás tengertől, de néhány vállalkozó szellemű útitársunk által rögtönzött műkedvelői előadás s a robogó színpadon előadott víg monológok csakhamar élénk derültséget keltettek a hallgatóságban. Zágrábba érve, a legvidámabb hangulatban szállottunk le vonatunkról, hogy másfél órányi időnket a horvát fővároson való végigsétálásra fordítsuk. A zágrábi állomásról a vasút mellett elterülő alsó városon vezetett keresztül utunk, melynek modern épületei, szép sétaterei és tágas utcái bármely nagyvárosnak díszére válhatnának. A város fő séta-terén éppen akkor katonazene volt s a zágrábi előkelő közönség fényes toilettekben sétált. Hogy a sétálók tömegét ne zavarjuk s hogy gyorsabban juthassunk a téren keresztül, két csoportra oszolva siettünk megnézni Zágráb legbecsesebb műtörténeti nevezetességét, a csúcsíves érseki székesegyházat. Közben a sovinista horvát diákok, meglátván feltüzött nemzeti jelvényeinket, tömegesen vettek körül s egyik-másiknak jelvényét le is tépték. Nagy műveltség ! ? A városon keresztül visszatérve, futólag megnéztük Jellasich lovas szobrát s a délszláv akadémia épületét, melynek földszintjén régiségtár, második emeletén pedig a Strossmayer-féle képtár van. Zágrábot este elhagyva, csakhamar nyugalomra tértünk s csak reggel, mikor már Fehér megye területére értünk, kezdtünk összecsomagolni s Kelenföldnél elbúcsúztunk Budapesten elmaradó utitársaink- tól. A fővárosba érve, a keleti pályaudvarról a nyugatiba siettünk, honnét 9 óra 27 perckor már Esztergom-csavargőzös felé robogott vonatunk. V2I2 órakor értünk a Kovács-patakhoz, innét propelleren tettük meg az utat a Dunán át Esztergomig. Utunk vége felé még egyszer elénekeltük az „Isten áldd meg a magyart“ s azután sietve tértünk mindnyájan otthonunkba, lelkűnkben egy szép emlékkel, szivünkben pedig hálával eltelve Számord Ignác igazgató iránt, hogy e fölötte érdekes tanulmányi útnak szervezése és vezetése által lehetővé tette nekünk a Magyar Tengerpartnak megismerését. — Ily jutányos áron még aligha
