Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941
fejezetre oszlik, de ez a tizenkettes szám is 3x4-be csoportosítható. Ezt az utóbbit megtaláljuk sokszor az egyes szakaszokban. így rengeteg distinkció kerül elénk. Néha az a gondolat ötlik fel olvasás közben, hogy •— nem lekicsinylendő értelemben használva a szót — a logikai játék igen fontos, szükségesebb, mint első olvasásra gondolnók. Talán így akarja, ezzel a beosztással az odaszorított gondolatra felhívni a figyelmet, jelezni, hogy annak is van szerepe, jelentősége, •— ami egy összefüggő, distinkciókkal meg nem hasogatott elmélkedésben elcsúszna az olvasó tekintete elől. — A gondolat így logikai rendben fejlődik ki, gyűrűzik egyre szélesebben Néha fokozat nélkül, szinte egybeolvadhatna, ilyenkor a distinkciónak sem látjuk értelmét, máskor a distinkciót érezzük erőltetettnek. Kétségtelen azonban, hogy nemcsak gondolat-váltásra figyelmeztet, hanem azoknak sorát, összefüggését áttekinthetőbbé teszi. Az elsimító, összeolvasztó olaj, ami ezt a száraznak ható felosztást kitölti, a zökkenőn átsegít, — egy-egy fohászban s a fohászkodó lelkében benne csillog, készen arra, hogy a lélek és logika találkozásától érzéssé váljék a gondolat. * A Stellarium gazdag anyagának az ismertetése hiú és hasztalan próbálkozás lenne egy rövid előadás keretében, s a megemlített tételek, gondolatok mellett vádlón meredhetnének elénk a kihagyásra ítéltek. —• E szemrehányás elől tailán legcélszerűbb úgy menekülni, s a Stellariummal való rövid foglalkozás úgy lesz eszméltetőbb, ha egészen keveset emelünk ki, csupán két tételt, s ennek kifejtését; az egyik ez: Mária test szerint is felvéttetett a mennybe, s a másik: Isten minden kegyelmet Mária által juttat nekünk. * Az Istennek a teremtésben megmutatkozó gazdag bőkezűsége a színek és értékek változatosságával, megszámlálhatatlan sokaságával bámulatba ejt, lenyűgöz. Mi pattant elő, mi bontakozott ki a „legyen" szóra, — a semmitől a föld, az ég, a víz, az égi testek káprázatosan szép fokozatain, állomásain keresztül az emberig! Milyen remek világot teremtett bele az emberbe, már kifejlett és még sok rejtett képességgel! A primitív vagy lelkileg zabolátlan embertől micsoda szédületes magasság tornya fúródik fölfelé a szentekig, a tökéletessé finomult lelkekig! A figyelő lélek szinte mozdulatlanná válik e magasztos nagyság szemléletében. Pedig ez még nem a legtöbb. Az Isten ehhez is hozzá tud adni: s fölragyog a torony ormán egy csodálatos jelenség, a csak-emberek közt a legtökéletesebb és legfönségesebb: Mária. Mily sokat mond az a kevés, amit róla az evangéliumban olvashatunk. A szentatyák, egyházi írók milyen dicséreteket zengenek róla, a buzgó lelkek mennyi epedése, hálája száll felé, s a tudósok mennyi, milyen átható kutatással, érveléssel, boncolgatással s áhítatos benső megrendüléssel mutatják ki emberfölötti alakját, s az isteni Fiából kiáradó fényességet. Megcsodáljuk és megszeretjük így azt a Boldogasszonyt, azt a kiváltságos egyetlen teremtményt, aki személye szerint — mint Schütz mondja — „dogmáknak és a dogmatikának tárgya." Akinek „mint Isten-anyának a teremtett személynek adható legmagasabb természetfölötti kiváltság jutott osztályrészéül; az Isten anyaságból, mint forrásból fakadnak: érintetlen szüzessége, szeplőtlen szentsége és testi-lelki megdicsőülése." 1 0 Lássuk most, mit tanít erről a legutóbbiról Temesvári Pelbárt a Stellariumban? Hogy értékesebb és érdekesebb legyen az ő tanúsága, megemlítendő az Egyház mai álláspontja ebben a két kérdésben. Mária test szerinti megdicsőüléséről szóló tan egyik tétele így hangzik: Szűz Mária halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is mennybe véttetett. Schütz Suarezre is hivatkozva 1 1 azt fűzi hozzá, hogy ez „a legnagyobb fokban valószínű jámbor nézet, melyet vakmerőség nélkül nem lehet tagadni." S a tételt bizonyító érvek felsorolása után kijelenti, hogy azok alapján „a mennybevétel dogmává emeléséről (definiálhatóságáról) ezt lehet mondani: (természetesen salvo meliore et imprimis iudicio Ecclesiae) Szűz Mária mennybevétele mint testi megdicsőülésének folyamánya — biztos." Ennek az újabban sokat vitatott s ezért időszerű tételnek megerősítésére, dogmatörténeti szempontból nem érdektelen Pelbárt tanítása. A munka címe és a középkori szokás megérteti velünk, hogy tizenkét rációt, 1 2 érvet említ tétele igazolására, melyekből egyet-egyet az angyalok, ősszülők, pátriárkák, próféták, tanítványok, vértanúk, hitvallók, szüzek, választottak s ezután a Szentlélek, az Ür Jézus, a mennyei Atya tesz a csillagkoszorúba. 8
