Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1939

37 a földre, amelyet őseink vére megszentelt és amely 20 évig volt igazságtalanul elszakítva tőlünk. Most újra a miénk! Meghatott szlwel léptünk be a Dómba. Sokat hallottunk, olvastunk és tanultunk róla, ismerjük már minden részletét képekről. Ó de mennyire más érzés Így látni közelről magát az anyagot, amelyet ismeretlen művészek keze alakított ily finom csipkéssé és imádságos lelkük minden áhítata benne van az ég felé törő gótikus formákban. Néhány percig időzünk a nagy fejedelemnek, II. Rákóczy Ferencnek sírjánál. Majd még néhány középületet nézünk meg, így a posta-palota teljesen modern épületét, a stúdiót stb. Ebéd után Kassától hamarosan búcsút veszünk, mert még nagyon szép programmunk van délutánra: Jászó, Szádelő, Krasznahorka. Jászon az apátsági barokk templomot nézzük meg és az erdőkkel körülvett halastavat. Következő megállónk a Szádelői-völgy. Hatalmas sziklák között zúgó kis hegyipatak mentén vezet az út a több száz méter magas sziklahegyek között. Nézem a hatalmas csú'csokat, szinte beleszédülök, érzem kicsinységemet a Teremtő ilyen hatalmas alkotásai mellett. Kicsiny, erőtlen teremtmények vagyunk az ilyen hegyóriások mellett, de a jó Isten számára mégis csak a legértékesebbek. A krasznahorkai vár előtt még az Andrássyak Mauzóleumát nézzük meg. Előbb a vad természet, most az emberi kéz csodálatos alkotásai lepnek meg bennünket. Belülről minden márvány, arany és drágakő. A hitvesi szeretet csodálatos szimbóluma ez a síremlék. Itt feküsznek a fehér karrarai márványkoporsóban Andrássy Dénes és felesége. Innen pár perc alatt felérünk a várhoz. Meghatottan lépünk be az évszázados kapun. Itt is az Andrássyak emlékével találkozunk. Festményeket látunk itt régi magyar főurakról. A szekrényben Andrássy Franciska ruhái, apró kis dolgai vannak. Itt áll az ágy, melyben meghalt, a rózsafüzér, mely vele volt legnehezebb órájában, a pohár, melyből hűsítette lázas ajkait. — Megyünk tovább a folyosókon, megrongálódott lépcsőkön egy alsó helyiségbe, ahol az a gyászkocsi áll, melyen Dénes gróf hazahozatta feleségét. Itt vannak érintetlenül a lószerszámok, nyergek is. A kápolnában megnézzük Serédy Zsófia holttestét. Oly jó elbeszélgetni a hősök szellemével, elmondani nekik a magyarság nehéz sorsát és érezzük, hogy meghallgatnak, megvigasztalnak és bátorítanak bennünket. Mikor elindulunk a tájat már az esti szürkület lepi el. Az eget sötét felhők takarják, csak a vár emelkedik ki méltósággal, félelmetes körvonalaival az ég világos hátteréből. Csönd van az autóbuszon is, a kezek imára kulcsolódnak és megérintve a dicső idők levegőjétől egy szebb, jobb jövőt kérünk a jó Istentől. Hamarosan megérkezünk Rozsnyóra, az éjtszakát itt töltjük el. Reggel búsan ébredünk, hiszen ez már az utolsó napunk a mi gyönyörű kirándulásunkból. Körsétát teszünk a városban és folytatjuk útunkat Aggtelek felé. A Domicai részt nézzük meg. Ami itt fogad bennünket, azt már lehetetlen leírni. Nem tudjuk szavakba foglalni az egyes termek szépségét, az évezredes cseppkőalakulatok sokféle formáit. Csak megyünk közöttük s nem érezzük, hogy mennyi idő telt el már el, hogy talán fáradtak vagyunk. Minden gondolatunkat, érzésünket ezek a csodálatos dolgok foglalják le. Utána néhányan átmegyünk az aggteleki bejáróhoz. Érdekes a kettő közötti különbség. A domicaiban finom, részletesen minden mintha egy gótikus művész keze alkotta volna, az aggteleki hatalmas méreteivel olyan, mintha egy román művész kezeiből került volna ki. Megtaláljuk a kőkorszakbeli ember nyomait, a füstös falakat és törött kőedényeket. — Visszamegyünk Domicára, ahol ebéd után még egy kis időt töltünk. Csak azt sajnáljuk, hogy a legközelebbi állomásunk már Esztergom lesz. Ütközben még két kedves városban állunk meg egy-egy rövid időre: Loson'con és Balassagyarmaton. Szeretnénk visszatartani az időt, ne múljon el olyan gyorsan ez a felejthetetlen kirándulás. Közeledünk Esztergom felé. Lassan teljesen sötétség borul a tájra. A kis tár-