Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
két hinni az örökkévalóságban", mondja Chateaubriand. Óh tanítsák meg majd e hitre a rájuk bizott kisdedeket, mert látjuk, mire képes a hitetlen ember! Csepegtessék piczi korban a gyermek szivébe biztos kézzel a vallást, a hitet, hogy ne legyen belőle istentagadó emberi szörny! Szent vallásunk ama fa, melynek ágai égbe nyúlnak, s ennek árnya alatt keressenek mindig oltalmat a kisértő rossz szellem ellen. És most búcsúzzunk el a nagy halottól, de ne örökre, mert él bennünk a hit, hogy találkozni fogunk egy szebb, jobb hazában. Mondjuk a költővel: Ki lent pihensz immár a sir ölében Hol nincs számodra többé virradat. Óh el ne hagyd az éj rémes felében Halál vetette hideg ágyadat! Maradj! a többi szellem fent kisértvén Vigasztalón majd elmondja neked, Hogy érted vérező bús keblünk mélyén Örökre élni fog szelíd neved! Nyugodjék békében! Az ünnepséget Számord Ignácz igazgató szavai zárták, felszólítván a növendékeket, hogy ájtatos imáikban esdjék le a boldogult felséges királyné lelkére a mennyei boldogság végnélküli jutalmát; hőn szeretett apostoli királyunk bánatos szivére pedig könyörögjenek vigasztaló erőt az emberi keblet érhető legborzasztóbb csapás elviselésére.
