Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
51 0) Kirándulások és szórakozások. A szabad természetbe való kirándulás, egyes vidékek megtekintése nemcsak testi jólétünket mozdítja elő hathatósan, de jótékonyan hat a lélek működésére, határozottan fejlesztő hatással van az értelmiségre is. Intézetünk fennállásának első éveiben csak kisebb szárnypróbálgatásokra bátorkodtunk vállalkozni, később azonban a közelebb fekvő városokba rándultunk, az utóbbi két tanfolyamban pedig a magyar korona gyöngyét, Fiúmét és környékét vettük kirándulásunk programmjába. Ügy vélekedünk, hogy az értesítő egyes cikkei nem annyira a nagyközönségnek, mint inkább a növendékeknek szólnak, azért helyén valónak tartjuk, hogy a fiumei kirándulásunk leírását egyik résztvevő tollából közöljük s ezzel mintegy kedves emléket nyújtunk növendékeinknek. Az esztergomi érseki óvónőképző-intézet tanári kara egyik értekezletén, Számord Ignác igazgató indítványára, elhatározta, hogy az intézet növendékeivel, az évzáró vizsgálatok után, az eddigieknél hosszabb tanulmányi utat tesz. A kirándulás helyéül Fiume és környéke tűzetett ki. A növendékek között nagy örömet keltett e kirándulás híre, úgy- annyira, hogy szabad idejükben alig tudtak egyébről beszélni. A közönség körében is élénk érdeklődés keletkezett a kirándulás iránt, mind többen és többen fejezték ki óhajukat, hogy a tanulmányi útban részt vehessenek ; különösen a tanítói karból csatlakoztak számosán, de az intézet volt növendékei közül is sokan. A jelentkezők száma 55-re emelkedett, kik június 20-án az óvónőképzőben gyülekeztek, mindegyik kézhez kapta az igazgató által gondosan elkészített programmot. Elindulás előtt az igazgató a Szent-Anna-templomban litániát tartott, majd áldásban részesítette az útrakelőket, kiknek ajkairól, lelkesen hangzott fel: „Te vagy földi éltünk vezér csillaga“. Mintha csak erre az alkalomra készült volna e szép ének. S talán ép azért, mert szivünkben ily határtalan bizalommal a boldogságos Szűz iránt indultunk útnak, segített meg bennünket s az egy hétig tartó útban senkinek komolyabb baja nem történt. A zárda t. főnöknője, aki, sajnálatunkra, nem vehetett részt az útban, mint a gondos anya, jól elkészítette a növendékeket, ellátta őket a szükséges dolgokkal, a többi közt „kaláccsal és kulaccsal“, még közvetlen az elindulás előtt is támogatta jó tanácsaival az útrakelőket. Az állomáshoz érve, Isten hozzádot mondottunk szüléinknek s ismerőseinknek, kik jó kivánataikkal elhalmozva, idáig kisértek bennünket. Majd az igazgató s az intézet tanárai közül Kiinda Irma, Miklósy József, s Vándor Ödön dr. orvos felügyelete s vezetése mellett fölszállottunk a vonatra s 2 óra 15 p.-kor a himnusz éneklése mellett indultunk a főváros felé. 4*
