Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

t

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.

Szomorú nap virradt 1899. szeptember 10-én a magyar hazára. Gyászkárpit borította a magyar czimert, mert mélységes gyásznak szemfödele borította a hazát. Egy nemzetnek szivéből tört fel az egekre a zokogás, mert felséges királynénk halálát sirattuk; annak a királynénak halálát, ki trónjának magaslatán oly közel állott a magyar nemzet szivéhez. Az a tör, mely felséges asszonyunk nemes szivét átjárta, átjárja a mi szivünket is. Könyben úszott minden igaz magyar szeme, bánatos sóhajokkal jaj dúlt fel minden ajk, hiszen ő a magyar népnek dicsősége, öröme, oltalma, védelmező angyala volt.

Amint a borzasztó hírről értesültünk, kifejezést adtunk mi is a mérhetetlen veszteség fölött érzett fájdalmunknak. Az érette felajánlott szent misén kivül szept. 16-án róttuk le tiszteletadónkat gyászünnepséggel, hogy annál mélyebben vésődjék keblünkbe a sűrű könyökkel megsiratott boldogult királynénk drága emléke.

A gyászünnepség programmja a következő:

1. Az igazgató bevezető beszéde.

2. Eltávozál. Gyászdal Deák Gerőtől. Előadja az énekkar harmónium-kiséret mellett.

3. Erzsébet, Horváth Böskétöl. Szavalja Viliinek Gizella, II. oszt. tanuló.

4. Emlékbeszéd Erzsébet királyné felett. Irta és mondta: t. Láng Charitas tanítónő.

5. A nyolczadik tőr, Ábrányi Kornéltól. Szavalja: Pataki Hermin, II. oszt. növendék.

6. Gyászinduló, Beethoven L.-től. Előadja az énekkar harmonium-kiséret mellett.