Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

szülői körében töltötte, távol az udvar zajától, a szabad természet ölén, melyet mindvégig szeretett, s mely nemes szenvedélyének áldozata is lett. Még nem volt 16 éves, midőn I. Ferencz József császár és király

1853- ban augusztus 18-án eljegyezte ; a menyegző pedig

1854- ben ápril 24-én tartatott meg Bécsben.

Hozzánk, e drága magyar földre, 1857. év tavaszán hozta először I. Ferencz József ifjú feleségét, megjelenése mint sötét borún áttörő napsugár hatott országszerte s mint jobb jövő hajnalát üdvözölték széles e hazában.

Festő nem festhet szebbet, — mondja róla egy iró — költő álma tündéribb nem lehet, mint a minő volt a fiatal királyné ragyogó ifjúsága teljében. S kiváló testi szépségét még inkább emelték nagy lelkének igaz gyöngyei: vallásossága, általánosan ismert szívj ósága, jótékonysága, szerénysége, leereszkedő természetes egyszerű modora, mely magához ragadta s lebilincselte a sziveket. Mária Terézia óta nem rajongott úgy a magyar királynéjáért, mint — Erzsébetért! Az a viharos lelkesedés, melylyel, habár akkor gyászoló nemzetünk, a királyi párt üdvözölte, Erzsébet szemeibe könyeket csalt, de áldásthozó könyek voltak azok, melyek nyomán sok, hazájáért szenvedő rabnak hullott le bilincse. 1867. év junius 8-án koronáztatott I. Ferencz József Magyarország királyává s Erzsébet királynénkká. A lelkesedés, a fény és pompa, mit ekkor édes hazánk kifejtett, leírhatatlan, kimondhatatlan.

Hogy szerette Erzsébet a magyart, megmutatta azzal is, hogy hazánk bölcse, Deák Ferencz ravatalánál imádkozott és arra sajátkeziileg koszorút tett, mintegy megköszönve édes hazánk e nagy fiának, hogy kibékítette szeretett férjét, a királyt, szeretett nemzetével, a magyarral.

1889. év január 30-án érte a szörnyű csapás, hogy elvesztette egyetlen fiát, Rezső trónörököst. Hogy fáj-