Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940
16 És c mondást: „Istenem, a te sok szomorúságod közt nincs a világon semmi se szomorúbb, mint a beteg gyermek arca." 4 4Én magam c. könyvében elmondja, hogyan támadt föl benne és hogyan tanulta meg ápolni lelkében a részvét és segítség érzetét. Pesti diákkorában történt még vele, hogy egy öreg, vak koldusasszonyt látott, ki az utca másik oldalára szeretett volna átmenni, de nem volt segítsége. Ö érezte, hogy segíteni kellene, de szégyelte ezt megtenni. Egyszer csak arra ébred, hogy egy elegánsan öltözött úr már át is vezette a szegényt. Elkkor lelke mélyén megvető szavakat hallott maga ellen, ekkor hatott lelkére a jézusi szeretet első sugara. Még azon a héten egy este puttonyos asszony vánszorgott előtte az utcán és fát vitt. Puttonyából kiesett egy darab. Gárdonyi sietve fölvette és az asszony kezébe adta. „Az Isten áldja meg kisfiú", szólt hálásan az asszony. Gárdonyi pedig boldogan ment haza. Ez a részvét regényalakjaiban is megvan. (Bibi.). Gárdonyi emberszerető szíve a legmelegebb rajongással anyját vette körül. „Megható volt elnézni és hallgatni a mogorvaságig szótlan és szinte komorságig komoly Gárdonyit otthon, mondja Szabolcska László, az édesanyjával szemben. Ahogy kedveskedett nelki, ahogy becézgette, ahogy eltréfált vele Élete legnagyobb részét anyjával együtt töltötte, együtt élte át. Utazásaiból, vagy csak hivatalos budapesti időzéseiből hazatérőben mindig tudott kitalálni és vinni valamit az anyjának, amivel annak örömet szerezhetett. . . válási okai közt az édesanyja iránti nagy szeretetének is volt szerepe: „Felesége akár hat is lehet egymás után az embernek, •— mondotta, de édesanyja csak egy. Nem is lehet olyan nehéz választani, ha muszály választani közöttük." Édesanyjának vallásos meggyőződését őszintén tisztelte, sohasem beszélt vele belső kételyeiről, lelki vívódásairól, még akkor sem, midőn ő maga az atheistaság vizeiben evickélt. Regényalakjainak is jellemzője az anyai tisztelet, még akkor is, ha szerintük arra nem méltó anyára vonatkozik is ez. Így Átkozott józanság c. novellájában a nősülni szándékozó Illés anyja ellenvetésére gondolva mondja: „Nekem nem azért fájt volna anyám arcfintora, hanem azért, mert gondolkodásának alacsonyságát láttam volna benne. Mégis a gyümölcs nem vetheti meg azt az ágat, amelyiken termett." Egy fiatal költőhöz így ír Gárdonyi: „Te gyerek! Az édesanyád panaszkodott rád! És te poétának tartod magadat? Hát költő az, aki íkönnyet tud fakasztani az édesanyja szemében . . ." 4 GE fiatal embert annak saját vallomása szerint Gárdonyi e néhány sora az elzülléstől mentette meg. Önérzetesen mondja magáról Gárdonyi: „Fiúi lelkiismeretem nyugodt: anyáimnak én sok örömet szerztem. Mert hisz félszáz évnél több időn által mindnnap adtam neki alkalmat arra, hogy érettem dolgozzon." (Én magam). d.) Gárdonyi Istenhite. Gárdonyi életének legszomorúbb korszaka: atheizmusa. Nem lát maga előtt életcélt, s fájdalmasan írja Szabolcska Mihálynak: „Miért éljek, tűnődtem
