Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

nikus ötvöződése. Egyszeri önmagában, kitűnő elemeiben és csodás hatókörében. Kiteljesedett én-remek. Mindenképen vezetésre elhívatott egyéniség, akinek szellemkohójából ihlet, indítás, kezdeményezés, gyújtó szikraeső és alkotó elevenerő áradt, s akinek éppen ezért kellett az élre sodródnia. Minden világi értelemben vett ú. n. sarzsi nélkül is ott volt a helye! Ügy járt és működött köztünk, mint isteni rendelésű, gondviselésszerű apostol-munkás. Mint az evangélium ihletett magvetője, zengő harsonása. A lelkek és a krisztusi értelemben vett lelkiség fanatikusa. A keresztény sajtó vezérlovagja, diadalmas hőse. Minden értékes megmozdulás hivatásos élharcosa. Az élő szó és istenes beszéd olyan avatott nagymestere, aminőt csak igen keveset mutat föl nemcsak a gazdag magyar televény, de az egyetemes szellemvilág is. Intézetünk különlegesen is fájlalja P. Buttykay elhúnytát. Mert ő volt az, aki azt mint életszükségletet igazában megálmodta; aki eszmeileg megvalósításra előkészítette; akinek tehát végeredményben alapvetését köszönheti. S ez okból bensőséges kegyelettel őrizzük emlékét, siratjuk távozását és bízvást reméljük, hogy pártfogását odaát, az égben sem vonja meg tőlünk. Elvesztése miatti kárvallottságunkban lelkünkből lelkezik az őszinte kívánság, mint programm és mint ima, hogy világítson nekünk útjelzőként az ő szelleme, neki meg fényeskedjék az örök Világosság szövétneke. . . (pbk.) 4