Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

Ünnep és ünneplés. Az ünnep és ünneplés fogalma egymásba kapcsolódó. Kiegészíti egymást. Előzmény és következmény, mint a tűz és meleg. Ha az egyik jogosult, a másik velejáróként elmaradhatatlan. Az ünnep is ünneplést sürget és ébreszt. Tárgyilagos mérlegélés eredményeképen méltán érzi hát minden magyar leglelkében ünnepnek és ünneplést követőnek azt az évfordulót, melyet kormányzó urunk és államfőnk, vitéz nagybányai HORTHY MIKLÓS országlásában a befejezett második évtized határköve jelöl. S ez az ünnep és ünneplés annál bensőségesebb, méreteiblen, intenzitásában és dinamikájában annál sodróbb, mélyebb és kifejezhetetlenebb, mert éppen öfőméltóságának akarata nyilvánult abban a fennkölt meghagyásban, hogy hagyjuk az ünneplés örömtüzeit, föllángolását, hangulat-kitöréseit jobb időkre, amikor majd zavartalanul ünnepelhetünk. Mindazonáltal a magyar lelkek mélyén végighullámzó tisztelet, hódolat, há'la és öröm, mellyel országlásának huszadik évfordulóján feltekintünk reá, mint a legelső magyarra, olyan titokzatos összesüritődése, ötvöződése és áramlása a helyzet'és körülmények diktálta ünneplésnek, mély egyrészt egyetemes magyar imádsággá magasztosul, másrészt a leglelkibbé varázsolja azt. S vájjon akadna-e tagadója annak, hogy a?: ilyen mélységekbe fojtott lelki mozgalmasság mitsem vészit sem színéből, sem izéből-zamatából, sem tüzéből, sem erejéből?! Nem igaz-e, hogy a magyarság összlelkének'ez a kifelé hangtalan ünneplése nemcsak föléri, de értékben felül is múlja a parádés, hangoskodó és hangulatositó külsőségekkel cifrázott ünneplésmódot?! Arra a kérdésre, hogy kit vesz körül a magyar lelkeknek ez a szent és titokzatosan egyetemes zsongása, érzelmi összetömörü3