Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937

36 állanak érdeklődési köréhez, úgy dolgozhatott, hogy egyúttal gyönyörűséget, kedvet talált munkájában. Különösen a vonalírásoknál, síkformák rajzolásánál, festésénél, a foltfestési gyakorlatoknál és tervezéseknél láthatjuk ezt. Éppen a felsorolt okok miatt érezhető a rajzokon a tanulók tárgy iránti szeretete és lelkesedése is. A kiállításon látható eredményt csak szeretettel, érdeklődéssel végzett munkával lehet elérni, olyan tanítási móddal, amelyik nem ismer sablont és minden órán újabb és újabb lelkesedést tud gyújtani. Nem a rajztanár dicséretére írom e sorokat, az ő érdemeinek méltatása nem az én feladatom. Csupán érzékeltetni szeretném, hogy a rajztanítás milyen lehetőségeket nyújt. Az a rajztanítás, amelyet igen sokan kevésre értékelnek, mert nem ismerik, vagy rosszul ismerik céljait, azt gondolván, hogy rajztanítás célja egy-egy mintának jó-rossz lemásoltatása és ezen keresztül sok-sok rajzlapnak és radírosnak elkoptatása után némi kézügyességre és tisztaságra való nevelés. Pedig ezek csak mellékes szempontok. Goethe mondta: „A rajzolónak rajzképessége által az alakok és színek egész birodalma tárul fel; érzékei mintegy új szervvel szaporodnak, ennek révén derült fogalmak ébrednek fel benne, ismerni szeretni, becsülni tanulja a természetet és örömét találja benne." Igaz, hogy talán nem készíti elő a tanulót közvetlen életpályára, „csupán" a természet és művészet remekei iránti fogékonyságot, jó érzést, a szellemi szépségek iránti érdeklődést akarja baléoltani. És ezeken túl kezükbe ad egy világnyelvet, egy olyan kifejezési készséget, amellyel bárhol megértetheti magát. Mert ez a rajztanítás első feladata: képessé tenni a tanulót arra, hogy gondolatait, elképzeléseit grafikus úton érthetően tudja közölni. Ha ilyen szemszögből nézzük a rajztanítást, akkor látnunk kell, hogy a rajzolás nem tehetségen és kézügyességen muló studium, hanem szellemi folyamat, amely az érzelmen és jóízlésen alapszik. Ezt bizonyítja a Szent Antal-gimnázium rajzkiállítása, amelynek láttán ráébred az elfogulatlan szemlélő, hogy itt nem verejtékes radíros és rajzlapkoptatás folyik tíz hónapon át, hanem különböző rajzi feladatok megoldatásával, játékos kedvvel végzett munkával ízlést, szép iránti fogékonyságot, lelki gazdagságot kapnak a tanulók és egy új kifejező eszközzel, egy mindenütt beszélt és megértett világnyelvvel gazdagítják őket. Kirándulások. Kirándulásainknak mindig keltős célja volt. Míg egyrészről a megerőltető szellemi munkakörben felfrissülést jelentettek növendékeink számára, másrészről a környék alapos meg figyelése és részletes ismertetése alapján a környezet megszerelésének tényezőjévé lettek.