Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

23 volt. A konferencia tárgya a szülők szerepe a gyermekek lelkigyakorlatával kapcsolatban. Az évzáró alkalmával az igazgató szólt a szülőkhöz és növendékekhez. Beszédét évkönyvünk elején közöljük. Erkölcs-fegyelmi állapot. A nagy világégés, majd a nyomában járó összeomlás kataklizmái a nemzeti oktató munka hivatalos tényezőit ráeszméltették arra, hogy az oktató munkával egyenrangú, sőt annak még felette áll a nevelés, a lélekformálás, jellemképzés, az akarat fejlesztése. Nem új keletű dolog ez. Már a 60-as években hangoztatja az újabb korú magyar oktatás megszervezője Eötvös József: „Egész életphilozófiánk legfeljebb annyit ér, mint tengerabroszaink, melyek szerint nyugodt időben kikerülhetjük a zátonyokat de, melyeket, ha a hajót vész ragadja el, nem használhatjuk. Az emberek legnagyobb része, nem a kellő ismeret, de a kellő erő hiánya miatt válik szerencsétlenné. S nevelésünk legnagyobb hibája az, hogy erről megfeledkezve, csak az észbeli tehetségek fejlesztésén fárad s az akarat szilárdításával nem foglalkozik. S pedig, aki akarni tud, az úgyszólván tud mindent, ami a praktikus életben szükséges." Ennek a rég elhangzott Eötvös-i gondolatnak a visszhangja csendül meg az 1926. XXIV. t. c.-el életbeléptetett leányközépiskolák tantervi Utasításaiban, amikor a leányközépiskolák célját abban jelöli meg: leányainkat vallásos, erköcsös és nemzeti szellemű neveléssel általános műveltséghez juttatni. — Még határozottabban hangsúlyozza ezt a VKM.-nak 32.400/1936. V. i. sz. körrendelete, midőn kimondja: a középiskola feladata a valláserkölcsi alapon és nemzeti szellemben való nevelés. És ezt hirdeti az új Tantervet életbeléptető 109.646/1938. IX. sz. V. K. M. rendelet, amely vallásosságon felépülő középiskolai nevelést sürget, melynek gerince a nemzetismeret. — Igy találkoznak eszményi célkitűzésükben Állam és Egyház: vallás-erkölcsiségen nyugvó nemzetnevelés! Az erkölcsiségnek pedig biztosítéka az Eötvös-megkivánta akaraterő, akarat szilárdsága. A tanári kar minden eszközt felhasznált arra, hogy ezt az eszményi célkitűzést megvalósítsa. Nem hagyatkozott csupán a hittanórákra, a vasár- és ünnepnapi exhortációkra. A vallási egyesületek — Szívgárda, Mária kongregáció — a valláserkölcsiség elmélyítésére, öntudatossátételére törekedtek, bő alkalmat nyújtván a növendékeknek arra, hogy a vallási gyakorlatokon teljesen szabadon, minden kényszerítés nélkül vegyenek részt. A téli hónapokat kivéve a növendékek naponkint hallgattak szent misét és gyakran járultak a szent áldozáshoz. Az évi ötszöri gyónást és áldozást nem kellett kötelezővé tenni, mert a növendékek csaknem kivétel nélkül tartották az első pénteket. A szokásos évi lelkigyakorlatokat febr. 16—19-én tartottuk. Az alsó