Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

II.

MEGFELELNEK-E A FRÖBEL-FÉLE FOGLALKOZÁSOK A MAGYAR KISDED KEDÉLYÉNEK?

Alig van pedagógiai rendszer, melyre nézve oly elágazók volnának a vélemények, mint a Fröbel rendszere. Egyesek oly mereven foglaltak mellette állást, hogy azt minden változtatás nélkül, teljesen mintaszerűnek tartották.

Szabó Endre, a magyar kisdedóvás veterán harczosa, már a hetvenes évek elején lelkes terjesztője volt hazánkban Fröbel rendszerének; nyomról-nyomra követte mesterét.

Kobány Mihály gyakorlati vezérkönyvet adott ki Fröbel munkáihoz, melyben teljesen Fröbel nyomdokain halad.

Szerdahelyi Adolf, a budapesti óvóképző egykori igazgatója, szintén hü követője Fröbelnek, habár egyes foglalkozásokat helyteleneknek tartott, és a rendszerrel való visszaéléseket keményen ostorozta is.

Dömötör Géza és Kozma Dénes igen sokat fáradtak a Fröbel-féle foglalkozások érdekében, a javításoktól azonban itt-ott nem idegenkedtek.

Kraffszky József lelkes irodalmi tevékenységet fejtett ki e rendszer terjesztése ügyében.

Óvónőink nagy része nem értette meg Fröbelt, mégis vakon indult utána s így túlzásba esett kisdedóvásunk nagy kárára.

A kisdedóvásról szóló 1891. XV. t.-czikkre vonatkozó miniszteri utasítás Fröbel játékszerü és munkaszerü foglalkozásait írja elő úgy az óvóképzőkben, mint az óvóintézetekben.

Ezekkel szemben a másik táborban sokan egészen elvetik Fröbel rendszerét, egyesek pedig alig tartanak meg belőle valamit.