Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

hogy lépcsőről-lépcsőre épülve gondos fokozatban jusson el a magaslatig, ahonnan jóságosan a tizenkét csillagú koszorúval ékesített Szeplőtelen Szűz mosolyog le a feléje bizalommal és tisztelettel forduló gyermekeire. Egészen rövid tartalmi ismertetése a következő: — Az első könyv az isteni megtestesülésről, az annunciációról és a fogantatásról szól. — Felveti a kérdést: Kellett-e angyalt teremteni, kellett-e szabad akarattal, bűnt is választható embert alkotni? Igen. Ezek a teremtmények növelik Isten dicsőségét, a szabad akarat meg az ember érdemeit. — A bűnbeesett emberen csak Isten segíthetett. Ennek a Megváltó Fiúistennek megtestesülése pedig a kellő időben történt; nem tüstént a bűnbeesés után, hanem jóval később, de nem is a világ végén. — A megváltásig kínos várakozásban telt az idő a limbusban. Valóban megrázó drámai erővel vetíti elénk az ószövetségi nagyok: Ádám, Izaiás, Jeremiás, Jób majd Dávid sóvárgását és remegő közbenjárását az Űrnál, aki végül is Dávid szavaira megengesztelődik, s az irgalom és igazság tusakodásából megszületik a könyörület, és Isten elhatározza a közeli megváltást. Ezután részletezi a Megváltó Anyjának testi-lelki tulajdonságait, kellékeit. A következő részben arról szól, hogy a megtestesülés meghirdetése Gábor arkangyal tiszte volt. Hogyan fogadta zárt helyén az arkangyalt Mária, s milyen alakban és milyen méltósággal jelent meg az angyal. — Majd az angyali üdvözletről, végzésének módjáról, az imádkozónál szükséges lelkületről, az Üdvözlégy szólamainak kifejtéséről olvasunk. Ezután azt fejtegeti, miért kellett a fogantatásnak Názáretben, abban az időben történnie s Máriát tekintve az eljegyzés, az angyali üdvözlet s boldog anyai örvendezés kíséretében. —Az utolsó részben fejtegeti, hogy a szentírás szerint a Szentlélek műve a fogantatás és megtestesülés, s milyen nagy ezeknek tökéletessége, és milyen csodálkozás volt a kísérőjük és miért. E leghosszabb könyv után a másodikban a Boldogságos Szűznek Erzsébetnél történt látogatására tér át. Ezzel kapcsolatban az Isten-anyai méltóságról, Máriának Jézus miatti addigi örömeiről, a látogatás vigaszos, örvendeztető és ájtatos körülményeiről ír, az utolsó részben a Megnificatot fejtegeti. — A harmadik könyv a Szent Szűz tisztulásáról szól. A Mózes törvénye szerinti után a fájdalom és vértanúság belső tisztító erejéről és fönségéről, ennek gyötrelmes és mindent túlnövő nagyságáról, az utolsó részben pedig Mária siralmának megrázó okait és tiszta hangját halljuk. A negyedik könyvben a ferences teológiai iskola és Duns Scotus méltó követőjeként a szeplőtelen fogantatás valóságát bizonyítja, fejtegeti és megcáfolja a felhozható ellenvetéseket. — Az ötödik könyvben a Boldogságos Szűz születéséről s ezzel kapcsolatban magasztosságáról, kiváló testi tulajdonságairól s felülmúlhatatlan lelki kegyelmeiről szól. — A hatodik könyv a Mária névről zeng kedvesen, szépen s nem mulaszt el semmit, ami ehhez — különösen az Ószövetségből — fűzhető. — A hetedik könyvben Mária életén, a következőkben szent szüzességén örvendezik. Itt egy egész szakaszt szentel Szent Józsefnek, s részletezi miért kellett kiválóan szentnek és tisztaságosnak lennie, s milyen tizenkét kiváltsággal volt méltóan felruházva. — A kilencedik könyv Mária végtelen szeretetét mutatja ki az Isten és az TJr Jézus iránt, és anyai szeretetét irántunk. — A tizedik könyv Mária mennybemeneteléről, égi dicsőségéről, a tizenegyedik csodálatos és méltó jelességeiről szól két-két részben tizenkét-tizenkét fejezetben. Az utolsó könyvben a gyakorlati aszketikus szólal meg, s a nélkül, hogy a teológia magaslatairól leszállana s a színvonalból engedne — a tizenegy könyvben fejtegetett szép valóság eredményeképpen felhívja a figyelmet arra a szolgálatra és áhítatos tiszteletre, amivel adóznunk kell a Szűzanyának, aki készségesen hajol felénk, a csodákkal javunkra van, és tizenkét fejezetbe csoportosított különleges segítségein elmélkedhetünk. Mariológia ez, igen gazdag erezetű Mariológia. Mint ebből a felsorolásból is kitűnik teológusnak és aszketikusnak munkája. Tételeket fogalmaz meg, fejt ki, boncolgat, de nem feledkezik meg ajánlani az imádságot, maga is fel-felsóhajt meleg áhítatos lelki lírával vagy hosszabb fohászkodást is sző bele a szövegbe. Szembeszökőbb azonban a sok szétágazó felosztás. Az egyes könyvek részekből (partes), a részek szakaszokból (articuli), a szakaszok fejezetekből (capita) állanak. Ezeken belül számos distinkciót találunk. Mindez nem ötletszerű; arányosan van felépítve. A kedvelt szám a három és a tizenkettő. A 12 könyv 39 része három kivételével mind 3 szakaszból áll, ez a három 12 7